Meglepő! :)

Elég meglepő dolog történt tegnap, ami nagyon jól esett és úgy gondolom le kell írnom, talán egy kis képet ad az Ausztrál mentalitásról. Említettem Bertók Zolit, aki egy Sydney-ben élő bevándorlási ügynök, aki sokat segített infókkal, 1000-szer feltett kérdésre is ugyan úgy válaszolt mintha először hallaná, és egy csomó témában egyértelmű és hasznos tanáccsal látott el. Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy nem voltunk az ügyfelei!!! A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy a párom hogyan tudna kijönni velem együtt, mivel eredetileg nem volt benne az én jelentkezésemben. Végülis a Zoli tanácsait követve sikerült megoldani a problémát, ezzel egy csomó pénzt, macerát, idegeskedést és utánajárást takarított meg nekünk. Tudom ajánlani mindenkinek aki hasonló cipőben jár, hogy keresse meg, mert az ilyen ügyek intézése sokkal problémásabb mint beadni egy "sima" Skilled Independent katagóriába tartozó kérelmet. Az infói nélkül nem kaptuk volna meg ilyen símán és viszonylag gyorsan a vízumot.

Szóval tegnap kaptunk egy nagy sárga borítékot Au-ból, sok szines bélyeggel, és egy hatalmas "Air mail" felirattal. Húha, mi lehet ez, hiszen a vizum már rendben van... vagy mégsem?! A borítékban volt egy Queensland és egy Brisbane térkép, valamint a Zoli névjegykártyája!

Ez annyira jól eső és megható gesztus volt részéről, hogy többet ért bármilyen levélnél!:))

Ezúton is KÖSZÖNJÜK!!!

Sajnos most mást ugysem tudnánk kipréselni magungból, de talán egyszer tudom viszonozni neki és remélem kint ragad majd rám ez a mentalitás és hozzáállás, és mi is hasonló örömet tudunk majd okozni másoknak, mégha csak egy apróságnak tünik.

Elintézendők

Volt egy kis időm, és próbálom összeszedni mit is kell elintézni az indulásig. Talán hasznos lesz másnak is, hogy mivel kell szembesülni, és nekünk is jobb összrendezni a gondolatainkat. Lehet hogy elsőre nem is gondol rá az ember de azután rá kell jönni, hogy nem olyan egyszerű.

- Kezdjük a repjeggyel. Ezt valszeg az IOM-onkeresztül intézzük, ami egy migrációs szervezet és segít ilyen dolgokban mint pl a repjegy intézés, ami talán olcsóbb lesz, és ami a lényeg hogy több cuccot lehet a repülőn kivinni (40kg/fő). Ha beszéltünk velük akkor írok részleteket.

- Meg kell oldani a pénz kijuttatását, mert a zokniban nem férne el. No nem azért mert sok van hanem mert így is szűkösen leszünk a súly miatt.:) Úgy néz ki ennek 3 módja lesz: kis készpénz, utazási csekk, valamint ha majd lesz már Au bankszámlánk akkor átutalás itthonról szülők vagy megbízható haverok által.

- Adóbevallás, TB, nyugdíjpénztár, és egyéb bürokratikus dolgok intézése. Őszintén szólva ez még számunkra homályos, és fogalmunk sincs mit és hogyan kell. Ha valakinek van 5lete akkor szóljon.:)

- Pakolás, mit kell vinni, és mit kell itthon hagyni. Csak egy példa: Mit kezdjek a műszaki cuccokkal, TV, video, DVD, böhöm hangfalak, stb.? Adjam el őket vagy szórjam szét családi körben?:) A ruhanemű szerintem a legegyszerűbb: minden nyári cucc jöhet a többi marad.:) Ez majd ugyis a végére marad, mert meg kell nézni, mi fér bele a 40kg-ba. Pl. jó lenne az alap búvár felszerelést vinni, mert minek vegyek kint is, de ha nem fér el akkor sajnos itthon kell hagyni. No meg hegymászó beülőt és a görkorit....meg a ... szóval sorolhatnám, még jó hogy sílécem nincs, és a hobbim nem a rúdugrás.:)

- Papírok beszerzése, összegyűjtése. Kezdve a diplomától egészen a különböző referenciákig, társasházi közös képviselőtől, munkahelyről, biztosítótól, stb.

