Thursday, January 18, 2007

Otthon jartunk


Probalom folytatni a torteneseket megha egy kicsit megkesve is. Taipei-bol ropke 16-
17 ora az ut Becsig, kozben megalltunk Bankokban egy rovid tankolasra. Becsben kisse morcosak voltunk mert a hosszu ut utan elkezdtek velunk kotekedni, hogy sok nalunk a sampon, tusfurdo, parfum es ilyenek, mert csak kisuveges kiszerelest lehet felvinni a gepre, egyebkent elveszik es kidobjak. Uj  unios eloiras, es persze errol senki sem tajekoztatott bennunket, sem a legitarsasag, sem az utazasi iroda ahol a jegyet vettuk. Az volt a szerencsenk, hogy egy kedves magyar holgy aki mar tobb mint 10 eve kint el Ausztriaban es az osztrak legitarsasagnak dolgozott, szolt az erdekunkben a vamosnal (vagy hataror, vagy valami), hogy ne kelljen kidobni a cuccot, messzirol jottunk stb. Utana meg elbeszelgettunk vele, tok aranyos volt, mondta ha Becsben jarunk latogassuk meg, amire sajnos nem tudtunk sort keriteni. Melcsi mar elore parazott a Becs-Bp jarat miatt, mert amikor mutattam, hogy mekkora geppel repulunk, mindig azzal piszkalt, hogy a vegen meg nekunk kell nekifutni es csapkodni a kezunkkel hogy fel tudjunk szallni mert olyan kicsi gep volt. Ez persze reszben igaz volt, a nagy tengerentuli gepekhez tenyleg kicsi volt raadasul legcsavaros volt es hangosabb is de a vegen meg Melcsi is elvezte mert sokkal nagyobb elmeny volt. En persze megmondtam...:)
Hazatereskor a "szokasos" siras-rivas, persze ertheto volt mert tobb mint egy eve nem voltunk otthon. Nehez lenne mindenrol beszamolni mert eleg suru volt az otthoni program. December elejen erkeztunk es mar kezdodott a karacsonyi bevasarlo "szezon", ami nekunk furcsa volt, mert tobb mint 3 eve nem voltunk itthon karacsonykor, es ujra bele kellett jonni hogyan nyomorogjunk a bevasarlo kozpontokba, es hogyan tiporjuk le embertarsainkat a szeretet unnepe elott, csak hogy sikeruljon mindenkinek az uccso fillerjet elkoltenie. Mikor ezeket megszoktuk akkor mar elveztuk a karacsony hangulatot, ami azert mar tenyleg hianyzott. Kimentunk a Vorosmaty terre setalgatni a kirakaodo vasarban, forralbort szurcsolgetni, stb. Szoval elveztuk ez egeszet, de foleg azt hogy talakoztunk a csaladdal es baratokkal. Ezt azert nem lehet megunni. Jo volt latni a kivilagitott Budapestet, vegigmenni az ismeros utcakon, stb. A karacsony a szokasos csaladi korben tortent amiben mar regen volt reszunk. Idonk nagy reszet a karacsonyi keszulodessel no meg eskuvo szervezessel toltottuk. Igen jol olvassatok...:) Igaz, az elozo blogbejegyzesekbol mar kiderult hogy itt kint egybekeltunk, de az az igazi ha ezt csaladi korben is megunnepeljuk egy buli kereteben (nepiesen lagzi:)) amire juliusban kerul sor. Ez eleg sok maceraval jar, aki mar tulvan ezen az tudja, aki nem az majd rajon.:)
A karacsony persze a kajalas ideje is volt, mondjuk ez mar azota elkezdodott ahogy leszalltunk, jobbnal jobb kajakat ettunk aminek nalam meg is lett a nyoma, plusz 5kg, mire visszajottunk. Mert ugye karacsonykor sok a kaja, es hat enni kell. Utana pedig sok a maradek, azt is meg kell enni valamikor. Majd jon a szilveszter, ami a buli, pia Utana megint a szokasos forgatokonyv: sok a maradek meg kell enni.:) Ja, szilveszter. Elmentunk egy kis barati tarsasaggal sielni Ausztriaba par napra amibe a Szilveszter is beleesett, bar mindenki attol felt nem lesz ho.  Nem is volt nagyon jo a palya, bar ho az volt de jeges volt. Melcsi nem is birta sokaig, szegenyt lezavartam egy piros palyan amirol en sem tudtam hogy ennyire gazos lesz.  A palya felenel ugy volt hogy legyalogol, mert annyira jeges volt, de valahogy sikerult visszaimadkozni ra a lecet es leszenvedtuk magunkat. Utana lazabbra vette a figurat es csak enyhebb palyakra mereszkedett, amig en kitomboltam magam.:) Este bementunk a falu kozpontjaba ujevet unnepelni. Jo kis utcabalt csinaltak a helyiek, majdnem mindenki hozta a maga kis tuzijatekat, ami nem holmi durrano mutyurok voltak, hanem volt komoly tobb perces tuzijatek is. Volt kis szinpad zenekarral, es mondani se kell hogy a mi kis magyar tarsasagunk volt a legvidamabb. No nem csak az alkohol miatt, hanem tenyleg jo volt a hangulat, amire meg rajott egy unnepelyes esemeny is, miszerint megkertek Melcsi baratnojenek a kezet. Persze nem mondta hogy nem.:) Masnap mikor nagynehezen felkeltunk szomoruan vettuk tudomasul, hogy ho helyett eso esik. Azert felmentunk a palyakhoz, beultunk iszogatni egy kicsit. Paran megkozkaztattunk egy lecsuszast, de mire leertunk sz..ra aztunk, es igy lemondtunk az aznapi csuszkalasrol. Uccso nap vegre esett a ho, de sajnos a sieles vegen mar jottunk haza. Melcsi felment az oseivel a hegy tetejere korbenezni, eliszogattak a fenti vendegloben amig en veszelyeztettem a tobbi sielo testi epseget.:) Estere haza is ertunk, faradtan de epsegben.
