Tulvagyunk a hetvegen ami eleg mozgalmasra sikerult. Tegnap
sikerult lekuzdeni (ismet) a Gold Coast maratont, ezert ma a szokasos
santikalas es punnyadas van.:)
Meg szombaton lementunk Surfersre, inditottunk egy kis
bevasarlassal a Harbour Townban, par ruhadarab beugrott a kocsiba meg nemi
kaja, bar azzal igyekeztunk vigyazni mert nem szerettem volna tele hassal futni
masnap.
A szallas turheto volt, vegulis csak aludni mentunk mert
masnap koran kellett kelni (nagyon koran:)). Melcsi persze nem birta ki fozes
nelkul, ezert tenyleg vigyazni kellett hogy ne kajaljak be, amit eleg nehez
volt megallni.
Masnap hajnalban koran keles volt mert a mi versenyunket
6:50-kor lottek el. Hajnalban pakolas es indulas a helyszinre ahol a szokasos
szervezettseg volt, parkoloba rendesen beiranyitottak, nem kellett tulekedni,
stb. Persze izgultam mar napokkal elotte, mert fogalmam sincs hogy birom,
sikerul-e a tervet teljesiteni, meg egyebkent is ilyenkor a szokasos verseny
elotti izgalom elfogja az embert, meg akkor is ha csak magammal fogok
versenyezni meg az oraval. A cel 4 es fel ora alatt futni, vagy legalabbis
valahogy bevonszolni magam ennyi ido alatt. Megvolt a szokasos bemelegites, es
epp csak hajnalodott amikor indultunk 6:50-kor. Az egesz esemenyen tobb mint 16
ezren vettek reszt, ebbol 2700-an indultak a maratonon, a tobbiek felmaratont,
vagy rovidebb tavokat futottak, de volt 7km-es gyaloglas is. Felszereltem magam
egy mp3 lejatszoval es a mar szinte szokasossa valt kb. 5 oranyi Hofi
kabareval, es nekivagtunk. Melcsi persze lelkesen integetett a rajtnal.:) Az
elso kilometerek meg lazan, virgonckodva teltek, bar probaltam beosztani az
eromet. Volt egy azsiai kinezetu futo
(egyebkent beloluk sok volt, es a vegen japan nyerte a versenyt) aki nem
tagadva le szarmazasi helyet, fenykepezogeppel indult neki a tavnak.:) Ez meg
csak rendben is van, de szinte minden latvanyosabb helyen vagy ha latott egy
mokas szurkolot megallt fenykepezni. Nem tudom ezt meddig csinalta mert
elmaradt hamar, de eleg sokaig tarthatott mire fegig fenykepezgette a 42km-t.:)
Az elso 30km meg egesz jol ment, ott a Melcsi vart egy kis
frissitovel. Neki sem volt egyszeru, mert kb 4km-t kellett odaig gyalogolni, es
persze vissza ugyanennyit a celig. A vege mar nehezebb volt, es szinte
egyenkent szamoltam a kilometereket, de valahogy lassabban jottek a tablak,
vagy csak tul messze raktak oket egymastol.:) De sikerult rabirni magam hogy ne
alljak meg egyszer sem es igy valahogy csak eljutottam a celig. A celban mar
egy kis magyar csapat vart es biztatott az uccso metereken, ezuton is koszonet
erte! Vegulis sikerult a terv es meglett 4:30-on belul a 42km, pontosabban 4
ora 27 perc. Tudom, nem egy vilagcsucs ido, de nekem majdnem az volt.:)
Allitolag most ez nem viselt meg annyira kulsos szemmel mint tavaly, legalabbis
nem voltam annyira lepukkanva. De en ezt valahogy maskepp ereztem, kicsit
rogyadoztak a labaim es meg ma is (masnap) mintha ket tuskon jarnek.:) Reggel a
fonokom meg is jegyezte, hogy o mar attol elfaradt hogy ramnezett.:)
Szoval a futas letudva, most mar lassan pakolunk es
keszulunk az utra hazafele, hetvegere mar otthon leszunk.... :)
