Probalom potolni az elmaradottakat, de mentsegemre legyen mondva hogy sikerult melot talalni es elegge el voltam foglalva az elmult 2 hetben.:) Egy kis szamitastechnikai ceg ahol "veletlenul" magyar a tulaj. Az itteni sracok meseltek, hogy talan osszejohet a dolog es osszehoztak a tulajjal. Elbeszelgettunk, es abban maradtunk, hogy megprobaljuk, es ha nekem is tetszik illetve en is bevalok akkor meglatjuk a folytatast. Foleg kis cegek az ugyfelek, oket kell patyolgatni, es megoldani az ugyes-bajos dolgaikat, halozatokat epiteni, gepeket osszerakni es ilyenek. Egyenlore megy a dolog, eddig nem volt olyan feladat ami nagy megprobaltatast jelentett volna, bar azt meg kell tanulni, hogy itt hogy dolgoznak ilyen teruleten. Pl. ki kellett menni egyszer a vilag vegere mert a cegnel levo holgyek harman nem tudtak visszatenni a nyomtato papiradagolo talcajat.:) A 3 masodperces meloert utaztunk 20 percet kocsival.

Szoval egyenlore szokom a legkort, es a folytatast majd meglatjuk.

Melcsinek el kell donteni, mit is szeretne csinalni januar 24-tol, mert felvettek a nyelsuliba (LLNP), egy 10 hetes halado kurzusra, de akar mehetne  fosulira is. Kinezett maganak egy szakot, es akar el is kezdhetne. Majd meg eldonti. Szemely szerint a foiskolara szavazok, mert legalabb ugy tanul nyelvet hogy kozben a tema erdekli.

Lassan jon a karacsony, de szinte semmi karacsonyi hangulat nincs ebben a 35 fokban.:) Ez jo is meg nem is, mert a hideg az nem hianyzik de valahogy hozza tartozott a hangulathoz. Ami persze a legjobban hianyzik az a csalad, mert vegulis a karacsony mindig is egy csaladi unnep. Ez mindkettonknek hianyzik, bar a Melcsit talan jobban megviseli, ami ertheto is.

Ezuton is szeretnenk megkoszonni mendenkinek a jokivansagokat es a sok kedvesseget amiket kaptunk es kivanunk mindenkinek, csaladnak, hozzatartozoknak, baratoknak kellemes es szeretetben gazdag karacsonyt!

Lassan itt vagyunk egy hónapja, és mostanra csendesedtek le a kezdeti "kapkodások". Világmegváltó dolgokról nem tudok beszámolni csak csupa apróságról. Kezdem azzal hogy ciki vagy sem de hétfőn sikerült megbuknom kresz vizsgán.:) Most biztos röhögnek rajtam azok akik személyesen ismernek, főleg a vezetési szokásaimat ismerve:) Mivel 3 hónapunk van rá hogy megszerezzük az itteni jogsit, bementünk a Queensland Transporthoz, akik az összes autóval, jogsival kapcsolatos ügyet intézik. Az első lépés a jogsihoz a kresz után a gyakorlati vizsga. De ahhoz hogy szóbaálljanak velünk, bizonyítani kellett hogy mi mivagyunk. Kellett az útlevél, egy bankkártya, a vízum, bérleti szerződés a lakcím miatt. Mikor ezt bemutattuk, kezdhettünk a teszthez. Ez nem olyan, mint otthon, valaki csak azért van bent hogy sasolja a puskázókat.:) Még ott helyben megírtuk egy kis asztalnál az ügyféltérben, kb úgy mintha a postán csekket töltenél ki. A teszt 30 pontos, nekem még plusz 5 kérdés volt a motoros jogsi miatt. Az első 10 kérdésből 1-et hibázhatsz, a második 20 kérdésből 2-t, a motoros részből egyet sem. A motoros rész megvan, azt nem kellett ismételni, de a többi... szóval nem sikerült, és nem is a nyelvvel volt baj, hanem egyszerűen nem tudtam a választ. A Melcsinek egyből sikerült.:) A még vigyorgók lehűtésére, szerdán ismét elmentem és sikerült.:) Szóval megvan a jogsi első része, ezután majd vezetésből kell valamikor levizsgázni. A vezetésről még annyit, hogy az itteniek nem nagyon szokták a csúszós utakat és egy kis esőtől már néha beáll a forgalom, vagy legalábbis lelassul. Szerintem az otthoni hóban és latyakban egy ausztrál el sem tudna indulni.:) Viszont ami nagyon pozitív, az autópálya mellett kis oszlopokon ki van téve műanyag palackokba víz, ha esetleg valaki szomjas vagy felforrt a kocsija akkor ne legyen gondban. Apróság, de nekünk furcsa volt.

Hétvégén voltunk kirándulni egy kisvárosban nem messze Brisbane-től, Montville-ben. Kicsit olyan mint a helyi Szentendre. Csomó kis bolt, mindenféle portékával, jó egy kis hétvégi programnak. Kár hogy mostanában esős az idő (még hogy Queensland a napsütés állama..."sunshine state"?!:)), mert Montville-től pár km-re van egy szép vízesés ahol lehet pancsolni, de azt majd jobb időben nézzük majd meg.

Megjöttek a számlák közül az első "fecskék", telefon és a villanyszámla. Ezeket be lehet fizetni úgy is mint otthon, betalpal az ember a postára, sorbanáll, és befizeti. De itt van külön olyan automata ahol ezeket a közüzemi díjakat be lehet fizetni. Úgy néz ki mint egy bankautomata, csak ez nem ad ki pénzt. Kell hozzá egy bankkártya, azt le kell húzni mit vásárláskor, és utána a gép alá kell dugni a csekket aminek a vonalkódját leolvassa a gép. Utána megkérdezi, hogy mennyit akarsz befizetni, mert nem biztos, hogy az egész összeget szeretnéd. Beírod az összeget és ennyi, a pénzt leemeli a kártyádról. Nem kell sorban álni, és készpénz sem kell hozzá.

Sikerült a Melcsinek sulit nézni, legalábbis eddig úgy néz ki. Az előző részben leírtam, hogy nem jogosult az ingyenes nyelvsulira ami a friss bevándorlóknak egy ingyenes szolgáltatás a kormány részéről (AMEP). Erre ő nem jogosult a meglévő tudása szerint, de ennek a programnak van egy haladó vagy továbbfejlesztett változata ami szintén ingyenes és nem az alapoktól kezdi (LLNP). Ehhez be kellett menni a Centrelink-be ahol kiadtak egy igazolást, amely szerint az ő tanulását a kormány támogatja. Szerdán megy be a részleteket megbeszélni, mikor indul a suli, milyen szintről kezdi és ilyeneket. Ezek a kurzusok 9-10 hetesek, és ha nem kapna támogatást a Centrelink-től akkor csak kb 120AUD az egész kurzus. Igen, jól írtam, ennyi egy 10 hetes tanfolyás, persze ehhez produkálni kell bizonyos feltételeket, de ez szinte semmi ahhoz képest hogy ha valaki diák vizummal akar tanulni, akkor az egy heti tandíjak 240AUD-tól indulnak. Egyébként ugyan ez a helyzet más sulikban is, a nemzetközi diákoktól őrült összegeket elkérnek, pl egy TAFE-en, ehhez képest már PR vizumal jóval olcsóbb az egész.

Ja, majd elfelejtettem. Milyen kicsi a világ, a felettünk lakó szomszéd egy magyar pár illetve egy ausztrál lakótársuk. Ők itt tanulnak kint, és tök véletlen hogy így összefutottunk velük. Pár napja voltunk náluk palacsintázni és egész este eldumálgattunk. Tényleg kicsi a világ...:)

Eltelt egy hét a költözés óta, próbáljuk belakni a kéglit, bár nem nagyon szoktunk hozzá ekkora lakáshoz. El sem tudtuk képzelni mennyi apróságot kell beszerezni ahhoz hogy minden téren otthonosan mozogjunk itthon. A konyhai cuccokról most nem is szólok mert az a Melcsi területe, de még egy olló sem volt nálunk. Node szép lassan alakulnak és jut majd másra is idő.

Voltunk multhéten a Centrelink-nél, már közelebb volt az iroda, normalisabb és értelmesebb volt az ügyintéző. Az első két évben nem nagyon tudnak mit kezdeni velünk, mivel a legtöbb szolgáltatásuk és juttatásuk csak két év után jár, de tudnak segíteni nyelvsulit találni illetve munkát keresni. Regisztráltuk magunkat egy un. Jobnetwork-be, ahol kaptunk egy regisztrációs számot. Mi is ez a Jobnetwork. Van pár fejvadász cég akik kormányzati tulajdonban vannak, és máshogy működnek mint a magán fejvadász cégek. Ezek a cégeknek a hálózatát hívják (nagy vonalakban) Jobnetwork-nek amit a kormány finanszíroz és csak azok férhetnek hozzá az álláshirdetéseikhez akik regisztrálták magukat ebbe a hálózatba. A Centrelinknél meg kellett mondani hogy melyik céghez fogjuk regisztrálni magunkat a hálózaton belül, célszerű a legközelebbit választani, de ez nem azt jelenti hogy csak az ő hirdetéseihez férhetünk hozzá. Kértünk egy időpontot amikor be tudunk menni hozzájuk, és ma votunk náluk de erről majd később. A másik falat nyelvsulit nézni, ebben is a Centrelink segített. A kormány finanszíroz nyelvsulit a friss bevándorlóknak, ezek az itteni főiskolákon (TAFE) indulnak, de mielőtt bemennénk egy ilyen főiskolára, elküldtek egy szintfelmérő szerűségre ahol szintén ma voltunk.

Reggel 9-re mentünk és már vártak bennünket. Az már korábban kiderült, hogy nekem alapból nem jár mivel a bevándorlási kérelem beadáskor már bizonyított volt a nyelvtudásom (ezen persze én vitatkoznék:)). De hátha a Melcsinek összejön, mivel elhallgattuk hogy neki is megvolt az IELTS tesztje.:) Én persze hiába mondtam neki, hogy jól beszél és símán elmehetne tanulni vagy dolgozni, ő nem hitt nekem és nem bízott a saját tudásában. Ha még tanulni akar angolt hát legyen.:) Szóval behívták, és mint kiderült tényleg egy teszt volt az egész, olvasni kellett beszélgetni, még írni is valamit. Mikor jész volt, akkor engem is behívtak, és közölte a fickó, hogy erre az ingyenes nyelvsuliba a Melcsi sem jogosult mert túl jól tud angolul.:) Erre majdnem elkezdtem röhögni, mert nyelvsuliba akart menni erre közölték hogy felejtse el mert túl jó.:) Néztem a kapott osztályzatot, ami IELTS 5.5-nek felelt meg (nem is rossz röpke 40 perc alatt), és közölték, hogy ezzel bármelyik főiskolára be lehet íratkozni, nem nyelvet tanulni, hanem bármilyen szakmát vagy kurzust elkezdhet. Ehhez elég az igazolás amit a fickótól kaptunk. Persze azoknak is kitaláltak valamit akik tudnak angolul de nem biztosak a tudásukban. Nekik van egy  haladó kurzus ahol már un. "academic" szinten tanítják az angolt és fel lehet készülni az egyetemi szintre ami min. 6.5 IELTS (academic). Ha ez megvan akkor lehet menni egyetemre mint bármelyik ausztrálnak. A főiskolák kurzusaira a tandíj ugyan annyi mint az ausztráloknak, ha viszont valaki diákvizummal akar főiskolán tanulni külföldiként, akkor neki jóval többe kerülne. A PR vizummal ami nekünk is van, kaphatunk tandíjtámogatást (HECS) ami hasonló az otthoni diákhitelhez. A kormány kifizeti a tandíjat és a suli után kell törleszteni. Suli terén itt tartunk, majd bemegyünk az itteni TAFE-hez, és kinézünk a Melcsinek valamit. A tanév január végén kezdődik, addig nyári szünet van. Ja, mikor jöttünk ki a nyelv tesztről, sokáig csak vigyorogtam, mert elég hülyén jött ki, hogy nyelvet tanulnánk, erre közlik hogy minek?!:) Most már nem fogadom el a Melcsi kifogását, hogy nem tud angolul, hiszen bizonyította hogy tud.:)

Ezután bementünk a fent említett Jobnetwork-höz tartozó egyik irodába, ahova megvolt beszélve. Itt azt hittük majd valaki külön foglalkozik velünk, de mint kiderült, csak elmutogatták, hogyan férhetünk hozzá a rendszerhez a neten keresztül, és ennyi. Szóval ezzel nem sokra mentünk. Talán annyi volt a haszna, hogy kaptunk egy listát a magán fejvadász cégekről, amelyek már ugyan olyanok mint otthon bármelyik fejvadász.

Internetünk még mindig nincs, pedig már az ADSL modem is nálunk van (postán küldték), de még nem aktíválta a szolgáltató a vonalat. Reméljük hamarosan meglesz.

