Kalandjaink Taipei-ben

No ismet sikerult lemaradni blog ugyileg, de ami kesik.. igyekszem osszefoglalni a taipei-i elmenyeinket, mert volt nehany :) Kezdjuk a megerkezesnel. Brisbanebol itteni ido szerint 10.25kor indultunk utnak. Az ut maga (9 ora) eleg gyorsan eltelt. Az egyetlen dolog, amit en nem birok megszokni, az a kaja, amit adnak az uton. Vannak finomabb dolgok, de valahogy a muanyag iztol borsodzik a hatam, pedig aztan nem vagyok egy valogatos, legalabbis nem kaja ugyileg :) Szoval mire foldet ertunk Taiwan szigeten, kb 50 km-re Taipei-tol, ottani ido szerint 17 orakor, addigra en kellokeppen ehes voltam, mivel szinte semmit nem tudtam leeroltetni a torkomon az uditon, asvanyvizen kivul.   Mikor kiszalltunk a repulobol, a rovidke folyoso vegen, mar lattuk a transit pultot, ket kis azsiai ugyintezovel. Odamentunk az egyikhez, aki eppen szabad volt. Mivel a repulotarsasag allta a szallasunkat (tobb mint egy nappal kesobb volt csak csatlakozas), ezert le kellett jelentkezunk, hogy megerkeztunk es atvenni a kuponokat. A holgy meg is talalta, mar karnyujtasnyira voltunk tole, amikoris megkerdeztuk, hogy hol lehet a vizumot intezni, mert mi szeretnenk kilatogatni a varosba, korulnezni stb... Ezt persze nem ertette es 6szor visszakerdezett. Mar ugy magyaraztuk, hogy "mi menni be varostnezni, kell vizum stb... na erre a 

lanyka osszetepte az osszes papirt, amit elore mar kikeszitett nekunk.. hogy akkor most intez helyet a belvarosi szallodaba, mindezt nagy puffogva. Mi meg mondtuk, hogy neeeeem.. mi nekunk jo ez a szallas itt a repteren, csak szeretnenk vizumot igenyelni, hogy korulnezhessunk. Na akkor azt mondta, hogy nekunk nem kell vizum. Mire mondtuk, hogy de kell. De nem, de kell.. stb. Majd feladtuk, mivel tudtuk, hogy ugyis kell, mar minden papirunk ki volt toltve hozza es nem keves utanajarast igenyelt :) Szoval ott alltunk az osszetepett hotelfoglalasunkkal es kajautalvanyokkal, boarding kartyakkal. Mikoris ujra nekiallt megcsinalni, de tovabbra sem ertette mit is akartunk. Sebaj. Akkor kitalalta, hogy neki most kell az utlevelunk es hogy hagyjuk ott nala, majd felhozza a szallodaba. Igy is tettunk. Atcaplattunk a fel repteren, megtalaltuk a  szallodat. Az ottani holgy igen segitokesz volt es elmagyarazta, hogy hol van a vizum iroda, illetve megerositett minket abban, hogy igenis kell a vizum. De ehhez kell az utlevel... ekkor felhivta az elozo holgyemenyt, hogy ugyan hozza mar vissza az utleveleket, ekkor mar 19 ora volt. Azt igerte, 20-ra ott lesznek... Elfoglaltuka  szobankat, ami tokeletes volt, hatalmas aggyal, zuhanyzoval, tv-vel es internetcsatlakozasi lehetoseggel. Ekkor mar kopogtak a szemeim, de gondoltam egy orat meg kibirok, majd eszem valamit amikor vegeztunk a vizummal. Meg is erkezett aranylag idoben az utlevelunk, adigra lefurodtunk es indultunk is a vizum irodaba. Na persze akkora volt a repter, hogy kb 15 perces volt csak az odaut. Nagy nehezen megtalaltuk, majd egy eleg szimpatikus ficko ropke 10 perc alatt beragasztotta a vizumunkat. Vissza negyed ora seta, majd meg kellett allapitanunk, hogy a repter nagysaga es az ettermek szama forditott aranyossagban van egymassal :( Csak Subway volt, meg egy ket kavezo, egy-ket snack bar (ezt mar masnap fedeztuk fel).. de sehol egy jo kiados kajakat arulo shop. Ugyhogy en egy hatalmas pohar tejet kertem (nem volt egyszeru), meg egy fel szendvicset betoltam. Sajna annyira elhuzodott ez az ugyintezosdi, hogy mar 10 ora is elmult, mikor visszamentunk a szobankba, ekkor mar nem mentunk ki  az ejszakai piacra, amit Balazs baratunk ajanlott.