- Van egy kis kéglim amiben most lakunk, és nem szeretném egyelőre eladni. Lehet hogy kiadom, de lehet hogy üresen marad. Ha ez utóbbi, akkor a közüzemi szolgáltatókkal (gáz, villany, stb.) le kell játszani, hogy ha volt áramfogyasztás, az valami kóbór áram lehetett, mert a kégli tök üres.:)

Ezek eddig röviden amelyeket még itthon kell elintézni. Nézzük mit kell kint intézni:

- Valami kéglit kell lőni, mert nem szeretnénk a híd alatt aludni, bár Brisbane-ben szép a kilátás a hidak alól. Lehet a Kangaroo Point és a Botanic Garden közül választani.:)

- Kocsi, mert kerekek nélkül sehova.

- Valami elérhetőséget intézni. Szerintem az első időben egy postafiók lenne a legjobb, amíg nincs fix címünk, de mégis lehet valahova a postánkat küldeni. De ezügyben ugyis a kintiek tudnak bővebbet mondani.

- Adószám kérés. Nem mintha szeretnénk adót fizetni de remélem minél előbb sor kerül rá, lesz munkám és lesz miből adózni.:)

- Banszámlaszám.

- Medicare kártya. Enélkül nem lehet létezni, ez megfelel a mi TB-nknek.

- Mobil telefon.

- Valami kártya amivel olcsón lehet haza telefonálni.

- Ottani jogsit letenni. Mivel megvan nagymotorra is a jogsim, ennek még utána kell néznem, hogy ezt hogyan tudom megcsinálni. Az autóvezetés nem lesz gond... remélem.

- Egy alap internet előfizetés.

Röviden ennyit sikerült megszülnöm. Ha valaki tud még hozzátenni akkor szivesen veszem az észrevételeket és ötleteket bárkitől.:) 

És valóra vált! :))

Tudatjuk mindenkivel, hogy az útlevelünkben itt figyel az Ausztrál Permanent Resident vízum!:) És ma le sem lehet törölni az arcunkról a vigyort.

Röviden a történet:

Még reggel elmentünk a követségre ami 9-től nyit, persze mi már 20 perccel előbb ott voltunk. Kicsit várni kellett mert 9 előtt fel sem engednek, de már ott toporogtunk a liftnél, ugyanis a követség egy irodaépület 4. emeletén van. Mondanom sem kell, de mi voltunk az elsők a vízumos ablaknál, ahol egy fiatal hölgy fogadott. Zavartan odaadtam neki a Grant Lettert egy kis lyukon át amit alig tudtam lányos zavaromban megtalálni azon a ahatalmas golyóálló üvegen. Valamit még mormoltam is, hogy ezt kaptuk és hát izééé... Faarccal elvette, majd kérte az útlevelünket, és mondta hogy foglaljunk helyet.

Mi persze azon kezdtünk el beszélgetni, hogy mikor kell az útlevélért jönni, de mi van ha már most megcsinálják, stb.

9:10-kor szólítottak, és kezünkbe nyomták az útlevelünket benne a vízummal, persze ezt is faarccal és szó nélkül a hölgy részéről! (Azért egy "gratulálok" vagy "sok sikert" elvárható lett volna részéről) Mi meg csak áltunk, és fel sem fogtuk hogy mi is történik. Megkaptuk a vízumot Ausztráliába, és akkor mehetünk amikor akarunk! Hát ez óriási érzés, szinte hihetetlen. Mikor jöttünk el a követségről, a kocsiban egyfolytában vigyorogtunk mint két idétlen kis hülyegyerek, de nem igazán érdekelt bennünket.:))

Volt egy másik esemény amit szerintem érdemes megemlíteni. Még tegnap amikor megkaptuk a levelet, akkor küldtem egy emilt a case officernek. Csak tájékozatatásul, a bevándorlási havatalban ő az ügyintéző, és ő foglalkozik a kérvényünkkel, ha valami ügyes-bajos dolog van akkor őt kell keresni, stb. Szóval a mailban megköszöntem a ténykedését, és hogy mennyire boldoggá tette a napunkat, és köszönjük neki az "új életünket". Itt a válasz ami ami csak két sor, de magáért beszél:

as the Aussies might say: "no worries Posza"

