Gold Coast Marathon 2008

Ismet sikerult tulelni a lassan mar szokasossa valo maratoni futast, bar egy kisse csalodott vagyok de ne menjunk ennyire elore. Persze igy leirva "csak" egy kis futkosas, de szerintem a legnehezebb resze a futast megelozo kb. 4 honap. Mivel lusta ember vagyok, eleg nehez ravenni magam hogy minimum 4-szer hetente keszuljek, es sokszon baromira nincs kedvem futni a melo utan. A hetvegerol ne is beszeljunk, amikor megvan a heti edzesadag, es altalaban hetvegen vannak a hosszab futasok. Legszivesebben meg aludnek, de altalaban vasarnap almosan, csiga lassusaggal kivanszorgok az agybol es felveszem a futocuccot, es neha elofordult hogy 3 orat kellett edzeni. Ez a legmacerassabb az egeszben, a felkeszules. Ha magat a versenyt nezi az ember az tok jo buli, sok ember, jo hangulat, de a felkeszulest azt illik komolyan venni, kulonben akkor a verseny is csak szenvedes lesz, es annal nincs rosszabb amikor az ember kituz egy celt es a sajat hulyesege miatt nem sikerul.

Ebbe sajnos majdnem belefutottam, mert par hettel az verseny elott egyik hetvegen kb fel oras futas utan elkezdett fajni a labam, de nem igazan torodtem vele, ha faj hat faj, majd elmulik, igy valahogy meg a maradek ket orat vegig nyomtam. Akkor kezdett gyanus lenni a dolog amikor egesz nap santikaltam es csak nem akart elmulni. Gondoltam aludjunk ra egyet, majd masnap meglatjuk mi lesz. Masnap reggel felkelve ugy nezett ki a vadlim mint akit megvertek, tiszta piros volt, es mondanom sem kell hogy ugyanugy santitottam. Ilyenkor persze minden rossz eszebe jut az embernek, hogy mi lehet a baj, izomszakadas, inszakadas, levagjak az ember labat stb.:) Irany a doki, sikerult bejutni elsokent ugyanis meg senki nem volt a rendeloben rajtunk kivul. O hummogott, es megallapitotta hogy egy sulyos huzodast sikerult osszeszedni, amit pihentetni kell min. 10 napig. Mondtam hogy szo sem lehet rola, 4 het mulva nekem maratont kell futni. Elkezdtem alkudozni vele, lementunk 7 napra, mondta hogy egy het azert kell. OK, de addig mi lesz, mert hat edzes az kell. Latta hogy nem tud meggyozni, es vegulis abban maradtunk, hogy futhatok sajat felelossegre, de ha faj abbahagyom. OK, deal.:) Ja, meg irt fel valami bogyot is. Vegulis par nap szenvedes utan javult a helyzet, es probaltam visszaallni a regi utemtervre.

A verseny hetvegejen mar penteken lementunk Surfersre, meg idoben sikerult talani szallodat. Igaz, hogy nincs messze  Brisbane-tol, de inkabb kenyelmesen akartuk tolteni az idot, es nem rohanassal. Meg a verseny elott volt egy masik huzosabb elmenyem, ugyanis a Melcsi egyik Taiwani kollegaja elvitt bennunket pentek este japan etterembe. Ez meg nem is lett volna baj, csak rabiztuk a kajarendelest. O persze beleadott mindent amit csak lehet, es finoman szolva minden s..rt osszekajaltunk. Este aludtam vagy 3 orat, mert annyira megartott a sok "finomsag". Egyebkent tenyleg jo volt, bar volt amirol nem tudtuk mibol is keszult. Gondoltam ha ez igy folytatodik, akkor lottek a maratonnak, mert fajo hassal nem lehet futni. Szombaton valamennyire javult a helyzet, igaz, akkor meg egesz nap zuhogott az eso, es olyan vihar volt, hogy a szalloda erkelyen a szeket ide-oda lokdoste a szel. Kotyvasztottam magamnak a frissito piat, amit szombaton le kellett adni. Szepen fel volt cimkezve hogy melyik km-hez vigyek es biztam benne hogy meg fogom talalni masnap a frissito allomason futas kozben. Minden 5 km-en volt "refreshment station" ahol lehetett vizet inni, fejre/labra locsolni, vagy ki mit akart, illetve ha volt sajat lotty akkor azt magunkhoz lehetett venni. En 10,20 es a 30 km-hez pakoltattam magamnak, hatha jobban segiti a tulelest mint a sima viz. Persze mire leadtuk a cuccot, szetaztunk a nagy esoben.

Masnap hajnalban keles, ugyanis a rajt reggel 6:50-kor volt a maratonistaknak, a felmaratont mar 6:30-kor ellottek, szoval mi meg jol jartunk, bar ki tudja?!:) Kis melegites, mp3-as lejatszo tobb mint 4 oranyi Hofi-val beizzitva, es  nekiindultunk a tomeggel. A futasrol nincs mit irni, kb 30km-ig eleg jo tempot nyomtam, legalabbis magamhoz kepest, a felmaratonos reszidom is szinte az eddigi legjobb volt, 1:58 koruli. 30 utan jott a holtpont es a tempom rohamosan lassult, a legnehezebb ilyenkor fejben lejatszani a dolgot, ravenni magam hogy ne alljak meg, meg setalni sem. Ilyenkor persze rajon az ember hogy nem kellett volna ilyen jo idot menni az elejen, jobb lett volna tartalekolni, de ilyenkor mar nem sokmindent tehet az ember, probaltam a legtobbet kihozni az adott szitubol. A celom az 4:15 lett volna, sajnos ez nem sikerult, ezert volt egy kicsit csalodas, de vegulis par percet sikerult a tavalyi idobol faragni es a vege 4:24 lett. A celban Melcsi, Anita es Zoliek vartak, ezuton is koszi a biztatast a kis csapatnak, meg a tavolrol szurkoloknak! Azert kellett a biztatas a maradek par szaz meterre.:) Foleg hogy addigra ugy ereztem mintha ket tuskon jarnek, es eleg nehezen ment egymas utan rakosgatni oket.