Ja, a kégliről még annyit, hogy ide turista buszok járnak a ház elé a kilátás miatt.:) Ezek szerint nem is lakunk olyan rossz helyen.:)

Régebben sokat beszélgettek a levlistán az ausztrál nők szépségéről, illetve hogy mennyire rondák. :) Ez teljesen igaz, szörnyű a felhozatal, de az még nem is lenne baj hogy egyszerűen csúnyák, de öltözködni sem tudnak, ami talán még jobban ront a helyzeten. 40 fokban képesek talpig feketében járni. Csak a szemléltetés kedvéért képzeljetek el egy tramplihoz erősen közelítő alakot (ez a többség), hófehér egészségtelen bőr, fekete térdig érő szoknya ami felett kilátszik a hurkás has, felül valami blúz féle. Szóval fentről térdig még elmenne akár egy irodába is, de mindehhez felvesznek kék edzőcipőt!:) Katasztrófa! De ez nem lenne baj ha egy-két ilyen eset lenne, nálunk is találni nyáron bakancsos, nyakig fekete szoknyás, magukat megvalósító hölgyeket elvétve, de sajnos ez itt tök természetes és átlagos. Szóval a "gyárilag" csúnya adottságokkal megáldott hölgyek ahelyett, hogy némi izléssel próbálnák feldobni ha mást nem az öltözéküket, ehelyett a férfinépségnek azt az esélyt sem adják meg, hogy talán az öltözködésen keresztül felfedezzenek a nőiesség halvány szikráját. Az még mindig érthetetlen számomra, miért kell fekete hosszú ujjú cuccot felvenni 30 fokban. Ma is 34 fok volt hivatalosan Brisbane-ben, és attól kivert a víz, ahogy itt öltöznek.:)

Itt is van karácsonyi készülődés, de ez meg sem közelíti az otthoni, néha idegbajos rohangálást és a plazákban egymás taposása című forgatókönyvet. Annyit látni, hogy a boltokban van külön pult a díszeknek illetve a műfenyőknek.:) De ezen kívül semmi felhajtás, néha látni a tv-ben mikulást is.:) Láttunk sportközvetítést is, elkezdték szombat reggel a krikett meccset élőben az egyik csatornán, és valamikor hétfő este lett vége, nem viccelek, egész hétvégén napközben ugyan az a meccs ment. Bár azt hozzá kell tenni, állítólag egy krikett meccs tényleg napokig tart. Nekem 10 perc is unalmas volt. A másik csatorna ehhez képest maga volt az akció csatorna, csupa izgalom volt, ott golf ment egész hétvégén.:)

Vasarnap este osszepakoltuk a cuccainkat es mindent belegyomoszoltunk a borondokbe, taskakba.

Hetfon felkeltunk es bepakoltuk a cuccainkat a kocsiba. Na persze egy auto nem lett volna eleg, de Ákos felajalnotta, hogy segit. Szal bepakoltuk a ket autot, mi mar epphogy csak befertunk a sok cucc melle :) Teljesen kiuritettuk Berciek garazsat, kikerult minden, amit elotte szorgosan osszegyujtogettunk :)

Aztan irany az uj lakas. Na ott kipakoltunk, becuccoltunk a lakasba. Kozben Berci elhozta Timit is, hogy segitsen.

A sracok erzekeny bucsut vettek tolunk es elindultak a berelt autoert. Azt felvettek es irany a matracos, ahol elozo heten felretetettuk a kiszemelt matracot.

Mig a sracok elvoltak, addig mi Timivel pakolasztunk. Osszeszereltuk a dohanyzoasztalt, meg a tv allvanyt. Kozben a sracok mar masodjara fordultak, elhoztak a hutot, mosogepet, tv-t :)

Aztan megint leleptek. Ezuttal az Ikeaba. Persze hogy azert minden ne menjen olyan siman, az Ikeaban kiderult, hogy amit kineztunk kanapet es mult heten meg vagy 30 db volt belole, hetfore mind elkapkodtak... Kiraly, orultunk nagyon, mert pont azert bereltuk ki a kis teherautot, hogy ne kelljen hazhozszallitast fizetni, mivel harom helyrol haromszor annyiba kerult volna, mint igy. Na sebaj, azert meg igy is sporoltunk, mintha mindet hazaszallitattuk volna. 

Viszont volt szennyestartojuk :) Ugyhogy a nagy autoval elhoztak a sracok a hatalmas osszehajthato szennyestartot :)) Aztan visszavittek az autot es ugy jottek haza.

Miutan nagyjabol helyukre tologattuk a dolgokat, beuzemeltuk a hutonket, elindultunk erositot nezni a szep nagy es hatalmas hangfalakhoz :) Nem is nagyon kellett alkudozni, a kiirt 699 $-hoz kepest 580 $-ert odaadtak :) Vettunk meg nehany kabelt is hozza, persze abbol is alkudtunk. Tetszik, hogy ez itt igy mukodik :)

Ezek utan egy bevasarlokozpontban kotottunk ki, ahol egy csomo aprosagot megvettunk ami meg hianyzott...pl. vegyszerek, mososzer, oblito..stb.

Ennyit a koltozesrol :)

Tegnap meg a nap egyik felet a borondok kipakolasaval toltottuk. El is felejtettuk, hogy mennyi mindent hoztunk magunkkal :)

Tok jo, mert a lakas tele van pakolohelyekkel. Itt az alap, hogy beepitett szekrenyek vannak a halokban, konyhaban (spejz), furdoben (ez csak egesz pici), eloszobaban. Ugyhogy volt hova kipakolasznunk. Raadasul a masik haloszobat telepakoltuk a meguresedett dobozokkal, a szekrenyet meg a borondjeinkkel, taskainkkal. Meg jo, hogy ennyi hely van :)

A nap masik felet pedig Anitaval es Akossal toltottuk es a valtozatossag kedveert shoppingoltunk :)

Mar a mosogepet is beuzemeltuk, ezerrel mosott szegeny :) Viszont tok jo, mert a lakashoz tartozik egy kis kert resz is, meg egy lekovezett terasz, ami fedett, ugyhogy barmikor ki lehet teregetni :) Na es ne is emlitsem, hogy rossz ido eseten is lehet barbecuezni, meg kiulni :)

A tetonkrol (ami a 6. emeleten van es szabadon hasznalhato) pedig gyonyoru kilkatas nyilik az egesz city-t belatni :)

Most itt tartunk es lassan belevagunk a melo-, illetve sulikeresesbe :)

Kisse lassultak az ugyintezeseink, mert a nagyjan mar tulvagyunk, most azon faradozunk, hogy telerakjuk Berciek garazsat a cuccainkkal.:) Mivel hetfon koltozunk, probalunk minden aprosagot beszerezni ami egy haztartashoz kell, kezve a tanyeroktol, edenyektol egeszen a ruhaszaritoig. Persze ez megint rohangalassal jar, de ugysincs mas dolgunk. Hetvegen voltunk a biiicsen, szombaton elmentunk Surfers Paradise-ra, ez kb. 70km Brisbane-tol delre, nagy homokos tengerpart, hatalmas hullamok, es ilyesmi.:) Vasarnap hasonlo volt a program, csak kicsit tavolabb mentunk (Burleigh Heads) es a Berciekkel. Ugy ugraltunk meg pancsoltunk, mintha nyaralason lennenk, mert meg nem fogtuk fel, hogy itt fogunk elni, barmikor kijohetunk a tengerpartra, es nem csak egy hetvegerol van szo. Ezert most utalni fogtok, de nem igazan irigyeltuk az otthoniakat.:)

Hetkoznap megint beelvetettuk magunkat a vasarlasba, a fent emlitett cuccok beszerzese celjabol, bar kedden ismet elmentunk pancsolni az Akosekkal. Amikor raszantuk magunkat a kis haztartasunk felszerelesere, bementunk a Kmart nevu bevasarlo centrumba (hasonlo mint nalunk az Auchan), es elkezdtuk telepakolni a kis kosarunkat. Mikor mentunk a penztarhoz ovatosan, mivel mar messzirol meredezett a kosarbol a haztartasi szorfdeszka (vasalodeszka:)) es a ruhaszarito edenyekkel korberakva, a penztaros holgy azzal fogadott, hogy ugye koltozunk?:) Hat persze, nem csak uj keglibe, hanem uj orszagba is. O is mondta hogy 40 eve itt van es nem banta meg cseppet sem. Mikor kijott a vegosszeg, kerdezte, hogy van-e aruhazi katalogusunk, mondtuk nincs. Elment, hozott egyet, es kitepett egy kis cetlit belole, mert ezzel a kis cetlivel 20 dollar kedvezmenyt kapunk egy bizonyos osszeg felett. Persze halalkodtunk, mert ilyen eszunkbe sem jutott, es onzetlenul megsporolt nekunk 20 dollart.:)

Voltunk tegnap egy Centrelink irodaban, ez az itteni TB, nyugdijpenztar es munkaugy kozpont kevereke. Innen lehet igenyelni mindenfele tamogatast, munkanelkuli segelyt, stb. A legtobb szolgaltatasra mi nem vagyunk jogosultak csak 2 ev utan, de pl ok inditanak ingyenes nyelvsulit a friss bevandorloknak. A fo cel ez volt, hogy mi modon tudnank egy suliba beiratkozni nyelvgyakorlas celjabol. Kiderult, hogy csak a Melcsi jogosult a nyelvsulira, mert en a bevandorlasi kerelem beadasakor bizonyitottam, hogy tudok angolul, anelkul be sem engedtek volna. Szoval nekem ez nem jar, de errol meg megkerdezunk masik irodat is amikor mar bekoltoztunk az uj helyre.

Ja, majd elfelejtettem, az otthonrol elkuldott csomag megerkezett, kb 2 het alatt it volt. Kisse megviselte az utazas, de a benne levo cuccoknak nem volt semmi baja.

Emlitettem mar az elektromos muvekkel kapcsolatban, hogy be kell jelentkezni hozzajuk, mert kulonben nincs aram a kegliben. Ezt interneten meg multheten bejelentettem, ahol az volt a valasz, hogy 2 munkanapon belul visszajeleznek. Vartunk egy hetet es semmi, megin fel a netre, adatok kitoltve, elkuldve. 2 nap mulva meg mindig semmi, fogtam a telefont es felhivtam oket, mivel aggodunk hogy a frissen vasarolt hotot nem tudjuk hasznalni aram nelkul. A holgy felvette az adatunkat, majd rakaerdeztem megegyszer, hogy nyugtasson meg, tuti lehet birkozni a konnektorral ha bekoltozunk.:) Mondta hogy rendben lesz minden.  Masik gittegylet az internet szolgaltato volt. Meg a telefonosokra rakerdeztem mennyire lesz fix a szamunk mert mar inteznem a net elerest. Mondtak hogy semmi sem fix, csak ha mar mukodik, de internetet lehet korabban is intezni mert az kanoc fuggo es nem telefonszam fuggo. OK, mentem internetet igenyelni, szinten neten keresztul. Ahogy kitoltottem az igenylest, feltuntettem rajta telefonszamot es cimet, kuldtem nekik egy mailt, hogy a szam csak hetfotol el, ezt vegyek figyelembe. Par perc mulva jott az emil, hogy egyelore felejtsem el oket mert nem el ez a szam. Meglepodtem, hogy egybol leellnorzik a telefon szolgaltatonal a szamot. Ez igen, ez gyorsasag.:) Masnap kaptam toluk egy levelet, hogy varjak 2 napot a telefon bekotes utan mert csak akkor tudjak elinditani a bekotest, valszeg addigra szinkronizaljak a telefontarsasaggal a rendszereiket. Szoval a gyors net meg varat magara, meg persze rank.:)

Munkakeresessel nem tortuk meg magunkat, bar jo lenne a koltozes utan rafekudni a temara, de ehhez viszont internet kell. De itt vagyunk 3 hete, ne akarjunk mindent egyszerre, igaz?:)

Meg egy nagy "projecten" túlvagyunk, találtunk kéglit. Az előző irományomban említettem a kocsikeresés fáradalmait. A kégli  keresés hasonlóan fárasztó, bár most, hogy van járgányunk ez egy fokkal könnyebb volt. Végülis annál a verziónál maradtunk, hogy inkább bent bérelünk valahol a belvárosban valamit kicsivel drágábban, talán az utazási költségek behozzák a különbséget. Ezért a neten azokat a kerületeket néztük ami beljebb van. A sok mászkálástól eltekintve nem tünt olyan vészesnek a dolog. Kinéztünk a neten a nekünk tetsző lakást (www.realestate.com.au) és írtunk egy pár soros mailt hogy mikor tudjuk megnézni. Volt aki 1-2 óra mulva vissza is írt, és küldött egy telefonszámot, de volt aki vissza is hívott. Ezek főleg  ügynökségek, soha sem a tulaj. Telcsin megdumáltuk az időpontot és elmentünk megnézni a kéglit. Volt olyan nap amikor 3 lakást is megnéztünk. De igazából egyik sem volt olyan ami tetszett volna. Volt olyan is, amikor az aktuális lakó bent aludt még a hálószobában és csak nem akart felébredni, hiába kopogtunk meg kiabált az ügynök, hogy "van itt valaki?":) Mivel nem válaszolt senki, hát bementünk, és akkor láttuk, hogy alszik valaki nagyon mélyen.:) Csendben körbenéztünk, és eljöttünk.