Stephanie

Mindezt így írta, szó szerint. Becenévvel, amit gondolom a címből talált ki, és csak a keresztnevét írta alá, mint egy régi ismerős! Ennél találóbb, emberibb és meghatóbb megnyilvánulást nem is lehetne kitalálni, és nagyon jól esett tőle ez a két sor, pedig azt sem tudjuk kicsoda, és ő is csak az aktáinkból ismer bennünket.:)

Valóra vált álom?!

Megkaptuk a várva várt levelet, és nem az volt benne hogy vicc volt az egész.:) Szóval megjött az un. Grant Letter egy szép kis sárga borítékban.

Már napok óta tűkön ültünk, mert pár nappal előbb vártuk a levelet, és amikor hazaértünk akkor mindig üres postaláda fogadott. Már annyira izgatott a dolog, hogy leléptem a munkahelyről csak azért, hogy megnézzem otthon a postámat, és láss csodát, ott volt a boríték.:) Sietni kellett volna vissza, mégis csak egy munkahelyről jöttem el, de kit érdekelt. Beültem a kocsiba és az első szabad helyen leálltam az út szélén kibontani a borítékot. Ennél nagyobb élvezettel még szerelmes levelet sem olvastam, pláne az első pár sor után:

Dear Mr XY

VISA GRANT

És ezt így, nagybetűkkel, kiemelve.:) A többi már csak rizsa volt, és igazából fel sem fogtam, hogy mit olvasok. Telcsi egyből a páromnak, szülőknek, meg pár embernek aki tudott róla, mert ezt nagyon nehéz visszatartani.:) A legnehezebb volt visszajönni a munkahelyre, és ne nagyon örömködni, bár a vigyor a képemen azért feltünt pár kollégának. Szerintem ez az állapot még eltart egy darabig, mire felfogjuk, hogy mi is történik velünk, és utána majd megpróbálunk higgadtan nekiállni a dolgoknak, összeszedni az elintéznivalókat és fontosabb teendőket.

A levél szerint 2005 március 18-ig be kell utazni Ausztráliába. Úgy tervezzük, hogy október végén mennénk, még az itthoni hideg idők előtt illetve az ottani nyár előtt, mert talán egyszerűbb lesz munkát találni a nyár előtt, mivel a munkakeresés szempontjából a nyár ott is holtszezon. Bár lehet hogy ez nem szempont.

Van még fél év, addig talán a család is meg tudja emészteni a dolgot, illetve fel tudunk lélekben és anyagilag is készülni az útra. A cél az Brisbane, ott már eltöltöttem pár hónapot, és nekem az tetszett a legjobban azon helyek közül, amiket bejártam.

Mindenesetre a következő lépés bemenni a követségre ahol belenyomják az útlevélbe a vízumunkat. Holnap reggel ezzel kezdjük a napot, remélem működnek a bürokrácia kerekei és már tudni fogják a dolgukat. Nincs kedvem magyarázkodni nekik, hogy miért is jöttem, elvileg már értesítve vannak arról, hogy megkaptuk a vízumot.

Ha így haladunk, egy elég jó kis társaság fog összejönni Brisbane-ben, ugyanis vannak páran az Ausztrál levlistán akik hasonló cipőben járnak, csak pár hónapos késéssel. Remélem nekik is összejön és most már értük lehet izgulni.:)

Kezdeti szárnycsapások Ausztrália felé

Mivel is kezdjem a kis történetemet, ahol az ausztrál bevándorlással kapcsolatos viszontagságaimat írnám le, mivel elég nehéz mindazt a két évet leírni, amíg az ember odáig eljut, hogy a vizumért áll sorba az Ausztrál követségen.