Vegulis jol sikerult a hetvege, megha nem is sikerult a kituzott celt megfutni. Ismet jo hangulat volt, vasarnapra a  nap is kisutott, es elmondhattam a nap vegere hogy aznap a 4000 futo kozul akik a maratont lenyomtak az egyik en voltam.:) A 4:15-os ido meg marad jovore!

O'Reilly's

A hetvegen ismet nem unatkoztunk, hanem Gyula otleten felbuzdulva csatlakoztunk hozza egy kis kirandulasra. Gyula kedvenc helyeinek egyike a Lamington National Park, ide tuztuk ki az aznapi turat.

Az O'Reilly's maga egy szallashely, nevet pedig az O'Reilly csalad utan apta, akik tobb mint 90 eve latjak vendegul az odalatogatokat. Rendelkeznek egy boros pincevel is, ahol meg lehet kostolgatni a boraikat, megnezni a gazdasagot es egy etterem is talalhato a teruletukon. Ez meg a hegy aljaban talalhato, ahova mi tevedesbol kapasbol befordultunk, azt hittuk megerkeztunk :)

Egy igazi vendegszereto csaladrol van szo, akik nemcsak szallast adnak, hanem vendegeiket be is vezetik az esoerdo vilagaba, bemutatjak a kornyeket sajat csaladjuk torteneten keresztul, turakat es kulonfele programokat szerveznek (madarles, ejszakai "vilagito kukac" tura, stb). A szallashelyek kozott mindenki kedvere (na es penztarcajanak megfeleloen) valogathat a kertre illetve hegyekre nezo szobaktol kezdve az egy-ket haloszobas apartmanokig, sajat pezsgofurdovel es terasszal. Az arakat csak kivancsisagbol neztuk meg, a legalapabb szoba $215/ejszakatol kezdodik... Egy nagyon szep es romantikus hely, szivesen kiprobalnanak a kis vendeghazakat.. na majd egyszer ;)

Juliusban nyitjak meg a "The lost world spa" elnevezesu wellness kozpontjukat, ami szinten igeretesen hangzik...

Na de vissza a vasarnaphoz... Kisebb-nagyobb bonyodalmak ellenere, de odaertunk. Az egy orasnak saccolt utat kb ket ora alatt tettuk meg, az utolso 33 km-t kacskaringos utakon, ahol egy rendkivul ugyesen manoverezo terepjarosnak koszonhetoen max 20 km/h-val haladtunk felfele, holott a kanyarok elott ki volt teve, hogy 40 km/h-val javallott bevenni oket.. hat nekunk ezt a buvos szamot meg az egyenes szakaszokon sem sikerult elerni, biztosan nehez egy terepjaroval "hegyet maszni" :)

***Felmerul a kerdes hogy miert nem eloztuk meg oket. Az ut nemcsak kanyargos volt hanem egy savos is. Volt ahol kiszelesedett az ut, de csak epp annyira hogy par auto el tudja engedni a szembejovo forgalmat. Mindig sikerul bena soforoket kifogni, es eleg egy a sor elejere, aki csak nez elore maflan es minusz kettovel veszi be a kanyart, a tukrot nem ismeri es nem latja hogy jopar auto van mogotte akiket feltart. Lefele mar gyorsabb volt, senki nem volt az uton, es meg sotetben is sokkal gyorsabban lertunk. Igaz a Melcsinek ez a tempo mar gyomorkavaro volt, plane vacsora utan.:) (Posza)

Ezt csak tanulsagnak irom, ha mas is kedvet kapna, akkor minimum ket oraval szamoljon Brisbane belvarosatol.

Vegre valahara felertunk, a tobbiek (Betti, Zoli, Gyula) mar fennt vartak minket. Egy uj parral (Kriszta es Gergo) kiegeszulve nekivagtunk az esoerdonek, az cel az Elabana Falls volt. Ez egy 7.5km-es tura, de tobb utvonal kozul is lehet valasztani (pl a Tree Top Walk, amikor egy fuggohidon setalsz a lombkoronak magassagaban).

Lefele az utat jol eldumaltuk, rengeteg fenykep keszult, majd nem birtunk betelni a vizeses latvanyaval. Koszonhetoen az idei sok esonek, nagyon szep volt es nem csak ugy folydogalt a viz lefele :) Kigyonyorkodtuk magunkat, majd visszaindultunk, hogy nehogy ranksotetedjen. Felfele kicsit macerasabb volt, de nagyon jol esett a mozgas mindenkinek.

Mikor felertunk, akkor egyontetuen arra szavaztunk, hogy meg uljunk ki az etterem teraszara es nemi kajalas mellett nezzuk meg a naplementet is. A kajarol csak jot tudunk mondani. Volt $7.5-ert egy ugynevezett "bottomless" leves, ami egy zoldsegleves (karfiol, brokkoli, repa, krumpli, sutotok, zoldsegle osszepuresitve, fuszerezve..nyammm) es annyiszor lehetett szedni, ahanyszor jol esett (innen a bottomless = feneketlen elnevezes).

***Persze az en beef burgeremet sikerult elfelejteni rendeleskor es majdnem ehen maradtam.:)(Posza)

 Ekkor mar besotetedett es ideje volt indulni. Lefele a hegyrol mar szinte alig volt forgalom, majdhogynem mi voltunk az utolsok, akik fennt maradtak ilyen sokaig. :)