Sziasztok. Most néztem, hogy már megint egy jó ideje nem írtunk semmit. Ez részint annak tudható be, hogy lusták vagyunk, részint pedig annak, hogy annyi minden nem történik velünk.

Anita barátnomet sikeresen feltettük a hazafelé tartó gépre... Szegény ahogy leszállt, fordult is volna vissza... De ennek már kb egy hónapja :) Én suliba járok, most csütörtökön lett vége ennek a termnek, aztán egy hét pihi és utána folytatom a Certificate IV-ben, pontosítva a "Further Education Study" csoportban. Ami mégjobb, hogy így még csak a finanszírozott óráim felét jártam le és így ezt még az állam fizeti. Plusz dolog, hogyha ezt is elvégzem, akkor elméletileg nem kell külön nyelvvizsgát tennem, ha egyetemre szeretnék menni. Hát most erre hajtok. Az órák egyébként nem olyan rosszak, néha unalmasak, mert sajnos a mi csoportunkban is vannak ázsiaiak, akiknem lehet, hogy a nyelvtanuk nem rossz, de hogy beszélni nem tudnak, az biztos. Egyszer példaul egymásnak kellett e-mailt küldeni (informal letter gyakorlása) és amit kaptam e-mailt, kb 20 perc alatt sikerült értelmeznem... Na sebaj, azért vannak jó dolgok is. Pl múltkor sushit ettünk, mert a kínai új évet ünnepeltük és mindenki hozott valami "hazai ízt". Bar ha jol tudom a sushi az japan kaja.:)

Egyébként zajlanak a mindennapok. Posza dolgozik, mikor hazajön általában csak pihenünk, de van hogy az itteni - egyre gyarapodó - kis magyar kolóniával szervezünk közösen valamit. Általában barbecue partyt valamelyik parkban, vagy itt nálunk a folyóparton. Legutóbb két hete hétvégén ruccantunk ki. Zsuzsi és Balázs (felettünk lakók) hívtak magukkal Stradbroke Islandre. Fotók a szokásos helyen... A komp Cleveland-bol indult és mivel mi az autót is átvittük, ezért 40 percig tartott az út a szigetig. Ha csak gyalogosan mentünk volna, akkor kb 20 perc alatt átvittek volna minket egy kisebb hajóval, de így nem voltunk kötve semmihez - kivéve a komphoz visszafelé. A jegyeket az oda-, és visszaútra is elozetesen le kellett foglalni telefonon. Szóval nekivágtunk a szigetnek. Eloször az egyik stranda mentünk, ahol gyorsan bekentük magunkat naptejjel(hogy legyen mit lemosni magunkról) és irány a víz. Pancsoltunk egyet aztán kitaláltuk, hogy séta (kb 15 perc)... felmásztunk a sziklákon, mert az úgy izgalmasabb volt, mintha a sima kialakított úton mentünk volna és így nagyobb esélye volt, hogy lesérülünk :) Na azért nem volt ez olyan vészes dolog... Na felkapaszkodtunk és hát mit ne mondjak, egy gyönyöru látvány tárult elénk. Sziklás tengerpart alattunk, homokos sekély part jobbra illetve balra tolünk. Szemben velünk csomó fiatal srác szörfözött, némelyiknek elég jól ment :) Na szóval kibambultuk magunkat aztán elindultunk a kocsi felé. Meglátogattunk egy hölgyet, aki ugyan kanadai de évek óta a szigeten él. Zsuzsi kolleganoje az egyetemen és nála laktak amikor ott jártak. Nagyon szimpatikus csaj volt, úgy fogadott minket is, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Leültünk egy kicsit a teraszra, ahonnan el lehetett látni a kb. 30 km-es homokos tengerpart végéig...(sziget vége). De ez volt az egyetlen szép a lakásban, de az egy másik történet. Hugicám azt hiszem az elso két percben sikítva elszaladt volna... :)) (az ajtó és a padló között 5 cm-es rés..stb.. Csak az nem ment be (pók, kígyó...) ami nem akart.. Belül tiszta volt, de azért nem cserélnék vele :)