A látottak alapján volt ami tetszett de olyan "hoppá" érzés egyiknél sem volt, valami mindig volt amibe belekötöttünk. Vagy sötét volt, vagy közös mosókonyha volt, és ilyenek. Két lakásnézés közben olyat is csináltunk, hogy csak láttuk az utcán kitéve, hogy kégli kiadó, és ha tetszett akkor felhívtuk. Olyan Cimmer Feri stilusban.:) Vagy csak bementünk egy többlakásos apartman házba, és megkérdeztük van-e kiadó lakás. Szóval nem bonyolult az egész csak sok utánajárást igényelt.

Egy ilyen véletlenszerű alkalommal szintén láttunk egy szép nagy házat, kint volt előtte a tábla, hogy kégli kiadó (Zimmer Feri:)). Felhívtam őket, és másnapra megbeszéltük a lakásnézést. Ez a másnap épp szombatra esett, kérdeztem, hogy ez nem baj? Kiderült hogy nem egy ügynökséggel dumáltam hanem egy "property manager"-rel, amolyan házmester félével. Másnap megnéztük, és amikor beléptünk akkor jött a "hoppá" érzés, egyből megtetszett és fülig ért a szánk.:) Főleg amikor megmutatta a házhoz tartozó medencét és dzsakuzzit, illetve a felső teraszról a kilátást...:) Kérdezte a hölgy, hogy akkor mi legyen, megírjuk a jelentkezési lapot? Rövid tanakodás a párommal, és rábólintottunk. Az irodájában mondtam a hölgynek, hogy hát izééé... mi ugye új bevándorlók vagyunk, egy hete jöttünk, se munkánk, még itteni jogsink sincs, ilyen jelentkezési lapot sem töltöttünk soha, se semmi. Amit oda tudtunk neki adni az a még otthonról hozott (illetve egyéb) referencia a közös képviselőtől (persze angolul). Tök rendes volt mert mondta, hogy nem gond, ez egyenlőre elég, és felajánlotta, hogy ha befizetünk 50AUD-t, akkor nem mutatja meg a lakást másnak, felhívja a ház tulajdonosát és megkérdezi tőle, hogy a beadott papírok és infók alapján kiadhatja-e nekünk a kéglit. Ha a tulajnak nincs kifogása, akkor megkapjuk a lakást, és a befizetett 50-est beszámítják a bérleti díjba, de ha a tulaj nemet mond, akkor visszakapjuk. OK, befizettük, és teljesen izgatottan mentünk haza, hogy akkor mit fog szólni a tulaj. Kicsit hihetetlen volt, hogy itt vagyunk egy hete, és lehet hogy már lesz is kéglink, ráadásul az első próbálkozásra. Még aznap felhívott, hogy rendben van, a tulajnak semmi kifogása, szóval megkaptuk.:) Csak pár infó röviden. Ez egy apartman komplexum, 20-30 lakással, a miénk 2 hálószobás, 2 fürdőszobával, egy nagy nappali (most már jöhetnek a barátok, családtagok:)), kis terasz, saját kert, mert épp a földszinten van. A ház alatt parkoló, és mint korábban említettem, szép nagy medence is van.:) Az otthoniaknak sajnos nem mond sokat, de a Kangoroo Point tetején van, szemben a belváros felhőkarcolói, és Brisbane-i botanikus kert, közöttünk pedig a Brisbane folyó. Ha lesz rendes internet elérés akkor a fotókat kitesszük a netre. November 22-én lehet költözni, addig még a Berciék kénytelenek elviselni a társaságunkat.:) A hálószobában van gardrób, abba tudunk pakolni, a konyha rendesen fel van szerelve, bútorok benne, sütővel, mosogatógéppel, de egyébként a kégli bútorozatlan. Előre be kellett fizetni 2 heti lakbért, és un. deposit-ot, amit ha rendben visszakapják a lakást mikor kiköltözünk akkor visszaadják, ez általában 4 heti lakbér.

Szóval van kocsink és egy üres lakás, amit valahogy be kellene rendezni, erre van 2 hetünk. Megint nyakunkba vettük a várost, mert még ágy sincs a kéglibe, se hűtő, se mosógép, se egy vasaló... tehát egy csomó "apróság" még hiányzik. Először is egy ágyfélét kell lőni valahol. Otthon is egy matracon aludtunk, gondoltuk itt is megteszi ilyesmi, nem kell hatalmas nyikorgó ágy baldachinnal. Egy csomó helyet végigjártunk, de mindenhol baromi drága volt, mert ha egyszer hazamegy az ozzi, akkor aludjon jól, tehát a matracok különböző keménységűek, különböző anyagúak, meg egészségesek, meg púposok által teszteltek, meg szinesek, szagosak és hát ezeket ugye meg kell fizetni. Szerintem némelyikük még lihegett is ha a tulaj úgy kívánta.:) De a csóró friss bevándorlóra senki sem gondolt, akinek megfelelne az olcsóbb is, amin csak egyszerűen egy jót szeretne aludni.:) Végülis találtunk egy helyet ahol viszonylag jó áron lehetett hozzájutni egy szimpla matrachoz, no nem a felfújható strandon használatosra gondoljatok.:) Hurrá, lesz min aludni, most már jöhetnek a többi, főleg műszaki cuccok. Keresésünk most a műszaki áruházakra terjedt ki, kell mosógép, hűtő, tv, vasaló, porszívó, nem ártana egy videó és egy dvd lejátszó sem, csak hogy a legszükségesebbeket említsem. Pár varázsszó, ahol ezeket fel lehet lelni: Harvey Normann, Megamart, Good guys. Ezek az otthoni Keravill, Media markt és Herta megfelelői. Bármilyen furcsán hangzik, de itt lehet a cuccokra alkudni, pláne ha készpénzzel fizetsz. A legjobb árakat a Good Guys-ba kaptuk. A vásárlás menete nem volt egyszerű. Bementünk, összeírtuk a cuccokat amiket vásárolni akartunk, és összeadtuk az épp kicimkézett árakat. Jött egy eladó, vele is végigmentünk mégegyszer,  ő közölte, hogy a kitett árhoz képest mennyiért adja oda a cuccot. Átlagban kb 10%-ot engedett. Mondtuk, rendben, megnézzük máshol is. Bementünk a Megamart-ba, az előző gittegylet konkurenciája, és mutattuk a listát, hogy ezeket ennyiért kapnánk meg  a másiknál. Ott bólogattak, és közölték hogy ez nagyon "crazy price" ennyiért sajnos nem tudják odaadni. Mielőtt kimentünk volna, szereztünk tőlük egy szórólapot, amin rajta volt a nevük, és szépen átírtuk rá az első helyen kapott árakat. Másnap bementünk ugyanabba a Good Guys-ba, lobogtatva a Megamart-os lapot, hogy ők ezt ennyiért adnák, és erre mit lépnek.:) Persze másik eladóhoz mentünk, de ő is emlékezett ránk.:) A konkurencia papírját látva nem hagyták hogy megessen az a csúfság, hogy nem náluk vásárolunk, még kb 50Aud-t engedtek a saját maguk által ajánlott árból.:) Kifizettük az egész cuccot, ami belefért a kocsiba azt elhoztuk, a nagyobb dolgokért majd 22-én megyünk. Most már van hol aludni, mosni meg tv-zni is tudunk, de még kellene a nappaliba is valami, elég hülyén nézne ki középen az egy szem tv-vel.:)

Kinéztünk az Ikeában egy kis kanapét. Itt összefutottunk Lillával, előszőr azt hitte ügyfelek vagyunk, és kissé meglepődött amikor magyarul ráköszöntünk, de aranyos volt és eldumáltunk egy darabig így ismeretlenül is.:) Tőle tudtuk meg, hogy nyugodtan mehetünk a kinézett dologért aznap, nem kell megrendelni előtte. 22-e elég zsúfolt nap lesz a költözés miatt. Számolgattunk, osztottuk-szoroztunk, és úgy néz ki, aznapra kibérelünk egy kis therautót, mert haza kell vinni az ágynak kikiáltott matracot, a már megvett műszaki cuccokat illetve az Ikeában kinézett kanapét. Általában 40-50Aud-ért vállalnak házhozszállítást, és ha 3 helyről akrjuk ezt megrendelni akkor máris majdnem 150 dollárnál vagyunk, viszont ha nem kérünk szállítást és kibérelünk 60-70$-ér egy teherautót, máris jobban járunk.:)

További apróságok: még mindig tök rendesek mindenhol, segítőkész mindenki, a kis magyar kolóniával (Berciék, Ákosék, Zoli) is jól kijövünk, remélem ők is velünk.:) Pénzt is sikerült átutalni már az első héten. OTP-ből interneten keresztül utaltunk és 3-4 nap az átfutás mire ideér a számlánkra a pénz. Első részletben 8000$-t utaltunk ami kb 4000Ft-ba került. Kötöttünk az itteni autóklubnál (RACQ) a kocsira biztosítást. Itt alapból a kötelező biztosítás csak a másokban okozott személyi sérülésekre terjed ki, a másik kocsiban okozott kárra nem. Ha nincs ilyen biztosításod akkor zsebből fizeted, és ha épp egy mercit törnék ösze akkor már pakolhatnék és indulhatnék haza.:) Ezért inkább kötöttünk un. "third party property" biztosítást, ami fedezi a másik kocsiba okozott kárt is, illetve kötöttünk még lopásra is, bár itt nem lopják a kocsikat.:) Ez az egész 200$/év.

Ja, ami még fontos és ez sehol nem hangzott el. Mielőtt beköltözik az ember egy újonnan bérelt kéglibe, ajánlatos bejelenteni  mindezt a helyi áramszolgáltatónál, mert előfordulhat, hogy örömködve beköltözik a friss szerzeménybe és este döbben rá, hogy nem tud lámpát gyujtani, ugyanis nincs áram.:) Ez úgy működik, hogy az előző lakó annak rendje-módja szerint kiköltözik, és szól az itteni elektromos szolgáltatónak, hogy isten áldja, többet ne küldje a számlát, mert már nem lakik benne. A helyi ELMŰ ki is kapcsolja az áramot, ha nem szól nekik senki. Ezért érdemes visítani még a beköltözés előtt, hogy ne piszkálják a villanyórát, csak írják át a nevemre a lakáshoz tartozó kapcsolót, mert az adott naptól kezdve én fogom fizetni a számlát. Mindezt interneten keresztül meg lehet tenni. Ugyan ez a helyzet a telefonnal. Kinéz az ember egy szimpatikusnak tünő telefon szolgáltatót, és szól, hogy egy adott naptól kezdve adott címen kellene neki telefon. Ezt szintén neten keresztül intéztem (Telstra), még a költözés előtt két héttel, ők vissza is igazolták a kérelmemet, amiben közölték a leendő telefonszámomat. Azt még hozzátették, hogy ne vegyem tutinak a számot, majd ha bekötik akkor lesz fix. Viszont ha internetet akarok bevezetni (ADSL) ahhoz kell a vonalas szám. Most itt tartok, próbálok kisajtolni a telefonosoktól egy fix számot előre, amire már lehet kérni internet szolgáltatást.

A következő nagy project a munkakeresés lesz, de ez lesz a legnehezebb, és szerintem eltart még pár hónapig.

Jön a hétvége, valszeg lemegyünk a bícsre.:) Tudom, most az otthoniakat ezért eszi az irigység, és szídnak bennünket...:)))

Most kaptam a hirt, hogy Zsoltek megerkeztek Perth-be, gratulalunk nekik...:)))

Meg valami. Elnezest azoktol akik emilben irtak es nem valaszoltunk nekik. Kisse lassu itt a net, ha lesz sajat akkor igerjuk, bepotoljuk a lemaradast.

No, ezen is tulvagyunk, van kocsink.:) Ez sem ment konnyen, napok mentek el a nezelodessel de oriasi koszonet Akosnak es Zolinak (vele itt ismerkedtunk meg Brisbane-be), ha volt szabad idejuk elkisertek bennunket es vittek kocsival mindenfele. Neztuk a hirdeteseket, voltunk kereskedonel stb. Ja, beneztunk egy arveresre is, az nagy elmeny volt.:) Kepzeljetek el tobb szaz jarganyt, es sorban elmennek egytol egyig a dilerek elott, az arverest aki vezeti bemondja a kocsi tipusat es megy a licit. De ez olyan porgos, hogy fel percet ha idoznek egy kocsival mar jon is a kovetkezo, es a legtobb esetben azt sem tudtuk mit mondanak mert allandoan porgott a nyelvuk.:) Sajnos ott csak nagyon ocska vagy nagyon jo allapotban levo kocsik voltak, kozeput nincs. Vegulis egy kereskedonel kotottunk ki. Itt is rarak a kereskedo valami hasznot a kocsira de nem olyan pofatlanul mint otthon. Vegulis egy Mitsubishi Magna mellett dontottunk, 96-os evjarat, 2.6-os motor es 5000Aud volt. Nem egy sportolo de azert az itteni tempohoz pont jo.

