És valóra vált! :))

Tudatjuk mindenkivel, hogy az útlevelünkben itt figyel az Ausztrál Permanent Resident vízum!:) És ma le sem lehet törölni az arcunkról a vigyort.

Röviden a történet:

Még reggel elmentünk a követségre ami 9-től nyit, persze mi már 20 perccel előbb ott voltunk. Kicsit várni kellett mert 9 előtt fel sem engednek, de már ott toporogtunk a liftnél, ugyanis a követség egy irodaépület 4. emeletén van. Mondanom sem kell, de mi voltunk az elsők a vízumos ablaknál, ahol egy fiatal hölgy fogadott. Zavartan odaadtam neki a Grant Lettert egy kis lyukon át amit alig tudtam lányos zavaromban megtalálni azon a ahatalmas golyóálló üvegen. Valamit még mormoltam is, hogy ezt kaptuk és hát izééé... Faarccal elvette, majd kérte az útlevelünket, és mondta hogy foglaljunk helyet.

Mi persze azon kezdtünk el beszélgetni, hogy mikor kell az útlevélért jönni, de mi van ha már most megcsinálják, stb.

9:10-kor szólítottak, és kezünkbe nyomták az útlevelünket benne a vízummal, persze ezt is faarccal és szó nélkül a hölgy részéről! (Azért egy "gratulálok" vagy "sok sikert" elvárható lett volna részéről) Mi meg csak áltunk, és fel sem fogtuk hogy mi is történik. Megkaptuk a vízumot Ausztráliába, és akkor mehetünk amikor akarunk! Hát ez óriási érzés, szinte hihetetlen. Mikor jöttünk el a követségről, a kocsiban egyfolytában vigyorogtunk mint két idétlen kis hülyegyerek, de nem igazán érdekelt bennünket.:))

Volt egy másik esemény amit szerintem érdemes megemlíteni. Még tegnap amikor megkaptuk a levelet, akkor küldtem egy emilt a case officernek. Csak tájékozatatásul, a bevándorlási havatalban ő az ügyintéző, és ő foglalkozik a kérvényünkkel, ha valami ügyes-bajos dolog van akkor őt kell keresni, stb. Szóval a mailban megköszöntem a ténykedését, és hogy mennyire boldoggá tette a napunkat, és köszönjük neki az "új életünket". Itt a válasz ami ami csak két sor, de magáért beszél:

as the Aussies might say: "no worries Posza"

Stephanie

Mindezt így írta, szó szerint. Becenévvel, amit gondolom a címből talált ki, és csak a keresztnevét írta alá, mint egy régi ismerős! Ennél találóbb, emberibb és meghatóbb megnyilvánulást nem is lehetne kitalálni, és nagyon jól esett tőle ez a két sor, pedig azt sem tudjuk kicsoda, és ő is csak az aktáinkból ismer bennünket.:)