Masnap idoben keltunk, mert mondtak, hogy az ingyenes varosnezo busz 8.10kor indul. Megprobaltuk az utalvanyainkat lekajalni, de kb szazan alltak a sorban, ugyhogy kajalas eltolva... Kozben cirka 15 percet alltunk az utlevelellenorzesnel, mert egyetlen kapu volt nyitva, aholis az osszes pilota akkor akart kimenni, amikor mi. Igy talalkozhattunk rengeteg egyenruhassal :) Az utlevel ellenor bacsi irtora raeros volt, 3X megkerdezte, hogy megis hogyan szereztuk a vizumunkat. Mondtuk, hogy este... Este? Hat az hogyan lehetett. Azt hiszem ekkor sokalltam be, mert a buszig mar csak 5 perc volt es mi meg mindig azt bizonygattuk, hogy elozo este kb 9 orakkor inteztuk a vizumot, kb 2 perc setara innen, a vizum irodaban. De azert meg picit huzta az idegeinket, kozben persze ujabb es ujabb pilotak jottek, akiket mind elenk vettek. Vegul elengedtek utunkra, majd a ficko meg hozzafuzte nekem - mert lathatta, hogy szikrakat szor a szemem - "relax". Egybol kevesbe lettem morcos :) No mindegy, rohantunk a buszokhoz. Meg is talaltuk, nyitva volt az ajtaja, egy buszvezetovel a fedelzeten. Mi szepen koszontunk, megkerdeztuk, hogy ez a busz megy e majd a varosba, a pasi bologatott boszen. Majd Posza odament hozza, hogy megkerdezi merre is megyunk majd, mutassa mar meg a terkepen, hogy miket is fogunk latni. Az volt a tervunk, hogy bemegyunk veluk a varosba, megnezzuk a fobb latvanyossagokat es utana ott maradnank meg egy kicsit felfedezni a dolgokat, illetve az elektric marketre szerettunk volna eljutni. No gyorsan feladtuk a kommunikacios probalkozasainkat, mert a buszvezeto semmit nem ertett abbol, amit kerdeztunk. Sebaj, jott a felmentosereg, egy masik azsiai pasi kepeben, aki ket emberkevel egyutt felszallt a buszra, majd megkerdezte, hogy regisztraltunk-e az uta. Persze nem, de mivel ezt sehol nem mondtak, valahogy magunktol nem jottunk ra. :) Azt mondta sebaj, de o a delutani kirandulast javasolna, mert most csak egy templomot mutat meg es kesz, vege is. Ugyhogy buszbol ki, repterre be.. informacios pultnal vegre egy olyan no ult, aki ertett angolul es beregisztralt minket a delutani turnusra. Sot mi tobb, megmutatta a terkepunkon, hogy hol talaljuk az altalunk keresett marketet, na es hogy oda hogyan is jutunk el. Ekkor gyors reggelizes kovetkezett az egyik snack barban, ahol legalabb melegszendvics volt :) Persze a tejjel megint meggyult a bajom. Az ugy tortent, hogy kertem egy pohar hideg tejet (amit kapasbol meal-nek ertettek) es egy forro csokit a szendvicsen es cheesecake-en kivul. Mar majdnem ott tartottunk, hogy elmutogatjuk a tehenet, mikor a nyolcvanadik kiserletre, mikor mar betuztem a tejet, megertette. Majd suru elnezesek es tipikus azsiai vihogas kozepette beutottek a tejet a gepbe. Nagy nehezen leultunk egy sarokba es vartuk az itokainkat, amikoris a forrocsokit elfelejtettek, de a tejet forraltan kihoztak. AAAAAAAAAAAAAAAAA.. ekkor mar rohogtunk :) Par percre ra, csatlakozott hozzank egy kinai oltonyos emberke, aki csak ugy szimplan odaallt mellenk, bemutatkozott es elkezdett beszelni Taipeirol, az emberekrol es a politikarol. Mi meg csak hummogtunk, mert minek utan kitargyaltuk, hogy mi magyarok vagyunk, akkor persze egybol politizalt. Amugy szimpatikus figura volt, csak fura volt egy kicsit. Jo parszor megkerdezte, hogy mi mit is akarunk itt, meg meddig maradunk, mit csinalunk, hol lakunk stb.. De aztan elbucsuztunk es indultunk megkeresni azt a buszt, amit az info holgy ajanlott. Meg is talaltuk, gyorsan vettunk ra jegyet egy kis irodabol es meg le sem ultunk, mar indultunk is. Kb egy oras zotyoges utan kitett minket vmi fo buszpalyaudvaron, ahol jart a metro is. Az uton igencsak erdekes lakotomboket lattunk, minden szurke volt es vagy 100 eves. Elegge lehangolo volt, de kosz megsem volt az utcakon, az emeberek tisztak voltak stb. A sok esonek koszonhetoen minden nagyon zold volt. A metro pedig nem kis meglepetest okozott. Tok jopofa jegy volt, amit az utunk vegeztevel sajnos le kellett adnunk az automataban. Mindenhol olyan "beleptetorendszer" volt, mint Parizsban a metroknal. Lementunk es egy nagyon modern aluljaroban talaltuk magunkat. A peronon felfestesek voltak hogy hova kell