Masik nagy falat a lakas. Neztunk mar parat. Csak par szoban hogy ez itt hogyan megy. Kinez egy keglit az ember, netrol, hirdetesbol, vagy csak lat egy tablat kiteve, hogy van kiado lakas, akkor felhivja az ott megadott telcsiszamot, ami altalaban egy ingatlan ugynok. Megbeszelunk vele egy idopontot, amikor meg tudjuk nezni a keglit, es ha tetszik akkor be lehet adni hozzajuk a kerelmet, es majd ok eldontik kinek is adjak ki. Eddig meg nem talaltunk olyat amire palyaztunk volna. No nem azert mert nagy igenyeink vannak hanem mert nem tetszett a kornyek vagy a berendezes stb. Ket lehetoseg van elottunk. Vagy berelunk kinti keruletben valahol olcsobban de akkor meg elmegy egy csomo penz az utazassal (kb. 100AUD/fo/ho a berlet), vagy a belvaroshoz kozel eso lakast nezunk, de amit igy az utazassal sporolunk az elmegy a keglire mert ott dragabbak. Szoval meg nem tudtuk eldonteni, de most mar nyakunkba tudjuk venni a varost, es amelyik kornyek megtetszik ott jobban korulnezunk. Ezt eddig kocsi nelkul nem tehettuk meg. Az elso tapasztalatok szerint mindenki nagyon kedves, segitokesz, ha neten keresztul erdeklodunk akkor sokszor fel is hivnak, hogy mikor tudnank megnezni a keglit, idopontot egyeztetunk stb. Neha a nyelv miatt eleinte zavarban voltunk, de eddig mindent tok jol el tudtunk intezni es nem volt gond a hianyos nyelvtudas. Ha valamit nem ertunk akkor rakerdezunk, bar lehet hogy ugyan azt kapjuk szo szerint amit mar egyszer elmondtak.:) Ma is megalltunk egy apartman komplexumnal, ki volt teve a tabla, hogy van kiado lakas, felhivtuk a szamot, es mar holnap megyunk is megnezni. Hetfore mar ket idopontunk van lakasnzesre.:) Szoval mennek elore a dolgok, es teljesen mashogy mukodik mint otthon. Itt meg senkivel sem kellett vitatkozni, senki miatt nem bosszankodtunk, ha valami nem volt vilagos elmondtak turelmesen. Ezzel a sok szaladgalassal legalabb megismerjuk a varost.

Par egyeb aprosag. Itt baromi meleg van es paras az ido. Ma pl. esett egesz delutan de itt kivulrol parasodott a kocsi ablaka, mert bent ment a legkondi kint meg meleg volt. Tegnep par oras setalgatas utan sikerult leegni egy kicsit mindkettonknek, arcunkat kisse megkapta a nap. Itt ezzel nem viccelnek, erdemes napozokremmel bekenni reggel magunkat, meg akkor is ha felhos az ido. Konnyen meg tudtuk szokni az itteni eletvitelt es ritmust, egyatalan nem tunik idegennek az egesz legkor, meg a Melcsinek sem pedig o meg nem volt itt kint elotte. 

Hetfon voltunk elintezni a bankszamlat. Mondanom sem kell, hogy mosolyogtak, gratulaltak a vizumhoz, hihetetlenul kedvesek voltak. Mikor beraktunk penzt a mar megnyitott szamlara, akkor egeszen a penztarosig elkisert az ugyintezo holgy. Elvileg csutortokon mar ki is kuldik a bankkartyankat. Az ANZ-nel nyitottunk, de szinte csak azert, mert epp az esett utba, meg eleg jokat hallottunk rola. Az otthoni ugyintezeshez kepest ez maga a menyorszag.:)

Aztan vettunk Vodafone-os feltolto kartyakat. Azt is szinte percek alatt. Itt ha vodafone-os halozaton belul beszelsz valakivel akkor csak a kapcsolasi dijat kell fizetni, az par cent, es utana nincsenek percdijak.

Tegnap meg a Medicare-ben voltunk. Jovo hetre meg lesz a kartya ott is, bar a bevandorlasi hivatalbol meg nem kaptak meg az adatainkat. De az ugyintezo holgy elmondta, hogy ha public hospital-ba megyunk, akkor az teljesen ingyenes, a magant meg bizonyos szazalekban fizetik. :)

Ma is (mint tegnap es tegnap elott) megyunk autot nezni. Nagyon rendesek a sracok, Akos, akivel meg otthon egy au talin ismerkedtem meg, visz mindenhova, tok rendes, eleg a cimet mondani, es mar megyunk is, mivel foallasban taxizik.:). Tegnap voltunk egy aukcion is. Hat az nem zajlik 1xuen. Ket szot nem ertettem ugy hadartak :) Fel percenkent ledaraltak egy autot es volt vagy 200. Neha az elejen ertettuk a kocsi tipusat, es utana csak szamokat hadartak, de csak kapkodtuk a fejunket. De a tegnapi napon csak kereskedok licitalhattak.

Este meg bepalacsintaztunk, Berciek oromere, mert a Melcsi tok jol csinalja a palacsintat.:) Ma megint megyunk kocsit nezni, de mar jo lenne ezen is tul esni.

Első két nap

No, eltelt az első két napunk. Még szombaton este elmentünk sétálni egyet, mégse dumálással teljenek a napjaink. Mint kiderül itt épp halloween-t ünnepelték és belefutottunk egy utcai felvonulásba. Mindenféle maskarába öltözött srácok régi veterán kocsikkal és skótdudás zenekarral. Utána még eldumálgattunk éjfél utánig, bár Berciék elég álmosak voltak, mi még annyira nem a délutáni felkelés után.:)

A Timi megtudta, hogy ma személyesen talizhatunk Steve Irwine-nel ( a krokodil hunter) az Australia ZOO-ban. Tudjátok, ő az a fickó a Discovery csanelen aki ráugrik a krokodilra és a fogával fogja meg a mérges kígyót.:) Elmentünk megnézni, mert állítólag ez nagy szó, mivel állandóan a világot járja. Mivel halloween van, ezért a pénztáros csajok is maskarában voltak.:) Steve állatkertje Brisbane-től kb. 60-70km-re van északra. Pont odaértünk a bemutatóra, és hatalmas fazon a fickó. Minden olyat bemutatott, hogy mit ne csináljunk krokodil lakta vidéken. Többek között ne uszkáljunk stb.:) A dumája tisztára olyan mint a filmeken. Még a Berciéknek is tetszett, mert voltak ugyan ebben az állatkertbe de még személyesen sosem taliztak a "krokodil vadásszal". No meg a Melcsinek is élmény volt, de nem csak ezért, hanem mert előszőr találkozott koalával és kenguruval illetve simogatta őket. Ja, megvolt új életünk első pénzköltése, vettünk két üveg ásványvizet.:)

Utána elugrottunk Mooloolaba-ba a bícsre, ami még kb 30km északra. Fürdeni már nem tudtunk, csak sétálni a sziklákon. Berci azért fürdött egyet ruhástól, mivel a csajok fényképezése közben beterítette egy felcsapódó hullám, kamerástól, mindenestől.:)

Holnap kezdődnek igazából a dolgos hétköznapok, el kell intézni pár dolgot, mobilba telcsi kártyát, bankszámlát nyitni, medicare kártyát kérni (ez a helyi TB), és ilyenek. Ha lesz idő rá,még elmegyünk kocsit nézni. Az adószámot már tegnap megkértük interneten keresztül.

No, mára ennyi. Üdv mindenkinek. 

Megérkeztünk!

Még elég hihetetlen, de itt vagyunk Brisbane-ben! Nem is fogtuk még fel, új életünk most kezdődik, ha nagy szavakat akarnék használni akkor ezek számunkra történelmi pillanatok, de ez nem tudatosult bennünk és nem volt semmi katartikus élményünk.:) De kezdjük sorjában.

Az utolsó napok elég pörgősek voltak, pakolás, intéznivalók az utolsó pillanatra. Csak pár részletek az utánunk jövőknek. Hoztunk ki készpénzt ami az első időkre elég lesz amíg nem tudjuk átutalni egy itteni számlára. Elég jó áron kaptuk 144,5Ft/1AUD, talán lehetett volna ennél olcsóbban is, de sok helyen nem is lehetett kapni, pedig ki volt írva. Feladtunk még egy csomagot ide a Berciék címére, 13kg cucc 19e Ft-be került.

De lassan, a csomagolás közepette eljött az indulás ideje, ami a legnehezebb volt mindenki számára. Csütörtök hajnalban indultunk el Bp-ről Bécsbe. No, a búcsúzkodás az nem egyszerű. Voltunk vagy huszan a reptéren, és bizony szégyen vagy sem, én is elbőgtem magam. Pedig mindenki tudta, hogy nem végleg, nem évekre megyünk el, és még biztos fogunk talizni, de akkor is nehéz itthagyni a hozzátartozókat és barátokat. És bizony olyannak is könnyes volt a szeme akit soha nem láttunk sírni. De nagyon jól esett, hogy a család és barátaink mellettünk voltak, szurkoltak és minden jót kívántak. Ezúton is mindenkinek köszönjük mindazt a szeretet, segítséget és együttérzés amit kaptunk, még akkor is ha néha elszomorodtunk.

A becsekkoláskor izgultunk, hogy mit kell majd kipakolni a túlsúly miatt, de valami kezdő csajt kaptunk ki a pultnál, mert az első táskát lemérte (15kg) majd megkérdezte hogy összesen hány csomagot adunk fel a gépre, mondtuk hogy 4-et. A mérlegelésről ennyit, mert utána azzal volt elfoglalva, hogy mit kell nyomni a számítógépen és hallgatta a mögötte álló kolléga instrukcióit. Szóval nem mérte le a cuccokat, pedig volt vagy 85-90 kg összesen.:) Kérdeztük, hogy meddig mennek a csomagok, ők megnyugtattak, hogy egész Brisbane-ig. OK, akkor nem kell kipakolni a cuccokat Sydney-be, persze ez nem így volt, de erről később.

Az út unalmas volt, bár a Lauda Air szolgáltatásai elég jók. Oda kaptunk helyet ahova már hónapok óta lefoglaltuk, a gép hátuljában ültünk és csak ketten voltunk egy sorban, nem kellett másokon átmászni ha éppen ki akart menni valamelyikünk. Minden ülés előtt képernyő, folyamatosan adtak filmeket, sőt még külső kamera képeket is tudtunk nézni, láttuk a magunk alatt lévő tájat illetve az előttünk lévő képet ami az út során uncsi viszont a leszállás és felszállás során jó volt nézni a pilóta szemszögéből a dolgokat. Az út egyébként unalmas volt, főleg amikor harmadszorra néztük a Tróját és a Harry Pottert.:) Kuala Lumpurba megálltunk tankolni 11 óra repülés után, személyzet csere, és kb 1 óra mulva már indultunk tovább. Helyi idő szerint délután szálltunk le Sydney-be, a gépről láttuk az operaházat és a Harbour bridzset.:) Ekkor azért leesett, hogy már Ausztráliába vagyunk.:) A reptéren kezelték az útlevelünket, semmi kérdezősködés, csak pecsét bele és mehetünk. A csomagokra rákérdeztünk, hogy azok ugye mennek Brisbane-felé. A hölgy közölte, hogy neeeem, azokat itt kipakolják a gépből és vigyük magunkkal a másik terminálra. Hurrá, ez azért 100kg cuccal nem egyszerű. De hát ez van, csomagokat fel a kiskocsira, és megyünk kifelé. Hozzáteszem, semmi kötekedés, simán beléptünk az országba, a bőröndök is épségben megérkeztek. Kint meglepetésünkre „posza” felkiáltással Bertók Zoli várt bennünket.:) Átkisért bennünket a Quantas termináljához, ahol be tudtuk adni Brisbane felé a csomagokat és nem kellett átcuccolni magunknak. Volt még 2 óránk az indulásig, bementünk kocsival Sydney belvárosába körülnézni, és a Zoli próbált minél több infóval szolgálni, már ami ebbe a pár órába belefért. Sajnos a fáradtságtól nem tudtuk kifejezni a hálánkat, mennyire jól esett hogy várt kint valaki. A szülőket felhívtuk, hogy jól vagyunk és minden rendben van, legalább ők is megnyugodtak.

Brisbane felé a repülő út szinte már rutin volt, és majd leragadt a szemünk az álmosságtól. Mikor leszálltunk, a Berciék és egy nagyon jó haverunk várt bennünket. Cuccokat be a kocsiba, persze nem fért mind el a csomagtartóba, pár táska az ölünkbe kötött ki. Jó volt megérkezni, jó volt hogy vártak bennünket, és örültünk hogy az út során semmi fennakadás nem volt. A reptéren is szinte mindenkit megértettünk, és már örültünk, hogy a nyelv sem lesz gond, de ezt a fílinget sikerült is összetörni Brisbane felé, mert a pilóta hablatyolt valamit, és ebből csak az uccsó mondatot értettük.:) Kb. éjfélig eldumálgattunk, a Berciék tök jó fejek, legalábbis eddig jól kijöttünk velük. Mikor felkeltünk az első Ausztrál éjszakánk után még kissé kótyagosan, meglepődtünk mert 12 órát sikerült végig aludni.:) Most a hétvégén megpróbálunk átállni és pihenni egy kicsit.

Most röviden ennyit, és köszönjük a biztatást és szeretet mindenkinek akik segítettek idáig eljutni.

