Eltelt az elso ket hetem az uj munkahelyen es eddig szinte
csak jot tudok mondani.:) Jo kis csapat van, tobbsegeben fiatalok, es tipikus
ausztralok. Ugy erzem hogy tenyleg szamitanak ram, mar az elso heten mindenfele
dolgokkal megbiztak, es ami a fo, hagytak hogy csinaljam egyedul. Nem dumaltak
bele, de ha barmilyen kerdesem volt akkor mehettem barkihez, segitettek es
elmagyaraztak ha nem volt vilagos. Nem volt olyan, mint sok munkahelyen, hogy
az uj fiunak majd odaadjuk az aljamelot, mert a tobbihez bele kell tanulnia.
Kicsit olyan erzesem volt, hogy beledobtak a melyvizbe, de eddig nem volt gond,
amit rambiztak, azt igyekeztem megcsinalni. A fo gondom meg mindig a nyelv,
mert a szakmai dolgokkal nincs problema, elmondjak mit kell csinalni azt
megertem, meg tudok veluk kommunikalni, de amikor csak ugy baratilag elkzdenek
dumalni es ugratjak egymast, akkor en csak nezek maflan, hogy mirol is van
szo.:) Egy-ket szo azert ragad ram naponta, neha meg a szlengbol is, amit ha
rosszul hasznalok akkor csak rohognek rajtam de utana kijavitjak.:) Mar az elso
nap persze "majt" voltam, bar itt szinte mindenki "majt"
(mate):) Ami szabad forditasban pajtas, tars, haver. Volt olyan, hogy szoltak, menjek ki egy
ugyfelhez, csereljek ki valamit a szerverukon. Ezzel nem is volt baj, ahhoz
kepest hogy eletemben nem lattam ilyen szervert, azt sem tudtam merrol kell
kinyitni, mindenesetre tetszett ez a fajta bizalom. Igy hat kocsiba be, ropke
80km-es ut utan vart ram kb 5 perces melo, majd vissza.:) Jovoheten var ram egy
komolyabb melo, kint leszunk egy masik ugyfelnel ahol lecsereljuk az egesz
gepparkjukat, es azt mondtak, ennel en leszek a project manager. Kicsit meg is
ijedtem, de gondoltam persze, naluk mindenki project manager aki csinal
valamit.:) De kiderult hogy nem, tenyleg komolyan gondoltak, adnak mellem par
ozzi suhancot, akiknek el kell magyaraznom, mit kell csinalniuk, es vegigvinni
a melot. Emiatt persze parazok is egy
kicsit, de majd meglatjuk. Roviden ennyit az uj munkahelyrol, eddig ugy nez ki,
jol dontottem.:)
Kicsit mas tema, de ugy erzem el kell mondani. Sokszor
elhangzik, hogy itt kint a magyarok nem osszetartoak, sokszor utaljak is
egymast meg keresztbe is tesznek egymasnak. Nem mondom hogy nincs alapja, de
eddig szemely szerint hal' istennek nem nagyon tapasztaltuk. De itt egy pelda,
hogy bizony neha baj van a hazai mentalitassal. A Melcsi valamelyik nap
kiszolgalt egy fiatal csajt, es mivel az Anita baratnojevel egymassal magyarul
beszelgettek, feltunk a lanynak. Kerdezte hogy tenyleg magyarok-e, mondtak a
Melcsiek, hogy igen. Nagy meglepetesre kozolte a lany hogy o is, Budapesten
szuletett, es szinte az egesz eletet Magyarorszagon toltotte. A csajok
benyogtek neki, hogy akkor talan beszelhetnenek magyarul is vagy mi a szosz,
mivel a fenti szovaltas angolul ment. Es most jon a lenyeg! A lany kozolte
-persze angolul- hogy o mar ket (azaz 2, ketto, two...) eve itt el es nem nagyon megy neki a
magyar! A Melcsiek meg hirtelen nem
tudtak eldonteni hogy csak mosolyogjanak ra kinjukba vagy kuldjek el a jo b..os
francba az ilyen kis rongyrazo p...at.:) Volt ismerosom aki 50 evig itt elt es
nem felejtett el magyarul, akkor hogyan lehet 2 ev alatt elfelejteni?! Az ilyen
ne is szolaljon meg, inkabb tartsa titokban hogy egyatalan van koze
Magyarorszaghoz. Amikor meselte a Melcsi, alig akartam elhinni, hogy ilyen
megtortenhet. Eloszor en is azt hittem, hogy azert mert valaki otthon
szuletett, az nem jelenti azt, hogy tud is magyarul. Esetleg kis koraban
kivandoroltak a szulok, vagy nem magyarok a szulei, stb. De amikor kiderult
hogy a lany szinte az egesz eletet otthon toltotte, raadasul a mamaja magyar,
akkor vegkepp nem ertem ezt az egeszet.
Multheten nekunk is volt szerencsenk a helyi
egeszsegbiztositasi rendszerrel es orvosi ellatassal ismerkedni. Tortent
ugyanis, hogy eleg sz..ul ereztem magam a multheten, kovalygott a fejem
napkozben, es nem nagyon akart elmulni. Mivel hetkoznap meloztam, ezert
hetvegen bementunk egy olyan rendelobe ahol hetvegen is van rendeles. Szombaton
bejelentkeztunk es vasarnap delelott reggelre volt idopont. Par perces
varakozas utan egy kedves, kerekfeju, pocakos doki fogadott, elmondtam a
panaszokat, kozolte hogy mitol lehet. A lenyeg hogy valamilyen fertozest
osszeszedhettem amit egyszeruen ki kell pihennem, es ha nem mulik el a dolog
akkor komolyabban megvizsgalnak. Nem mondom, hogy mar tokeletes a
halmazallapotom, de azert javulok.:) Az egesz vizsgalat 50$-ba kerult es ebbol
31$-t visszad a Medicare, ami a helyi TB megfeleloje. Elvileg ingyenes lett
volna, de azert kerult ennyibe mert hetvege volt. Ma bementunk egy Medicare
irodaban, ahol leadtuk a dokitol kapott szamlat es visszakaptuk a 31$-t. Ehhez
az egeszhez nem kellett semmi papir csak a Medicare kartyaszamunk, ami hasonlo
az otthoni TAJ szamhoz. De nem kerdezoskodtek, nem kellett varni a penzre
honapokig es semmi otthon tapasztalhato "rugalmas" ugyintezes.
Ilyenkor szoktunk csodalkozni, hogy ha ez itt tud mukodni akkor mashol miert
nem.