Igazából ez az egész "dili" Ausztrália felé már 1991-ben kezdődött, amikor szinte friss diplomásként, nyelvtudás szinte semmi, de mégis beadtam a bevándorlási kérelmet Au-ba. Nem tudom megmagyarázni miért, és miért pont oda, akkor "jó ötletnek tünt":) Persze elutasítottak, ami ugye várható volt, de akkor sem tudtam megmagyarázni, hogy mi vonzott oda. Régóta ki akarok menni valahova, aminek az okát addig nem is értettem, amíg tényleg nem sikerült kijutnom Au-ba, mégha csak turistaként is. Erre 1999-ben került sor elsőként, 3 hónapot voltam kint, részben nyelvet tanulni, részben nyaralni.

A sok élmény maga megérne egy külön blog-ot, inkább nem részletezném. Mikor visszajöttem, akkor szabályosan rosszul voltam, mert feltüntek olyan dolgok amelyeket normál esetben észre sem vesz az ember, de ott kint nem tapasztaltam. Pl. az az idegbajos mentalitás, a másik ember tiszteletének hiánya, a rongyrázás, és még sorolhatnám. Egyszerűen rosszul voltam a minden nap látható izomagyú suttyó emberektől, a buta pláza bébyktől, az erőszakos, magamutogató emberektől, stb. Ez eddig fel sem tünt, de amikor hónapokig nem találkozom ilyenekkel és utána hazajön az ember, valahogy egyből feltünnek.:)

Ez az élőhalott állapot hónapokig eltartott, és csak az volt bennem, hogy vissza kell menni Au-ba. No meg a sok kérdés, hogy ott miért tud úgy működni minden ahogy kell, és itt miért nem?! Persze a környezetem ezt nem igazán értette, és nem tudta hova rakni ezt a lelkesedést.

Sikerült másodszor is kijutnom, "sajnos" ismét csak turistaként 2001-ben, és ez az út megerősítette bennem azt, hogy ott a helyem. Akár úgy is hogy bevándorlok Albániába, és utána kérem Au-ba a menekült státuszt.:)) Az egyik legjobb barátommal és a feleségével voltunk kint, és amikor hazajöttünk, akkor megértették, hogy mit is érezhettem az első út után.

És akkor rászántam magam, fogtam a papírjaimat és elkezdtem intézni a bevándorlási procedúrát.:) No igen, ez kimondva elég egyszerű, de persze nem ment ilyen könnyen. Még kint azzal "biztattak" hogy nincs esélyem, mert két főiskolai diploma nem elég, minimum egyetemi kell, stb. De ahogy beleástam magam, néztem a netet, gyűjtöttem az infókat, szoroztam-osztottam, és az jött ki, hogy talán mégis menne a dolog. Nosza, ugorjunk bele.

Talán nézzük sorjában, mit is kellett átélni:):

- Végzettség elismertetése

Mint IT-s szaki, az ACS-hoz kellett beadni a diploma fordításokat, munkahelyi igazolásokat stb. 2002 október környékén beadtam és vártam (ez az állapot, vagyis a "várni" státusz sokszor elő fog fordulni a történet során:)). És csak vártam... 2003 februárban meguntam, és írtam egy emilt az ACS-nak hogy "whats up?":) Erre ők közölték, hogy rám várnak, mert kell nekik az útlevél hivatalos másolata, és erről decemberben küldtek egy emilt... hogy az a...! Persze emil nem volt meg, papír gyorsan kiküld, köv. héten itt volt a kiértékelés. Itt kaptam egy un. ASCO kódot, gyorsan SOL listára fel... hurrá 60 pontos a szakmám. Ezzel meg is vagyunk, akkor gyorsan számoljunk:

60 pont szakmára

10 pont szakmai tapasztalatra, 7 éve már ugyan ott dolgoztam, ugyan abban a pozicióban.

25 pont életkorra, ugye azért öregszik az ember.

5 pont magyar diplomára

Ez eddig 100, és még hátra volt a nyelvvizsga. Hmmmm... kell még 15 pont.