Utazás előtt...

Sajna amióta meló nélkül tengődünk, azóta elég korlátozottak a net elérési lehetőségeink, mivel otthon nincs internet, de próbálunk még némi infóval szolgálni. Már csak pár nap van hátra az indulásig, és sok barátban és hozzátartozóban most kezd tudatosulni, hogy kimegyünk, nem kamu az egész és tényleg valóság. Ilyenkor persze elpityeredik az ember mert leesik, hogy hosszú hónapokig nem fogunk talalkozni, sőt, biztos lesz olyan akikkel csak évek mulva. Ezt elég nehéz megemészteni, még néha nekünk is, amikor olyan embernek fátyolosodik a tekintete aki közel áll hozzánk és talán sosem láttuk sírni. Szóval nem egyszerű, bár a mi napjaink elég zsúfoltak és nincs nagyon idő ezen sokat agyalni. Majdnem listát kellett írni a napi teendőkről, meghívásokról, találkozókról. Mi sem gondoltuk volna, hogy elmegy majdnem az egész hónap az "apróságok" intézésével.

Még az uccsó napokra is maradnak dolgok, pl. ma intéztük el, hogy a mobil előfizetést átírják kártyásra, így az itthoni mobilszám megmarad, és ha valaki sürgősen el akar érni bennünket, az megteheti a régi számon. A pakolás sem volt egyszerű, Melcsi izomlázat kapott a sok emelgetéstől, mert ahogy megpakoltuk a bőröndöt, állni a mérlegre, számolgatni, ujrapakolni, megint mérlegelni...:) Az engedélyezett 40kg fejenként nem túl sok, de a legszükségesebb cuccoknak elég lesz. A később indulóknak kicsit részletesebben: viszünk 2 db szamszonájtot, darabja 110L. Ezekbe kb. 28-29kg belefér, és ez sem úgy hogy kinyitáskor el kell ugrani mert kirobbannak a cuccok.:) Lesz még két sporttáska, mindegyikbe elvileg 16kg belefér, de nem pakolhatunk bele 10kg-nál többet mert túlszaladunk a limiten. Ezen felül még a kézipoggyász, amibe 8kg van engedélyezve, de csak ha azt számoljuk, hogy maga a táska kb 4kg akkor ez nem sok. Szóval a kézipoggyászba valszeg többet rakunk és ha lemérik a reptéren majd könyörgősre vesszük a figurát: jaj istenkém meg légyszi-légyszi-légyszi...:)

Nem tudom a Berciék hogy fognak kijönni a reptérre, de már szóltunk nekik hogy igen méretes bőröndökkel megyünk.:) Még csak halványan de azért már kezd motoszkálni bennünk, hogy a hétvégét már Ausztráliában töltjük... ez még egyelőre elég felfoghatatlan, de majd a repülőn lesz időnk ezen agyalni. Én spec. már várom, a Melcsi kicsit még fél, mert nem tudja mi vár rá. De szerintem ez természetes reakció. Addig persze hátravan a búcsúzkodás, ami még nehéz lesz. Nagyjából tudjuk, ki jön ki a reptérre velünk, kész kis delegáció.:) Biztos nehéz lesz megölelni a barátokat, hozzátartozókat úgy, hogy sokáig nem fogjuk látni őket. És nekik sem lesz egyszerű, még akkor sem hogy tudják, jobb lesz kint nekünk, és egyetértenek a döntésünkkel.

A következő bejegyzést valszeg már kintről írjuk, reméljük nem lesz semmi fennakadás az út során.

Intéznivalók

Már több mint egy hete hivatalosan is munkanélküliek vagyunk, ugyanis szeptember 30-án volt az uccsó munkanapunk a cégnél, és valószínű, hogy magyarországon utoljára melóztunk.:) Furcsa érzés volt, bár semmi különös nem történt, ugyan olyan nap volt mint a többi, semmi katartikus élményben nem volt részünk. Igazából az volt furcsa, hogy sosem voltam munkanélküli, de ez valahogy teljesen máshogy fogtam fel, hiszen nem rúgtak ki és nem azért mentem el mert nem volt kedvem melózni.

De másnap már azon agyaltunk, hogy mi mindent kell elintézni a következő hónapban. Írtunk egy listát ami az elintézendő dolgokat foglalta össze, és próbáltuk megtervezni, hogy mikor mit intézünk el ezek közül. No igen, ez így egyszerű is volna, minden napra betervezünk pár dolgot és 1-2 nap alatt elintéztünk mindent. Hát nem ilyen egyszerű.:)

Csak néhány tétel a listából:

- Banszámlák, új nyitása, számla lemondás amire már nincs szükség. Itt néha felment az agyvíz, és gondoltam, hogy leírom, hátha mások is okulnak belőle.:) Először is volt egy bankszámlám a Budapest Bankban, amit már 2001 óta nem használtam, volt rajta kb. 180 Ft. Legalábbis a számlaértesítő szerint. Bankfiókba be, közlöm egy halkszavú ügyintézővel, hogy töröljenek már ki a listájukból, a 180 Ft-ot meg megtarthatják bónusznak. Erre ő közli, hogy majd 20000Ft tartozásom van, mivel közben ketyegett a számlavezetési díj meg valami mobil bank szolgáltatás díja, plusz a kamatok. Szemem elkerekedik, hogy miről is beszél, és vadul lobogtatok egy aktuális számlakivonatot, ahol 180Ft plusz van, a tartozásról még említést sem tesz. Ő csak halkan mondja, hogy ez van. Dehát 3 éve nem is használtam a számlát, se berakni nem raktam be, se kivétel nem történ, most akkor mire számítanak is fől és milyen jutalékot, hiszen az én számlámmal semmi költségük nem volt, max. a számítógépeiken kellett tárolni a számlainfóimat, de akkor ezt számlázzák ki byte-onként, és ne „forgalmi jutalék” címén, hiszen forgalom sem volt. De nem tudtam mit tenni, kénytelen voltam kifizetni egy rakás pénzt egy olyan „szolgáltatásért” amit igénybe sem vettem. Nem is ez volt a dühítő, hanem az, hogy erről egy szót sem szóltak. És akkor jön a duma a tv-ből, hogy a bankokat külön megadóztatják, mert a sok lóvét már nem tudják hová rakni amit ilyen-olyan címen az ügyfelektől lenyúlnak, és még nekik sír a szájuk, hogy ezt miből termelik ki. Hát pl. abból a csomó pénzből amit így tőlem is lenyúltak. Ha rajtam múlna... de ebbe ne menjünk bele.:)

A bankos tapasztalatoknak még nincs vége. Szerettünk volna számlát nyitni az OTP-ben, mert talán náluk a legolcsóbb az utalás külföldre. Hogy bonyolítsuk a helyzetet, ezt vidéken nyitjuk ahol a szülők laknak, mivel nekik is lesz hozzáférésük a számlához. Helyi fiókba be, ott a nagyon antipatikus ügyintéző közli, hogy minden érintettnek jelen kell lenni személyesen a számlanyitáskor. OK, szülőkkel be délután ismét, de a már kitöltött papírokkal. Mondom, hogy kártya is kell a számlához, és nem ám a tök ász, hanem egy szép dombornyomásos visa. Aha, de ahhoz kell lenni a számlán 300e Ft-nak. Szemem megint kerekedik, honnan a francból akasszak le ennyi pénzt csak azért hogy rárakjam a számlámra, és megrendelhetik utána a kártyát. És akkor jön a hidegzuhany, ha meg is rendeli akkor is 3 hét mire kész a kártya, de ha sürgősséggel rendelem (potom plusz 3500Ft-ért) akkor se éljem bele magam, mert az is 3 hét. Próbálom feszegetni a dolgot, hogy magyarázza már el, akkor mitől sürgős az ügyintézés, erre ő magyaráz valamit de nem tudtam felfogni a kis egyszerű agyammal a mondókáját, vagy mert már annyira pipa volta, vagy mert tényleg buta vagyok. Valszeg ez utóbbi, mert mikor lehiggadtam, akkor sem értettem mit is akart mondani.:) De volt egy elszólása, hogy kártyát lehet Bp.-n is igényelni bármelyik OTP fiókban, talán az gyorsabb. És tényleg, mire bementünk itthon egy fiókba, a számlán már rajta volt a pénz, és sügősségi intézéssel egy hét alatt megvan és nem 3500 Ft. hanem csak 1000 megy pluszba a sürgősség miatt a kártyadíjra. És ez ugyan az a cég! Ja, és interneten csak akkor tudod intézni a dolgaidat, ha már van kártyád. Tehát a sorrend: számlanyitás, utalás rá, kártyarendelés, vársz pár hetet, kártya megjön, utána rendelheted meg az internetes hozzáférést. Ezt nem igazán értem a mai napig, miért kell ahhoz kártya, hogy interneten keresztül hozzáférhessek a számlámhoz. Ehhez megint csak buta vagyok.:) Ennyit röviden a magyar bankok hozzáállásáról. Ja, és most nem említem a sorban állást, meg pultos hölgyek vérforraló stilusát. Nem tudom hol forgatták azokat a filmeket, ahol a főhős bemegy egy bankba és azonnal milliókat tud utalni a frissen nyitott számláról, valamint a kártyát másnap már a megadott címre elküldik?:)

- Matáv előfizetés lemondása. Ez a fentiek ismeretében már szinte gyerekjáték.:) Be az éppen legközelebbi Matáv pontba, sorszám tépés, sorbanállás, majd közlik, hogy a hónap végén menjünk vissza megint, mert miután megszüntették a vonalat, a számlát ugye nem árt rendezni.:)

- Mobil előfizetés. A fenti forgatókönyv ismét, T-Mobil irodába be, óhajt elsusogni (persze a kötelező sorbanállás után), miszerint az előfizetést át kellene írni feltöltőkártyásra. Semmi gond, de uccsó héten menjek be, mert akkor megcsinálják. Hurrá.:)

- Közjegyzői meghatalmazás szülők részére. No, ezügyben szintén volt pár körünk. Alapfelállás, hogy írunk a szülők részére olyan meghatalmazást, hogy minden ügyben eljárhatnak helyettünk. Ilyen általános meghatalmazás nincs! Csak konkrét dolgokat lehet beleírni, azt a közjegyző hitelesíti és ennyi. De sok esetben még ez sem elég. Pl. a postán van külön nyomtatvány, amit kitöltve a meghatalmazott felveheti a küldeményeinket. Úgy néz ki, ilyen közjegyzői papír nem kell, hacsak nem bízunk meg valakit pl. a lakás eladással stb., de ezt nem tervezzük.

- Egyéb papírok, pl. referenciák, születési anyakönyvi kivonatok már megvannak.

Ja, ami még lényeges, csináltunk próbapakolást. Vettünk egy 110L-es szamszonájt bőröndöt, ami ölég nagy (párom majdnem belefért.:)), és ebbe kb 27kg fért el. Ha még jobban megtömjük, felmehet 30kg-ig. Ebbe nem pakoltunk könyveket és súlyosabb cuccokat, csak ruhákat és cipőket. Nekem valószínű elég lesz a 40kg-os limit, de a párom esetében már ebben nem vagyok biztos.:) Sebaj, majd kiadom bérbe a maradék helyeket.:)

Nyugdíj és egyéb szívatások

Régen írtam, és mindig dilemma, hogy mi az amit közhirré kellene tenni és mi az amit nem. Látszólag semmi sem történt velünk, de ez a "semmi" talán hasznos lehet a később érkezőknek.:) A héten vagyunk utoljára a munkahelyünkön, már számoljuk visszafelé a napokat, hányszor kell még bejönni. Valahogy úgy mint a centi vágás a katonaságnál.:) Utána lesz még 1 hónapunk elvarrni az itteni szálakat, pakolni, ilyesmi és 2004 október 28-án indulunk.

Próbáljuk listába szedni a teendőket, mit kell pakolni, mit kell itthon intézni, és mit kell kint az első időkben. A kinti dolgokra igazából csak annyit tudunk készülni, hogy mit is kell tenni, hova kell elmenni (pontos cím, stb.) és valami prioritást próbálunk felállítani, mi az első amit csinálni kell. Az tuti, hogy minél előbb próbálunk kocsit venni, mert anélkül nem nagyon tud mozdulni az ember. Sokkal egyszerűbb lakást nézni és utána járni a dolgoknak. Berciéknél fogunk lakni az első időkben, ők fognak várni a reptéren. Előre is köszi nekik a lehetőséget és a segítséget!

A kocsi után a második dolog a lakáskeresés, mert jó lenne minél előbb a saját lábunkra állni. És csak ezután keresünk melót, mert ha már van munkája az embernek, akkor nehezen tud intézni ügyes-bajos dolgokat, lásd. a Berciéknek sem volt egyszerű lakást keresni munka mellett. Az egyéb apróságokat nem említem most, amit kötelező jelleggel meg kell lépni az első héten (bankszámla, adószám, mobil, Medicare, stb.) Ha valakit érdekel, hogy mit is takarnak eme varázsszavak illetve mit értek ezalatt, annak szivesen elmondom emilben.:)

A héten kiugrunk Parndorf-ba, Bécs mellé, és megnézzük mi az ábra bőrönd ügyben, mennyiért lehet kapni és ilyenek. Eddigi infóink szerint (köszi Tib:)) olcsóbb mint itthon. A másik nagy téma, amit próbálunk körüljárni az a nyugdíjpénztár illetve a TB. Mit és hogyan kell intézni.