allni mert a metro ajtaja ott fog kinyilni, es vegig plexi fal volt a vagany es a peron kozott. A felfestesek 3-4 csik volt az egesz, de az emberek szepen sorban egymas mogott alltak a vonalak menten. Mikor megjott a szerelveny, akkor az ajtok egyutt nyiltak kia plexi falakon levo ajtokkal. Az egyik oldal, ahol nem volt felfestes, ott szalltak ki az utasok, nem zavarva ezzel a felszallokat. Na ezt probalnad meg a budapesti metroban :) Szegeny Poszanak igencsak vigyaznia kellett a beszallasnal, szabalyosan le kellett hajolnia, hogy beferjen az ajton. Azert azt hozzateszem, hogy en is ellattam a tomeg felett, ami nem kis szo :))) Majd par megallo es nemi setalas utan nagy nehezen megtalaltuk a keresett electric marketet. Vegigjartuk a kis boltokat, gyakorlatilag kis lyukak voltak, tele tobb tiz-szazezret ero notebook-okkal, PC-kel es egyeb kutyukkel, mindezt kozel 30-50%-kal olcsobban, mint Ausztraliaban, vagy Magyarorszagon. Vettunk is egy telefont Posza tesojanak :) Majd rohantunk vissza (szo szerint) a repterre, hogy a varosnezest elerjuk. Ami feltuno volt, hogy millio robogo kozlekedett az utakon, mindenhol sajat felfestett sav nekik a lampaknal. A parkolast nemes egyszeruseggel a jardakon ejtettek meg, ahol vagy sokszor 80 robogo allt egymas mellett. Erdekes latvanyt nyujott :)
No de akkor vissza a repterre es a varosnezo buszhoz. Sikerult elcsipni, jo gyerekekkent vartuk az idegenvezetot. Buszba be, irany megint a varos :) Eloszor egy tepmlomot latogattunk meg (Lung Shan Temple), gyonyoru volt a sok faragas, szinek es belul a sok arany. Rengeteg ember volt, sokan imadkoztak es fustolokkel kalimpaltak, aminek a miertjet sajnos az idegenvezeto nem tudta rendesen elmondani. Volt olyan no, aki terdelt egy orias kehely mellett, szemben a templommal es koveket szort a fejere... Fura hangulata volt. A templom korul viszont ugyanazokat a szurke tomeglakasokat lattuk, erdekes kontraszt volt... De mentunk is tovabb, ezutal a Chian Kai Shek Memorial volt a celpont. Egy oriasi epitmeny, maga a muzeum az o eletenek mindennapjaiba enged betekintest. Kezdve a gyerekkori festmenyeitol, fenykepeitol a fegyverein, ruhain, at egeszen a dolgozoszobajaig, ahol kihangsulyoztak, hogy az egyik szekben maga Churchill csucsult egykor. Nagyon erdekes volt, de ugyanakkor kicsit nyomaszto is.
Mentunk tovabb, a kovetkezo latnivalo a 101 volt, azaz a jelenlegi legmagasabb epulet a Vilagon a maga 509 meterevel es 101 emeletevel (innen a nev) ;). Sajnos annyi idonk nem volt, hogy felmenjunk, de azert jo par fenykepet sikerult kesziteni :) Vegezetul egy katonai emlekmuvet neztunk meg, ekkorra persze eleredt az eso, de azert ki nem hagytuk volna :) Az utcai bejaratnal es kesobb maganal az emlekmunel is ket-ket katona allt mozdulatlanul orsegben, meg pislogni sem pislogtak. Mindezt orakon keresztul, esoben, napsutesben, ejjel, nappal.. eszmeletlenek voltak. Majd odajott egy ficko hozzajuk, aki letakarta a szemuket es arcukat, gondolom ekkor pihentettek a szemuket (arra a 15 masodpercre, amig az ember ott tartotta a kezet) majd megigazitotta az amugy is tokeletes ruhajukat, labukat, fegyveruket. Hihetetlen volt. Persze egy ket igen szimpatikus azsiai turista odament melle es kalimpalt a szemuk elott, fejeket vagott stb de meg ekkor sem mozdultak, ahogy az idegenvezeto mondta, nem is szabad nekik...
Ezutan mar csak a visszaut vart rank. Ekkor mar el kezdett sotetedni is. Visszaerve a repterre gyorsan becsekkoltuk magunkat (a borondoket ki sem vettuk) majd visszamentunk a szallodahoz, hogy felvegyunk az ot leadott kezipoggyaszt es hogy vegyunk ket zuhanyjegyet :) Nagyon jol esett lefurdeni. Ekkor mar megint csak igen ehesek voltunk, ugyhogy megtamadtuk a reggel felfedezett snack bart (ami akkor dugig volt) es rendeltunk egy kis kajat. En egy japan csontlevest ettem zoldsegekkel, Posza meg milanoit. Nagyon jol laktunk :) Ekkor mar csak cirka 4 ora volt az indulasig, ugyhogy ismet korbejartuk a repteret. Vettunk csokit, Posza megkostolt valami rizspaleszt es hipp-hopp mar lehetett menni a kapuhoz. Itt mar csak 1.5 oras ucsorges volt hatra, a nagy ut elott (majd 17 oras) majd felszalltunk a gepre, folytatva az utazast hazafele...