Az eddig elhangzott varázs szavak értelmezését (ASCO, SOL, stb.) egyébként az Ausztrál bevándorlási hivatal weblapján megtaláljátok: http://www.immi.gov.au/

- IELTS

A ponthatár 115 volt, és ehhez a plusz 15 ponthoz minden egyes részből (olvasás, írás, hallgatás, szóbeli) az IELTS vizsgán min. 5-t kellene elérni a max 9-ből. Húha... kellene angolt tanulni valahogy. Igaz, a munkahelyen sokat használtam, de pocsék a nyelvtanom, de elég bátor vagyok hogy kinyissam a kicsi szám és elmondjam amit akarok, vagy így, vagy úgy. Ez viszont kevés egy vizsgán... már szinte láttam a vizsgáztatót véres tollal a kezében. Üsse kavics, inkább beíratkozom egy vizsgaelőkészítőbe a British Councilhoz. Egy hónapos tanfolyás, ahol módszertant tanítanak, hogyan kell vizsgázni, meg egyátalán, mi fán is terem ez az IELTS vizsga. Tök hasznos volt, tudom mindenkinek ajánlani. Egy felhős napon kellő mennyiségű zabszemmel felszerelve elmentem vizsgázni.

Esszé írás... épp hogy eldobtam a tollam amikor lejárt az 1 óra, valamit összehordtam, majdcsak kihámozzák, mit is akartam írni.

Hallgatás... a végén ketté állt a fülem, és akkora volt, hogy élőben fogtam a CNN-t, de így sem értettem a végét.

Olvasás... tudtam mit írtak, tudtam mi a kérdés, de néha fogalmam sem volt, mi a köze a kérdésnek a szöveghez.:)

Ezek és más apróságok kellően lerombolták a gondosan felépített önbizalmam. Mondták, hogy 3 óra mulva menjek szóbelizni. OK, de mit csináljak addig?! Mire mentem szóbelizni, én voltam a legkisebb pont a földön. Pláne amikor elém raktak egy mikrofont, mondván később előveszik ha esetleg fellebeznék az eredmény ellen. Most már lámpaláz is volt, és kerestem a kamerát meg a világítást.:) Az egész nem tartott 10 percig, pedig már kezdtem belemelegedni. Mikorra belelendültem, akkor közölték hogy végeztünk. Ne már, épp belejöttem. Persze utólag jön rá az ember, hogy mennyi hülyeséget tud összehordani izgalmában, és mit kellett volna máshogy mondani.

Kb másfél hét mulva szóltak, megvan az eredmény. Remegő kézzel nyitom a lezárt borítékot... nem akartam elhinni. Hallgatás 6.5, írás 6, olvasás 6, szóbeli 7, átlag 6.5.

Ok Posza, megvan a 20 pont, ami nyelvre adható maximum.

Szóval a vége 120 pont, több mint a minimum. Már csak pár apróság (erkölcsi, útlevél másolat, stb.) és összeáll az egész papírhalom, amit el kell küldeni. Kb két napig gondolkodtam, hogy mit kell még összeszedni, mire eljutott az agyamig, hogy megvan minden, csak irány a posta.

Ez volt 2003 junius 17.-én, akkor adtam fel az ASPC-nek a bevándorlási kérelmet Skilled Independent (BN136) kategóriába, mivel se kutyám, se macskám kint. Az a pár ismerős ebben az esetben nem sokat nyom a latba.

És akkor jön a "várni" üzemmód! OK, de meddig? Telnek a hónapok, bujom az austimeline-t, a fórumokat, gyüjtöm az infókat az Ausztrál levlistáról stb.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden lista tagnak, akik tartják az emberben a lelket, egy csomó infót adnak, és biztatják az embert önzetlenül. Remélem, majd egyszer én is meg tudom nekik hálálni! Külön köszönet Bertók  Zolinak, aki egy Sydney-ben élő Ausztrál bevándorlási ügynök, és annak ellenére, hogy nem voltam az ügyfele, mindig segített és a leghülyébb kérdéseimre is készséggel válaszolt.

Az első fordulópont, az az orvosi vizsgálatra felszólító papír illetve az erkölcsi volt. Közismert magyar kifejezéssel Medical Request ill. Policy Clearance. Ezt kb 8 hónap "várni" státuszban eltöltött idő után jött meg, hatalmas sárga boríték formájában, 2004 március 8-án. Ezúton is pusszancs az összes nőnek nőnap alkalmából.:)

Ez jó hír volt nekem, de elég rossz a barátnőmnek, akivel már pár hónapja együtt éltünk. No, egyből agyalni, hogyan is tudna velem kijönni, de végülis megoldódott a kérdés, őt is hozzávettük a pályázatomhoz, mivel később ez sokkal macerásabb lett volna.