Kicsit összefoglalom, mire is jutottunk ezekkel az "önként" vállalt állami lenyúlásokkal:):

- Egészségpénztár (ha van). Ez ugye arra szolgál, hogy a munkáltató és te is bizonyos összeget befizetsz havonta, amit utána egészségügyi cuccokra, orvosi vizsgálatokra el lehet számolni számla ellenében. Ezt a tagságot bármikor meg lehet szüntetni, és ki lehet az ott lévő pénzedet venni, csak akkor adózól utána. Célszerű levásárolni, vagy beszerezni pl. frissen vásárolt ejtőernyő számlát és ilyesmit, ezeket el lehet számolni egészségmegőrzés címén.:) Én pl. szemüveget csináltatok, és ezt elszámoltatom velük. Lényeg hogy a tagság megszünésekor ne legyen benn sok pénz, mert az adóköteles.

- Önkéntes nyugdijpénztár. Ez sem kötelező, de általában a munkáltató fizet valamit mert leírhatja az adójából, és te is fizethetsz ilyen pénztárba a jövedelmed után bizonyos százalékot. Itt van un. várakozási idő ami 10 év. Ez azt jelenti, hogy 10 évig fizeted a tagdijat, és csak utána juthatsz a pénzedhez, vagy akkor amikor eléred a nyugdijkorhatárt. Jó esetben a pénztár jól fektetett be, és akkor némi hozam is hozzácsapódik. Ha nem tudod fizetni a tagdijat mert nincs itthon jövedelmed, akkor csak be kell jelenteni és addig szüneteltetik a tagságot, de az idő tovább ketyeg. De választhatod azt is, hogy fizeted a minimum tagdijat ami pénztártól függ de kb 1-2000Ft/hó. Ekkor is ketyeg tovabb az idő. A lényeg hogy a 10 év lejárta előtt sehogy sem juthatsz a pénzedhez. Ez még jól is hangzik, kimegy az ember, és amikor lejár a 10 év kap egy csomó pénzt. Igen ám, de ha egyből felveszed, akkor ezután az összeg után is adóznod kell. Ha vársz egy évet és akkor veszed fel, akkor csak a pénzed 90%-a után kell adóznod, és így tovább. Szóval ez is csak a polgárok szívatására találták ki, és szerintem tök felesleges intézmény. Fizetsz 10 évig, utána felveheted a pénzt amit befizettél csak adózzál utána. De ha vársz további 10 évet akkor már nem kell adóznod, viszont akkorra már semmit nem ér az az összeg. Szerintem átverés az egész, dehát ez van.:)

- Magán nyugdijpénztár. Ide a járulék köteles jövedelmed után fizetsz (illetve a munkáltató). Ha a tag vagy akkor a jövedelmed 8%-a megy ide, 0.5%-a az állami kalapba. Ha nincs jövedelmed, akkor nem fizetsz semmi járulékot. Ilyenkor nem ketyeg az un. szolgálati idő. Amikor ezeket bogarásztuk, az agyunkat eldobtuk amikor jobban utána olvastunk.:) A lényeg a következő: ha nincs meg a 20 év szolgálati idő (ami a ledolgozott évekből adódik), nem kapsz egy fillér nyugdíjat sem, hiába fizettél pl. 19 éven keresztül nyugdíjjárulékot!!! Szóval a fiatal ki(be)vándorlók ne is reménykedjenek hogy majd öregkorukra kapnak magyar nyugdíjat. Sőt, a befizetett pénzüknek is lőttek, tök mindegy, hogy magán nyugdíjpénztárba vagy az állami nyugdíjalapba fizették be a járulékot. Bár választhatod azt is, hogy fizeted a mindenkori minimálbér után a járulékot ami most kb. 15000Ft/hó, ekkor megy tovább az idő (ha van értelme egyátalán). De ezt már be kell jelenteni, kérvényezni kell a TB-nél is, hogy nincs ugyan jövedelmed de mégis fizetni akarsz a szolgálati idő miatt stb. Szóval macerásabb mintha egyszerűen nem fizetsz.:)

Ezek alapján a magyar nyugdíjrendszer egy nagy szívatás, fizetsz egy csomó pénzt, utána vagy nem kapsz semmit, vagy valami alamizsnát.

A fent leírt infók persze nem tutik, lehet hogy még ezek változnak, mert mi értettük félre. Ha valamit még megtudunk akkor publikáljuk.

Uborkaszezon

Elég régen írtam már és gondolkoztam, mit is kellene most felrakni ami esetleg közérdekű. Látszólag semmi sem történt azóta amióta megkaptuk az összes cuccot a kiutazáshoz, de azért nem telnek tétlenül napjaink. Ami lényeges dolog, hogy mindketten felmondtunk a cégünknél, szeptember végéig dolgounk még, utána van 1 hónapunk intézni azokat amiket most még nem lehet. Meglepő módon tök normálisan fogadták a hírt, bár elkerekedett a szemük amikor közöltük, hogy miért és hova is megyünk. Amit tapasztaltunk, hogy teljesen máshogy állnak a munkahelyen a dologhoz, ha nem egy másik céghez esetleg jobb pozicióba megyünk, netalán a konkurenciához. Sokkal megértőbbek voltak, sok sikert kívántak, stb. Persze biztosan lesznek olyanok, akiket megesz az irigység, és az nem jut el a kis agyukig, hogy mivel is járt mire mi idáig eljutottunk és mi vár ránk. Mindehol vannak olyan emberek ahol a butaság párosul a rosszindulattal, de ezek érdekelnek bennünket a legkevésbé.:)

Ha már itt tartunk, igazából mi sem tudjuk mi vár ránk, de próbálunk felkészülni, gyüjtögetjük az infókat, és ilyenkor derül ki, hogy kire is lehet számítani. Volt rá példa, hogy olyan emberek segítettek akire nem is számítottunk. Akár egy telefonszámmal, hogy "itt egy telefonszám, hívd fel, egy Ausztrál srác aki talán tud hasznos infókkal szolgálni mert ott élt ahova ti mentek", akár azzal hogy utánan néztek dolgoknak helyettünk.

Mostanában probálunk bőröndöket beszerezni, és valahogy belőni a súlyhatárt. Most mondom a kiutazni szándékozóknak, hogy nem olyan egyszerű.:) Próbálunk majd minden hasznos dolgot vinni, de azt sem szeretnénk, ha a reptéren ki kell pakolni a felét mert rosszul mért itthon a mérleg.:)

Sokan kérdezték, hogy mit szóltak a szülők ehhez az egészhez. Az én őseim már régóta tudják, hogy minden vágyam az volt hogy kijussak, és tudtak minden lépésről, kezdve a papírok beadásától a vízumig. Az általános vélemény, hogy örültek is meg nem is.:) Örültek, mert összejött amire vágytam, teljesen megértenek és egyet értenek velem, hogy ha adódott egy ilyen lehetőség akkor használjam ki. A másik oldalról természetesen nem örülnek, mert mégiscsak a világ másik felén leszünk. Talán az én esetemben könnyített a dolgon, hogy elég régóta külön élek tőlük, messze laknak tőlem és kb 2-3 havonta taliztunk.

A párom esetében már "húzósabb" volt a dolog. Azt tudták, hogy vannak ilyen terveim, de valahogy nem tulajdonítottak jelentőséget neki. Akkor jött a "fejvakarás", amikor megjött az orvosim és hozzávettük őt is a pályázatomhoz.:) Nekik ez elég váratlanul jött, hogy hoppá, ez mégis komoly.:) Jöttek a kérdések a szülők részéről, mit fogunk csinálni, mégis hogyan képzeljük el ezt az egészet, stb. De lassan ők is megemésztették, most már segítenek ahol tudnak, valahogy ők is egyetértenek velünk, és szerintem tudják, hogy hosszú távon sokkal jobb lesz mintha itthon maradnánk. Már azt tervezgetjük, hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot az itthoniakkal, telefon, web kamerás kapcsolat, stb.

Ha valaki hasonló cipőben jár, akkor javaslom, hogy minél előbb mondja el otthon, mert a szülőknek lesz idejük megemészteni, és előbb-utóbb rájönnek, hogy jó döntést hoztatok!

A barátok és haverok részéről eléggé azonosak voltak a reakciók. Persze aki még nem tudott róla, azok először meglepődtek, és valaki azt hitte, hogy csak hülyéskedünk.:) Amikor már leesett, hogy nem vicc, és nem szívatásképp mondunk Ausztráliát Ausztria helyett, akkor szinte mindenki örült, sok sikert kívántak, és biztos egy picit irigykedtek is.:) De a következő kijelentés szinte mindenkitől az volt, hogy "tök jó, majd megyek hozzátok látogatóba".:)) Ez azért nekünk is jól esett, és tudjuk hogy ezek a barátságok nem fognak elmúlni még akkor sem ha a világ másik felén leszünk, és minden havert és barátot szívesen fogunk látni kint.

Repjegy

Megkaptuk a repjegyet, ismét egy lépéssel közelebb vagyunk az induláshoz. Mint már korábban említettem, az IOM-on keresztül intéztük a jegyet, és most már tudok részleteket mondani.

A jegy ára 168.000Ft/fő volt október végi indulással, ami tokkal-vonóval értendő, tehát a reptéri illetéktől kezdve minden benne van. Ez elég baráti ár.:) Igaz csak oda útra szól, viszont fejenként 40kg a súlyhatár. Ami még költség volt az az IOM jutaléka, ami plusz 90USD/fő. Az útvonal Bécs-Sydney-Brisbane. A Bécs-Sydney szakaszon Lauda Air-rel (Boeing 777) fogunk repülni, nem kell átszállni, bár egyszer meg fog állni Kuala Lumpurban. Sydney-ben átszállunk egy Quantas járatra, és irány Brisbane.

Most már csak azt kell valahogy kitalálni, hogyan fogjuk összepakolni a 40kg-t, mivel fogalmunk sincs, hogy ez terjedelemben mennyit is jelent. Majd csinálunk "próba pakolást", kiborítunk egy szekrény ruhát, begyömöszöljük egy nagyobb táskába és lemérjük.:) Nem szeretnénk a reptéren alkudozni, ha esetleg túlsúlyos a cuccunk.

Linkek

Írok pár linket amiket mostanában bogarászok és remélem segítséget adnak a későbbiek során. tudom, hogy ezen kívül még egy csomó más helyen is lehet keresni, de ha valaki most kezdi a bogarászást, talán ezek alapján el tud indulni.

Első a lakásokkal kapcsolatos infók, itt lehet utána nézni hol és mennyiért lehet kégliket bérelni vagy akinek már jól megy akár venni.

http://www.rentaustralia.com/

http://www.domain.com.au/search/ChooseState.aspx?mode=rent

http://www.raywhite.com.au/

http://www.realestate.com.au/cgi-bin/rsearch?a=sf&s=qld&t=ren&snf=rbs

Autóval kapcsolatos linkek, mivel jó lenne minél előbb beszerezni valamilyen járgányt.

http://www.drive.com.au/used/homepage.aspx

http://carsguide.news.com.au/

Bevándorlókat segítő cégek lapjai, akik segítenek megszervezni a kezdeti lépéseket, szállást intéznek az első időkben, várnak a reptéren virágszoknyás lányokkal, segítenek a papírok intézésében, stb. persze nem ingyen. Nem tudom milyen szintű szolgáltatásokat nyújtanak, nem taliztam olyannal aki igénybe vette volan a szolgáltatásukat.

http://www.issaus.com.au/index.htm

http://www.go2aus.com/Home.html

http://www.relocationspecialists.com.au/

http://www.relocationsaus.com.au/

http://www.relocationdirectory.com.au/NSW_dir.asp

http://www.aussiemigrant.com/index.htm

http://www.workoz.com/home.php?page_id=5

Állás kereső lapok. Ez csak pár darab, és ennél jóval több van, de itt nagyjából képet lehet kapni a lehetőségekről.

http://www.brainbox.com.au/brainbox/jobs.nsf/job+ads?openview

http://it.seek.com.au/index.asp

http://www.mycareer.com.au/jobseeker/home.aspx

http://australianit.news.com.au/

http://careerone.com.au/

Brisbane-ről egy hasznos lap, főleg olyanoknak akik összekapcsolják a lakás kereséssel, mivel itt meg lehet nézni, hogy mégis melyik környéken van a kégli.

http://www.ourbrisbane.com/living/suburbs/

Mostanában ezeket böngészem, talán másoknak is segítek ha ezeket összegyűjtöm.

Ja, mielőtt elfelejtem, köszi az elmult hétvégi Ausztrália találkozó szervezését, jó volt összejönni sok érdeklődővel, és így már valahogy jobb az ember lelkének, ha tudja a név alapján, hogy ki is van a drót másik végén.:) Remélem lesz még ilyen tali az utunk előtt.

