O'Reilly's

A hetvegen ismet nem unatkoztunk, hanem Gyula otleten felbuzdulva csatlakoztunk hozza egy kis kirandulasra. Gyula kedvenc helyeinek egyike a Lamington National Park, ide tuztuk ki az aznapi turat.

Az O'Reilly's maga egy szallashely, nevet pedig az O'Reilly csalad utan apta, akik tobb mint 90 eve latjak vendegul az odalatogatokat. Rendelkeznek egy boros pincevel is, ahol meg lehet kostolgatni a boraikat, megnezni a gazdasagot es egy etterem is talalhato a teruletukon. Ez meg a hegy aljaban talalhato, ahova mi tevedesbol kapasbol befordultunk, azt hittuk megerkeztunk :)

Egy igazi vendegszereto csaladrol van szo, akik nemcsak szallast adnak, hanem vendegeiket be is vezetik az esoerdo vilagaba, bemutatjak a kornyeket sajat csaladjuk torteneten keresztul, turakat es kulonfele programokat szerveznek (madarles, ejszakai "vilagito kukac" tura, stb). A szallashelyek kozott mindenki kedvere (na es penztarcajanak megfeleloen) valogathat a kertre illetve hegyekre nezo szobaktol kezdve az egy-ket haloszobas apartmanokig, sajat pezsgofurdovel es terasszal. Az arakat csak kivancsisagbol neztuk meg, a legalapabb szoba $215/ejszakatol kezdodik... Egy nagyon szep es romantikus hely, szivesen kiprobalnanak a kis vendeghazakat.. na majd egyszer ;)

Juliusban nyitjak meg a "The lost world spa" elnevezesu wellness kozpontjukat, ami szinten igeretesen hangzik...

Na de vissza a vasarnaphoz... Kisebb-nagyobb bonyodalmak ellenere, de odaertunk. Az egy orasnak saccolt utat kb ket ora alatt tettuk meg, az utolso 33 km-t kacskaringos utakon, ahol egy rendkivul ugyesen manoverezo terepjarosnak koszonhetoen max 20 km/h-val haladtunk felfele, holott a kanyarok elott ki volt teve, hogy 40 km/h-val javallott bevenni oket.. hat nekunk ezt a buvos szamot meg az egyenes szakaszokon sem sikerult elerni, biztosan nehez egy terepjaroval "hegyet maszni" :)

***Felmerul a kerdes hogy miert nem eloztuk meg oket. Az ut nemcsak kanyargos volt hanem egy savos is. Volt ahol kiszelesedett az ut, de csak epp annyira hogy par auto el tudja engedni a szembejovo forgalmat. Mindig sikerul bena soforoket kifogni, es eleg egy a sor elejere, aki csak nez elore maflan es minusz kettovel veszi be a kanyart, a tukrot nem ismeri es nem latja hogy jopar auto van mogotte akiket feltart. Lefele mar gyorsabb volt, senki nem volt az uton, es meg sotetben is sokkal gyorsabban lertunk. Igaz a Melcsinek ez a tempo mar gyomorkavaro volt, plane vacsora utan.:) (Posza)

Ezt csak tanulsagnak irom, ha mas is kedvet kapna, akkor minimum ket oraval szamoljon Brisbane belvarosatol.

Vegre valahara felertunk, a tobbiek (Betti, Zoli, Gyula) mar fennt vartak minket. Egy uj parral (Kriszta es Gergo) kiegeszulve nekivagtunk az esoerdonek, az cel az Elabana Falls volt. Ez egy 7.5km-es tura, de tobb utvonal kozul is lehet valasztani (pl a Tree Top Walk, amikor egy fuggohidon setalsz a lombkoronak magassagaban).

Lefele az utat jol eldumaltuk, rengeteg fenykep keszult, majd nem birtunk betelni a vizeses latvanyaval. Koszonhetoen az idei sok esonek, nagyon szep volt es nem csak ugy folydogalt a viz lefele :) Kigyonyorkodtuk magunkat, majd visszaindultunk, hogy nehogy ranksotetedjen. Felfele kicsit macerasabb volt, de nagyon jol esett a mozgas mindenkinek.

Mikor felertunk, akkor egyontetuen arra szavaztunk, hogy meg uljunk ki az etterem teraszara es nemi kajalas mellett nezzuk meg a naplementet is. A kajarol csak jot tudunk mondani. Volt $7.5-ert egy ugynevezett "bottomless" leves, ami egy zoldsegleves (karfiol, brokkoli, repa, krumpli, sutotok, zoldsegle osszepuresitve, fuszerezve..nyammm) es annyiszor lehetett szedni, ahanyszor jol esett (innen a bottomless = feneketlen elnevezes).

***Persze az en beef burgeremet sikerult elfelejteni rendeleskor es majdnem ehen maradtam.:)(Posza)

 Ekkor mar besotetedett es ideje volt indulni. Lefele a hegyrol mar szinte alig volt forgalom, majdhogynem mi voltunk az utolsok, akik fennt maradtak ilyen sokaig. :)