Utána elmentünk a Point Lookout nevezetu helyre. Ez egy bícset és a környékét jelentette. Én persze nem bírtam kivárni, míg a többiek pakolásztak, ettek, úgyhogy én elore mentem a sziklál tetejére. Hát valami elképesztoen gyönyöru látvány volt... Lent az óceán, a hullámok a sziklákat verték alattam (néha egész magasra csaptak)..jobbra tolem a kb 34 km-es homokos bícs hol felhok árnyákában, hol napsütésben.. Balra meg egy kis öböl (tele sziklákkal), ahová befolyt a víz... Alig tudtak elráncigálni onnan. De végül elindultunk az "ösvényen". Életem egyik legszebb kis mászkálása volt ez... Olyan helyeken jártunk, amiket a képeslapokon látni csak... Fentrol láttunk delfineket, teknosöket... Aztán lemásztunk egy olyan öbölbe (persze nem lehetett volna, hivatalosan tilos lemaszni), ahová befolyt a víz, de mellettünk mindkét oldalon sziklafal kb mint két 10 emeletes ház... És a színek.. A víz hol mélykék, türkizkék, zöld...stb volt, a sziklák meg a barna mindenféle árnyalatában... Gyönyöru volt. Utána ahogy a végére értünk a "kis" túrának, benyomtunk egy fagyit :)

Visszasétáltunk a kocsihoz és elmentünk egy másik bícsre, amit Amity Point-nak hívnak. Ez is egy elég hosszú bícs, de inkább nyugisabb nyaraló körzetnek számít, a parton láttunk több telket illetve házat. Mondtuk is, hogy milyen rossz is az, amikor barbecue-zol a kertben és kb 20 méterre ott van toled az óceán. Na szóval sétáltunk, mikor Posza mondta, hogy látott valamit a vízben..valami nagyot.. Mi persze mondtuk, hogy aha..stb.. És lám, két delfin úszott a parttól kb 10 méterre. Sajnos mire lefényképezhettem volna oket, már arrébb úsztak :( De azért így is hatalmas élmény volt :)

Utána a kocsihoz menet nézegettük a papagájokat (itt az van veréb helyett) és a Balázs meglátott egy koalát a fán, amint éppen szunyált (mi mást is csinálvolna). Jó volt végre így a "vadonban" és nem egy állatkertben látni :) Aztán még mielott kimentünk volna a komphoz, elmentünk megnézni a Brown Lake-et, ami egy tó volt. A vicc az, hogy ez is egy fürdohely volt, de gondolom kevesebben látogatják, mindenki inkább az óceánt választja. Pedig ugyanúgy kristálytiszta a víz és homokos a part. Na szóval ekkor már naplemente volt :) Összekaptuk magunkat és irány a komp. Este nem kellett altatni bennünket :)

No innen szereny szemelyem folytatja (Posza), bar a Melcsi szinte minden fontosabb esemenyt leirt ami velunk az elmult idoszakban tortent. Az a baj neha, hogy sok apro elmeny is eri az embert, de mire oda kerulunk hogy irjunk a blogra, mar elfelejtjuk. Kicsit a szurke hetkoznapi teendokhoz visszaterve, probalunk a Melcsinak melot nezni, ami nem is olyan egyszeru. A fo problema, hgy szinte mindenhol ausztral munkatapasztalatot kernek, legyen az zabhegyezes vagy agysebeszet. Tok mindegy az ittenieknek, hogy elotte otthon 10 evig zabot hegyeztel elektromos dunstasznival, es itt meg kezzel csinaljak, ez itt nem szamit. Ami a lenyeg, ausztral tapasztalat! Joggal felmerul a kerdes, hogyan legyen az embernek tapasztalata ugy, hogy lehetoseget sem kap arra, hogy barhol tapasztalatot szerezzen. Ez olyan 22-es csapdaja, amibol nehez kitorni. De ahogy hallottuk, ez az itteni palyakezdoknek is nagy gondot okoz. No meg persze azert egy dolog itt is ugy mukodik ahogy otthon. Nem mindegy, ki kit ismer.:) Ha van ismeretseged, sokkal egyszerubb melot talalni, mert esetleg olyan lehetoseggel is talalkozhat az ember ami nincs meghirdetve, stb. Es a frissen bevandoroltaknak eleg nagy nehezseg, mert az ismeretsegi kor kialakitasa is idobe kerul, illetve akikkel eddig megismerkedtunk, es szinte egy kis magyar koloniat alkotnak, fiatal bevandorlok, akik hasonlo cipoben jarnak.

Persze sokan megnyugtattak, hova ugralunk meg, hisz alig vagyunk itt 5 honapja.:) Ezert probalunk igy hozzaalni a dologhoz, es pozitivan felfogni, idovel ez a kis aprosag is meg fog oldodni.

Mas. Itt mar most husvet van, mivel nagypenteken is hivatalosan munkaszuneti nap van, es nem kell magyar szokas szerint ledolgozni a penteket elozo het szombatjan. Ennek oromere elmentunk pancsolni egyet Surfersre, ami szinte mar szokasos helynek szamit az ilyen iranyu kikapcsolodast tekintve.

Ezuton is szeretnenk mindenkinek kellemes husveti unnepeket kivanni, a lanyoknak sok locsolot, a fiuk pedig vigyazzanak a tojasaikra...:)