Az én orvosim egy napon belül meg is volt, az orvos nagyon korrekt és tök jó fej volt (remélem ezt nem veszi sértésnek:)). Utána az erkölcsit kértük, ami 2 hét mulva jött meg. A barátnőmnek még hátravolt az orvosija, IELTS vizsgája, és egy erkölcsi. Ezek semmiségnek tünnek, de ha az ember gyorsan akarja intézni, akkor elég macerás. Szegény nyakába szakadt egy nyelvvizsga, amire volt 2 hete felkészülni. A tét itt az, hogy ha nincs meg a 4.5 átlag akkor kb 2500AUD-t kell fizetni. No, a fent említett izgulós forgatókönyv megint lejátszódott, de hál istennek az eredmény 5.5 átlag, szóval erre sem kell gyüjteni.:) Papírok elküldve, megint "várni" üzemmód.

Ez nem tartott soká, mivel ismét kaptunk egy nagy sárga borítékot ahol kérik a párom nyelvvizsgáját, erkölcsijét, orvosi vizsgálatát valamint bizonyítékot a kapcsolatunkról. Hoppá, ez érdekes, mert az első hármat már elküldtük. No, akkor megint nézünk nagy kerek szemekkel, hogy "Whats up?" Emil a case officernek, hogy mi a bánat van arrafelé, mivel nem igazán örülnénk ha valahol elkallódott volna valami. Ráadásul mindegyik papír más úton lett elküldve: az IELTS-t a British Council  küldte, az orvosit a doki a követségen keresztül, az erkölcsit mi sk. Persze az intenet szolgáltató, akinél van ingyenes mail bekrepál, ezért fogalmunk sincs, hogy most elment a levél vagy sem. Két napos próbálkozás után, amikor már semmi visszajelzés nincs a szolgálatótól, és még mindig nem sikerül bejelentkezni akkor feladtam. Ez a szolgáltató a tar.hu, csak a reklám kedvéért. Egyébként azóta sem lehet őket elérni, és innen üzenem nekik, hogy... no ez nem ide tartozik. Irány egy mezei hotmailos cím, és írni ujra Au-ba, hogy ugyan nézzenek utána a papíroknak, mert nem szeretnénk ujra orvosira menni potom 20e Ft-ért. Persze mindezt kulturáltan, ahogy az tölem telik.

Másnap itt a válasz, hogy megvannak a papírok és megy tovább az eljárás. Hurrá, már csak az együttélésről kell valamit produkálni. El sem tudjátok képzelni, milyen nehéz ezt hivatalos formában előadni. Még házasoknak sem egyszerű, pláne nekünk. Hiába élsz valakivel évek óta, elég nehéz ezt hivatalosan bizonyítani. No de mindegy, ha kell hát kell. Azért gondoltam, írok a case officernek egy szép udvarias levelet hosszú nyelvvel, hogy köszönjük a gyors választ, és mennyire megnyugodtunk, hogy nem kell ujra megszülni ezeket a kért papírokat. Ami persze igaz is volt, de valahogy tudat alatt jött, hogy ezt illik megköszönni.

És itt ért a meglepetés, a válasz a köszönő levelünkre az volt, hogy magadták a vizumot, és ezt majd írásban közlik!!!!

Most hogy is van ez, hiszen még pár papír hátra volt, bár a lényeges dolgok már el lettek küldve? Nem hittünk a szemünknek, még a Bertók Zolira is rákérdeztem, mielőtt hangos üvöltésben törtem volna ki. De ő is megerősítette hogy igen, jól olvastam, és elsőre gratulált!

Nem is tudom mi zajlott le bennem, elsápadtam, kiszaladtam volna a világból, utána melegem lett, szóval nagy örömködés vala.:))

Most itt tartunk, várjuk a levelet postán, és reméljük, hogy nem az lesz benne, hogy tévedtünk, és vicc volt az egész.:))