Közben intéződik a repjegyünk az IOM-on keresztül. Először felhívtam őket, hogy mi a tényállás, megkaptuk a vízumot és valahogy el kellene jutni a világ másik végére. Megadták az illetékes nevét és mobil számát aki ezzel foglalkozik, mivel épp nem volt bent. Felhívtam az urat, és egyeztettem vele egy időpontot amikor személyesen meg tudjuk beszélni a dolgokat. Elmondtuk neki, hogy hova megyünk és kb. mikor szeretnénk indulni. Ezt felírta, lemásolta a vizumunkat (ez mindenféleképp kell) és másnapra megkérdezte a Bécsi központot, hogy mikorra van hely és megfelelő járat. Ez még nem került semmibe. Miután leegyeztettük az időpontot (nem volt arra a napra hely amikor szerettük volna csak egy nappal korábban), és rámondtuk az áment, azután kell nekik fejenként fizetni 90USD-nek megfelelő összeget ügyintézési díjként. Ja, a fejenkénti díj nem az IOM alkalmazottainak létszámára értendő...:))

Ezután megrendelik a repjegyet Bécsből és az átvételkor kell a jegyet fizetni. Az ár nagyban függ az EUR-USD keresztárfolyamtól, de egy Bécs-Sydney út kb. 145e Ft. Ez elég baráti ár, viszont nekünk még erre rájön a Sydney-Brisbane útvonal ára. Így kb. 180e Ft lesz a jegy, plusz a már említett 90USD ügyintézési díj. A  gép Bécsből indul (valszeg Lauda Air), Sydney-be száll le és ott kell átszállni Brisbane felé egy helyi járatra. A súlyhatár fejenként 40kg plusz a kézipoggyász. Lehet erre mondani, hogy ez az ár is sok, de a 40kg súlyhatár elég meggyőző, mivel ha csomagban kellene elküldeni utólag valamit az kb. 8000Ft/kg lenne (ez átlag ár). Ja, még valami, ez egy útra szóló jegy, tehát nem oda-vissza, de gondolom a bevándorolni szándékozókat ez nem zavarja.:) Röviden ennyi, ha kézben a jegy akkor megírom a részleteket.

Meglepő! :)

Elég meglepő dolog történt tegnap, ami nagyon jól esett és úgy gondolom le kell írnom, talán egy kis képet ad az Ausztrál mentalitásról. Említettem Bertók Zolit, aki egy Sydney-ben élő bevándorlási ügynök, aki sokat segített infókkal, 1000-szer feltett kérdésre is ugyan úgy válaszolt mintha először hallaná, és egy csomó témában egyértelmű és hasznos tanáccsal látott el. Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy nem voltunk az ügyfelei!!! A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy a párom hogyan tudna kijönni velem együtt, mivel eredetileg nem volt benne az én jelentkezésemben. Végülis a Zoli tanácsait követve sikerült megoldani a problémát, ezzel egy csomó pénzt, macerát, idegeskedést és utánajárást takarított meg nekünk. Tudom ajánlani mindenkinek aki hasonló cipőben jár, hogy keresse meg, mert az ilyen ügyek intézése sokkal problémásabb mint beadni egy "sima" Skilled Independent katagóriába tartozó kérelmet. Az infói nélkül nem kaptuk volna meg ilyen símán és viszonylag gyorsan a vízumot.

Szóval tegnap kaptunk egy nagy sárga borítékot Au-ból, sok szines bélyeggel, és egy hatalmas "Air mail" felirattal. Húha, mi lehet ez, hiszen a vizum már rendben van... vagy mégsem?! A borítékban volt egy Queensland és egy Brisbane térkép, valamint a Zoli névjegykártyája!

Ez annyira jól eső és megható gesztus volt részéről, hogy többet ért bármilyen levélnél!:))

Ezúton is KÖSZÖNJÜK!!!

Sajnos most mást ugysem tudnánk kipréselni magungból, de talán egyszer tudom viszonozni neki és remélem kint ragad majd rám ez a mentalitás és hozzáállás, és mi is hasonló örömet tudunk majd okozni másoknak, mégha csak egy apróságnak tünik.

Elintézendők

Volt egy kis időm, és próbálom összeszedni mit is kell elintézni az indulásig. Talán hasznos lesz másnak is, hogy mivel kell szembesülni, és nekünk is jobb összrendezni a gondolatainkat. Lehet hogy elsőre nem is gondol rá az ember de azután rá kell jönni, hogy nem olyan egyszerű.

- Kezdjük a repjeggyel. Ezt valszeg az IOM-onkeresztül intézzük, ami egy migrációs szervezet és segít ilyen dolgokban mint pl a repjegy intézés, ami talán olcsóbb lesz, és ami a lényeg hogy több cuccot lehet a repülőn kivinni (40kg/fő). Ha beszéltünk velük akkor írok részleteket.

- Meg kell oldani a pénz kijuttatását, mert a zokniban nem férne el. No nem azért mert sok van hanem mert így is szűkösen leszünk a súly miatt.:) Úgy néz ki ennek 3 módja lesz: kis készpénz, utazási csekk, valamint ha majd lesz már Au bankszámlánk akkor átutalás itthonról szülők vagy megbízható haverok által.

- Adóbevallás, TB, nyugdíjpénztár, és egyéb bürokratikus dolgok intézése. Őszintén szólva ez még számunkra homályos, és fogalmunk sincs mit és hogyan kell. Ha valakinek van 5lete akkor szóljon.:)

- Pakolás, mit kell vinni, és mit kell itthon hagyni. Csak egy példa: Mit kezdjek a műszaki cuccokkal, TV, video, DVD, böhöm hangfalak, stb.? Adjam el őket vagy szórjam szét családi körben?:) A ruhanemű szerintem a legegyszerűbb: minden nyári cucc jöhet a többi marad.:) Ez majd ugyis a végére marad, mert meg kell nézni, mi fér bele a 40kg-ba. Pl. jó lenne az alap búvár felszerelést vinni, mert minek vegyek kint is, de ha nem fér el akkor sajnos itthon kell hagyni. No meg hegymászó beülőt és a görkorit....meg a ... szóval sorolhatnám, még jó hogy sílécem nincs, és a hobbim nem a rúdugrás.:)

- Papírok beszerzése, összegyűjtése. Kezdve a diplomától egészen a különböző referenciákig, társasházi közös képviselőtől, munkahelyről, biztosítótól, stb.

- Van egy kis kéglim amiben most lakunk, és nem szeretném egyelőre eladni. Lehet hogy kiadom, de lehet hogy üresen marad. Ha ez utóbbi, akkor a közüzemi szolgáltatókkal (gáz, villany, stb.) le kell játszani, hogy ha volt áramfogyasztás, az valami kóbór áram lehetett, mert a kégli tök üres.:)

Ezek eddig röviden amelyeket még itthon kell elintézni. Nézzük mit kell kint intézni:

- Valami kéglit kell lőni, mert nem szeretnénk a híd alatt aludni, bár Brisbane-ben szép a kilátás a hidak alól. Lehet a Kangaroo Point és a Botanic Garden közül választani.:)

- Kocsi, mert kerekek nélkül sehova.

- Valami elérhetőséget intézni. Szerintem az első időben egy postafiók lenne a legjobb, amíg nincs fix címünk, de mégis lehet valahova a postánkat küldeni. De ezügyben ugyis a kintiek tudnak bővebbet mondani.

- Adószám kérés. Nem mintha szeretnénk adót fizetni de remélem minél előbb sor kerül rá, lesz munkám és lesz miből adózni.:)

- Banszámlaszám.

- Medicare kártya. Enélkül nem lehet létezni, ez megfelel a mi TB-nknek.

- Mobil telefon.

- Valami kártya amivel olcsón lehet haza telefonálni.

- Ottani jogsit letenni. Mivel megvan nagymotorra is a jogsim, ennek még utána kell néznem, hogy ezt hogyan tudom megcsinálni. Az autóvezetés nem lesz gond... remélem.

- Egy alap internet előfizetés.

Röviden ennyit sikerült megszülnöm. Ha valaki tud még hozzátenni akkor szivesen veszem az észrevételeket és ötleteket bárkitől.:) 

És valóra vált! :))

Tudatjuk mindenkivel, hogy az útlevelünkben itt figyel az Ausztrál Permanent Resident vízum!:) És ma le sem lehet törölni az arcunkról a vigyort.

Röviden a történet:

Még reggel elmentünk a követségre ami 9-től nyit, persze mi már 20 perccel előbb ott voltunk. Kicsit várni kellett mert 9 előtt fel sem engednek, de már ott toporogtunk a liftnél, ugyanis a követség egy irodaépület 4. emeletén van. Mondanom sem kell, de mi voltunk az elsők a vízumos ablaknál, ahol egy fiatal hölgy fogadott. Zavartan odaadtam neki a Grant Lettert egy kis lyukon át amit alig tudtam lányos zavaromban megtalálni azon a ahatalmas golyóálló üvegen. Valamit még mormoltam is, hogy ezt kaptuk és hát izééé... Faarccal elvette, majd kérte az útlevelünket, és mondta hogy foglaljunk helyet.

Mi persze azon kezdtünk el beszélgetni, hogy mikor kell az útlevélért jönni, de mi van ha már most megcsinálják, stb.

9:10-kor szólítottak, és kezünkbe nyomták az útlevelünket benne a vízummal, persze ezt is faarccal és szó nélkül a hölgy részéről! (Azért egy "gratulálok" vagy "sok sikert" elvárható lett volna részéről) Mi meg csak áltunk, és fel sem fogtuk hogy mi is történik. Megkaptuk a vízumot Ausztráliába, és akkor mehetünk amikor akarunk! Hát ez óriási érzés, szinte hihetetlen. Mikor jöttünk el a követségről, a kocsiban egyfolytában vigyorogtunk mint két idétlen kis hülyegyerek, de nem igazán érdekelt bennünket.:))

Volt egy másik esemény amit szerintem érdemes megemlíteni. Még tegnap amikor megkaptuk a levelet, akkor küldtem egy emilt a case officernek. Csak tájékozatatásul, a bevándorlási havatalban ő az ügyintéző, és ő foglalkozik a kérvényünkkel, ha valami ügyes-bajos dolog van akkor őt kell keresni, stb. Szóval a mailban megköszöntem a ténykedését, és hogy mennyire boldoggá tette a napunkat, és köszönjük neki az "új életünket". Itt a válasz ami ami csak két sor, de magáért beszél:

as the Aussies might say: "no worries Posza"

Stephanie

Mindezt így írta, szó szerint. Becenévvel, amit gondolom a címből talált ki, és csak a keresztnevét írta alá, mint egy régi ismerős! Ennél találóbb, emberibb és meghatóbb megnyilvánulást nem is lehetne kitalálni, és nagyon jól esett tőle ez a két sor, pedig azt sem tudjuk kicsoda, és ő is csak az aktáinkból ismer bennünket.:)

Valóra vált álom?!

Megkaptuk a várva várt levelet, és nem az volt benne hogy vicc volt az egész.:) Szóval megjött az un. Grant Letter egy szép kis sárga borítékban.

Már napok óta tűkön ültünk, mert pár nappal előbb vártuk a levelet, és amikor hazaértünk akkor mindig üres postaláda fogadott. Már annyira izgatott a dolog, hogy leléptem a munkahelyről csak azért, hogy megnézzem otthon a postámat, és láss csodát, ott volt a boríték.:) Sietni kellett volna vissza, mégis csak egy munkahelyről jöttem el, de kit érdekelt. Beültem a kocsiba és az első szabad helyen leálltam az út szélén kibontani a borítékot. Ennél nagyobb élvezettel még szerelmes levelet sem olvastam, pláne az első pár sor után:

Dear Mr XY

VISA GRANT

És ezt így, nagybetűkkel, kiemelve.:) A többi már csak rizsa volt, és igazából fel sem fogtam, hogy mit olvasok. Telcsi egyből a páromnak, szülőknek, meg pár embernek aki tudott róla, mert ezt nagyon nehéz visszatartani.:) A legnehezebb volt visszajönni a munkahelyre, és ne nagyon örömködni, bár a vigyor a képemen azért feltünt pár kollégának. Szerintem ez az állapot még eltart egy darabig, mire felfogjuk, hogy mi is történik velünk, és utána majd megpróbálunk higgadtan nekiállni a dolgoknak, összeszedni az elintéznivalókat és fontosabb teendőket.

A levél szerint 2005 március 18-ig be kell utazni Ausztráliába. Úgy tervezzük, hogy október végén mennénk, még az itthoni hideg idők előtt illetve az ottani nyár előtt, mert talán egyszerűbb lesz munkát találni a nyár előtt, mivel a munkakeresés szempontjából a nyár ott is holtszezon. Bár lehet hogy ez nem szempont.

Van még fél év, addig talán a család is meg tudja emészteni a dolgot, illetve fel tudunk lélekben és anyagilag is készülni az útra. A cél az Brisbane, ott már eltöltöttem pár hónapot, és nekem az tetszett a legjobban azon helyek közül, amiket bejártam.

Mindenesetre a következő lépés bemenni a követségre ahol belenyomják az útlevélbe a vízumunkat. Holnap reggel ezzel kezdjük a napot, remélem működnek a bürokrácia kerekei és már tudni fogják a dolgukat. Nincs kedvem magyarázkodni nekik, hogy miért is jöttem, elvileg már értesítve vannak arról, hogy megkaptuk a vízumot.