A maradek idot a csaladdal es persze eskuvoszervezessel toltottuk. Probaltunk minden "lezsirozni" meg a visszaut elott, hogy mire megint hazajovunk mar csak "aprosagok" maradjanak hatra. Jo volt otthon lenni, bar a szokasos dolgok amitol eddig is falramasztunk azok nem valtoztak. Pl. a sok kopasz izomagyu suttyo, valahogy ez a reteg meg mindig erosen kepviseltette magat. De meg is fog maradni addig amig a rendor is a "kisembert" buntette tilosban parkolasert, illetve csak azert mert lejart a parkoloora, de az nem zavarta, hogy 20m-re tole egy BMW megallt az ut kozepen, veszvillogo ki, es a tulaj ment a dolgara. Az nem zavarta a rend oreit hogy a villamos epp hogy elfert. Vannak amik nem valtoznak... Mivel tobb mint egy eve nem voltunk otthon, volt olyan ami feltunk, hogy regen nem igy volt. Pl. az utak allapota kicsit javult, nem volt annyi katyu, bar lehet ez az enyhe tel miatt volt. Viszont barhova mentunk, min. 1 vagy masfel orat ra lehetett szamolni az utra, teljesen mindegy merre kozlekedtunka varosba. Rengeteg a kocsi, es az utak nem birtak ezt a nagy forgalmat. Eloszor azt hittuk a karacsonyi idegbajos vasarlasi laz miatt van. De nem valtozott a felallas utana sem. Sajnos a burokracia sem sokat javult, ugyanis el kellett intezni hogy a jelzalogot levegyek a kicsi keglimrol, mert lejart a hitel. Szoval foldhivatalba be (fel oras parkolokereses utan), sorszam tepes majd varakozas. Eddig rendben is van, ez mindenhol igy mukodik. Sorra is kerultunk, majd miutan eloadtuk hogy miert is jottunk, kerdezte a holgy, hogy kitoltottuk-e a megfelelo nyomtatvanyt 2 peldanyba. Honnan is tudtuk volna hogy ilyen esetbe mit kell kitolteni, senki nem mondta, sehol nem volt kiirva, meg a neten sem volt rajta. Sohajtott a holgy, majd kezunkbe adta a ket papirt. Mikozbe en toltom a papirokat, Melcsi ujra ment a nyomkodos automatahoz sorszamert. A hatalmanak tudataban levo biztonsagi or kozolte a Melcsivel, hogy amit epp nyomkod gombot, olyan sorszamot mar nem lehet kerni, probalkozzon masik gombbal. Hurra, sorszam megvan, papirok kitoltve, ismet varunk a sorunkra. Mondani sem kell, kb. 20 percet vartunk arra, hogy oda mehessunk egy olyan ablakhoz, ahol eddig senki sem allt, csak az ugyintozonek biztos fontos dolga volt (passziansz?!). Keri a papirokat, mi adjuk amilyen magabiztosan csak tudjuk. Kozli, hogy az a papir amit a banktol kaptunk nem jo, menjunk be a bankba es kerjunk masikat. Majdnem raboritottuk a pultot... Es ezt a kedves es jol tajekozott kolleganoje miert nem tudta elmondani a masodik sorbanallas elott?! Fustologve ki a foldhivatalbol, be a varosba az aktualis banfiokba. Mondtuk, hogy mi jaratban szegeny ember, az ugyintezo csodalkozik, hogy meg a dolog nincs elintezve, mert elvileg ezt a bank intezi a foldhivatallal. Hogy az a... Par telefon, es kiderult, hogy a bank fel ev alatt sem volt kepes lepni az ugyben semmit sem intezett. Addig jo voltam naluk amig fizettem a hitelt, de a jelzalogot mar nem siettek levenni rola. Persze vegul meg nekem kellett elohalaszni a regi papirjaimat, mert a jo kitalalt es biztonsagos banki szamitogepes rendszerbol nem tudtak elovarazsolni a regi iratszamokat. Ezt csak azert irtam le, hatha mas is hasonlo helyzetbe kerul, es talan hasznos lehet, no meg a pelda kedveert, hogy mihez kellett hozzaszokni rovid otthoni tartozkodas alatt.
A visszaut persze megint nehezen kezdodott a bucsuzkodas miatt, a csaladtol megvalni sosem egyszeru, de csak fel ev es ujra megyunk. Sokan kerdeztek, hogy most melyik az "otthon". Jo kerdes. Mikor megerkeztunk Au.-ba, akkor jo volt leszallni. Vartak az itteni baratok a repteren (foztek nekunk ebedte-vacsorat) es valahogy mar ez szamit otthonnak, megvan a sajat kis eletunk, lakas, munkahely, es lassan a barati kor is. De a csalad es a regi baratok megmaradnak, ezert Magyarorszagra mindig haza megyunk majd...