Ha így haladunk, egy elég jó kis társaság fog összejönni Brisbane-ben, ugyanis vannak páran az Ausztrál levlistán akik hasonló cipőben járnak, csak pár hónapos késéssel. Remélem nekik is összejön és most már értük lehet izgulni.:)

Kezdeti szárnycsapások Ausztrália felé

Mivel is kezdjem a kis történetemet, ahol az ausztrál bevándorlással kapcsolatos viszontagságaimat írnám le, mivel elég nehéz mindazt a két évet leírni, amíg az ember odáig eljut, hogy a vizumért áll sorba az Ausztrál követségen.

Igazából ez az egész "dili" Ausztrália felé már 1991-ben kezdődött, amikor szinte friss diplomásként, nyelvtudás szinte semmi, de mégis beadtam a bevándorlási kérelmet Au-ba. Nem tudom megmagyarázni miért, és miért pont oda, akkor "jó ötletnek tünt":) Persze elutasítottak, ami ugye várható volt, de akkor sem tudtam megmagyarázni, hogy mi vonzott oda. Régóta ki akarok menni valahova, aminek az okát addig nem is értettem, amíg tényleg nem sikerült kijutnom Au-ba, mégha csak turistaként is. Erre 1999-ben került sor elsőként, 3 hónapot voltam kint, részben nyelvet tanulni, részben nyaralni.

A sok élmény maga megérne egy külön blog-ot, inkább nem részletezném. Mikor visszajöttem, akkor szabályosan rosszul voltam, mert feltüntek olyan dolgok amelyeket normál esetben észre sem vesz az ember, de ott kint nem tapasztaltam. Pl. az az idegbajos mentalitás, a másik ember tiszteletének hiánya, a rongyrázás, és még sorolhatnám. Egyszerűen rosszul voltam a minden nap látható izomagyú suttyó emberektől, a buta pláza bébyktől, az erőszakos, magamutogató emberektől, stb. Ez eddig fel sem tünt, de amikor hónapokig nem találkozom ilyenekkel és utána hazajön az ember, valahogy egyből feltünnek.:)

Ez az élőhalott állapot hónapokig eltartott, és csak az volt bennem, hogy vissza kell menni Au-ba. No meg a sok kérdés, hogy ott miért tud úgy működni minden ahogy kell, és itt miért nem?! Persze a környezetem ezt nem igazán értette, és nem tudta hova rakni ezt a lelkesedést.

Sikerült másodszor is kijutnom, "sajnos" ismét csak turistaként 2001-ben, és ez az út megerősítette bennem azt, hogy ott a helyem. Akár úgy is hogy bevándorlok Albániába, és utána kérem Au-ba a menekült státuszt.:)) Az egyik legjobb barátommal és a feleségével voltunk kint, és amikor hazajöttünk, akkor megértették, hogy mit is érezhettem az első út után.

És akkor rászántam magam, fogtam a papírjaimat és elkezdtem intézni a bevándorlási procedúrát.:) No igen, ez kimondva elég egyszerű, de persze nem ment ilyen könnyen. Még kint azzal "biztattak" hogy nincs esélyem, mert két főiskolai diploma nem elég, minimum egyetemi kell, stb. De ahogy beleástam magam, néztem a netet, gyűjtöttem az infókat, szoroztam-osztottam, és az jött ki, hogy talán mégis menne a dolog. Nosza, ugorjunk bele.

Talán nézzük sorjában, mit is kellett átélni:):

- Végzettség elismertetése

Mint IT-s szaki, az ACS-hoz kellett beadni a diploma fordításokat, munkahelyi igazolásokat stb. 2002 október környékén beadtam és vártam (ez az állapot, vagyis a "várni" státusz sokszor elő fog fordulni a történet során:)). És csak vártam... 2003 februárban meguntam, és írtam egy emilt az ACS-nak hogy "whats up?":) Erre ők közölték, hogy rám várnak, mert kell nekik az útlevél hivatalos másolata, és erről decemberben küldtek egy emilt... hogy az a...! Persze emil nem volt meg, papír gyorsan kiküld, köv. héten itt volt a kiértékelés. Itt kaptam egy un. ASCO kódot, gyorsan SOL listára fel... hurrá 60 pontos a szakmám. Ezzel meg is vagyunk, akkor gyorsan számoljunk:

60 pont szakmára

10 pont szakmai tapasztalatra, 7 éve már ugyan ott dolgoztam, ugyan abban a pozicióban.

25 pont életkorra, ugye azért öregszik az ember.

5 pont magyar diplomára

Ez eddig 100, és még hátra volt a nyelvvizsga. Hmmmm... kell még 15 pont.

Az eddig elhangzott varázs szavak értelmezését (ASCO, SOL, stb.) egyébként az Ausztrál bevándorlási hivatal weblapján megtaláljátok: http://www.immi.gov.au/

- IELTS

A ponthatár 115 volt, és ehhez a plusz 15 ponthoz minden egyes részből (olvasás, írás, hallgatás, szóbeli) az IELTS vizsgán min. 5-t kellene elérni a max 9-ből. Húha... kellene angolt tanulni valahogy. Igaz, a munkahelyen sokat használtam, de pocsék a nyelvtanom, de elég bátor vagyok hogy kinyissam a kicsi szám és elmondjam amit akarok, vagy így, vagy úgy. Ez viszont kevés egy vizsgán... már szinte láttam a vizsgáztatót véres tollal a kezében. Üsse kavics, inkább beíratkozom egy vizsgaelőkészítőbe a British Councilhoz. Egy hónapos tanfolyás, ahol módszertant tanítanak, hogyan kell vizsgázni, meg egyátalán, mi fán is terem ez az IELTS vizsga. Tök hasznos volt, tudom mindenkinek ajánlani. Egy felhős napon kellő mennyiségű zabszemmel felszerelve elmentem vizsgázni.

Esszé írás... épp hogy eldobtam a tollam amikor lejárt az 1 óra, valamit összehordtam, majdcsak kihámozzák, mit is akartam írni.

Hallgatás... a végén ketté állt a fülem, és akkora volt, hogy élőben fogtam a CNN-t, de így sem értettem a végét.

Olvasás... tudtam mit írtak, tudtam mi a kérdés, de néha fogalmam sem volt, mi a köze a kérdésnek a szöveghez.:)

Ezek és más apróságok kellően lerombolták a gondosan felépített önbizalmam. Mondták, hogy 3 óra mulva menjek szóbelizni. OK, de mit csináljak addig?! Mire mentem szóbelizni, én voltam a legkisebb pont a földön. Pláne amikor elém raktak egy mikrofont, mondván később előveszik ha esetleg fellebeznék az eredmény ellen. Most már lámpaláz is volt, és kerestem a kamerát meg a világítást.:) Az egész nem tartott 10 percig, pedig már kezdtem belemelegedni. Mikorra belelendültem, akkor közölték hogy végeztünk. Ne már, épp belejöttem. Persze utólag jön rá az ember, hogy mennyi hülyeséget tud összehordani izgalmában, és mit kellett volna máshogy mondani.

Kb másfél hét mulva szóltak, megvan az eredmény. Remegő kézzel nyitom a lezárt borítékot... nem akartam elhinni. Hallgatás 6.5, írás 6, olvasás 6, szóbeli 7, átlag 6.5.

Ok Posza, megvan a 20 pont, ami nyelvre adható maximum.

Szóval a vége 120 pont, több mint a minimum. Már csak pár apróság (erkölcsi, útlevél másolat, stb.) és összeáll az egész papírhalom, amit el kell küldeni. Kb két napig gondolkodtam, hogy mit kell még összeszedni, mire eljutott az agyamig, hogy megvan minden, csak irány a posta.

Ez volt 2003 junius 17.-én, akkor adtam fel az ASPC-nek a bevándorlási kérelmet Skilled Independent (BN136) kategóriába, mivel se kutyám, se macskám kint. Az a pár ismerős ebben az esetben nem sokat nyom a latba.

És akkor jön a "várni" üzemmód! OK, de meddig? Telnek a hónapok, bujom az austimeline-t, a fórumokat, gyüjtöm az infókat az Ausztrál levlistáról stb.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden lista tagnak, akik tartják az emberben a lelket, egy csomó infót adnak, és biztatják az embert önzetlenül. Remélem, majd egyszer én is meg tudom nekik hálálni! Külön köszönet Bertók  Zolinak, aki egy Sydney-ben élő Ausztrál bevándorlási ügynök, és annak ellenére, hogy nem voltam az ügyfele, mindig segített és a leghülyébb kérdéseimre is készséggel válaszolt.

Az első fordulópont, az az orvosi vizsgálatra felszólító papír illetve az erkölcsi volt. Közismert magyar kifejezéssel Medical Request ill. Policy Clearance. Ezt kb 8 hónap "várni" státuszban eltöltött idő után jött meg, hatalmas sárga boríték formájában, 2004 március 8-án. Ezúton is pusszancs az összes nőnek nőnap alkalmából.:)

Ez jó hír volt nekem, de elég rossz a barátnőmnek, akivel már pár hónapja együtt éltünk. No, egyből agyalni, hogyan is tudna velem kijönni, de végülis megoldódott a kérdés, őt is hozzávettük a pályázatomhoz, mivel később ez sokkal macerásabb lett volna.

Az én orvosim egy napon belül meg is volt, az orvos nagyon korrekt és tök jó fej volt (remélem ezt nem veszi sértésnek:)). Utána az erkölcsit kértük, ami 2 hét mulva jött meg. A barátnőmnek még hátravolt az orvosija, IELTS vizsgája, és egy erkölcsi. Ezek semmiségnek tünnek, de ha az ember gyorsan akarja intézni, akkor elég macerás. Szegény nyakába szakadt egy nyelvvizsga, amire volt 2 hete felkészülni. A tét itt az, hogy ha nincs meg a 4.5 átlag akkor kb 2500AUD-t kell fizetni. No, a fent említett izgulós forgatókönyv megint lejátszódott, de hál istennek az eredmény 5.5 átlag, szóval erre sem kell gyüjteni.:) Papírok elküldve, megint "várni" üzemmód.

Ez nem tartott soká, mivel ismét kaptunk egy nagy sárga borítékot ahol kérik a párom nyelvvizsgáját, erkölcsijét, orvosi vizsgálatát valamint bizonyítékot a kapcsolatunkról. Hoppá, ez érdekes, mert az első hármat már elküldtük. No, akkor megint nézünk nagy kerek szemekkel, hogy "Whats up?" Emil a case officernek, hogy mi a bánat van arrafelé, mivel nem igazán örülnénk ha valahol elkallódott volna valami. Ráadásul mindegyik papír más úton lett elküldve: az IELTS-t a British Council  küldte, az orvosit a doki a követségen keresztül, az erkölcsit mi sk. Persze az intenet szolgáltató, akinél van ingyenes mail bekrepál, ezért fogalmunk sincs, hogy most elment a levél vagy sem. Két napos próbálkozás után, amikor már semmi visszajelzés nincs a szolgálatótól, és még mindig nem sikerül bejelentkezni akkor feladtam. Ez a szolgáltató a tar.hu, csak a reklám kedvéért. Egyébként azóta sem lehet őket elérni, és innen üzenem nekik, hogy... no ez nem ide tartozik. Irány egy mezei hotmailos cím, és írni ujra Au-ba, hogy ugyan nézzenek utána a papíroknak, mert nem szeretnénk ujra orvosira menni potom 20e Ft-ért. Persze mindezt kulturáltan, ahogy az tölem telik.

Másnap itt a válasz, hogy megvannak a papírok és megy tovább az eljárás. Hurrá, már csak az együttélésről kell valamit produkálni. El sem tudjátok képzelni, milyen nehéz ezt hivatalos formában előadni. Még házasoknak sem egyszerű, pláne nekünk. Hiába élsz valakivel évek óta, elég nehéz ezt hivatalosan bizonyítani. No de mindegy, ha kell hát kell. Azért gondoltam, írok a case officernek egy szép udvarias levelet hosszú nyelvvel, hogy köszönjük a gyors választ, és mennyire megnyugodtunk, hogy nem kell ujra megszülni ezeket a kért papírokat. Ami persze igaz is volt, de valahogy tudat alatt jött, hogy ezt illik megköszönni.

És itt ért a meglepetés, a válasz a köszönő levelünkre az volt, hogy magadták a vizumot, és ezt majd írásban közlik!!!!

Most hogy is van ez, hiszen még pár papír hátra volt, bár a lényeges dolgok már el lettek küldve? Nem hittünk a szemünknek, még a Bertók Zolira is rákérdeztem, mielőtt hangos üvöltésben törtem volna ki. De ő is megerősítette hogy igen, jól olvastam, és elsőre gratulált!

Nem is tudom mi zajlott le bennem, elsápadtam, kiszaladtam volna a világból, utána melegem lett, szóval nagy örömködés vala.:))

Most itt tartunk, várjuk a levelet postán, és reméljük, hogy nem az lesz benne, hogy tévedtünk, és vicc volt az egész.:))