Bocsi a keslekedesert de eleg suru volt az elmult par het. De menjunk szepen sorjaban. Mint elozo bejegyzesbol kiderult , hazalatogattunk 10 honap utan, amit mar nagyon vartunk. Az ut nem volt zokkenomentes, de legalabb ezt is ateltuk. Az eredeti utvonal Brisbane-Singapore-Helsinki-Budapest lett volna. A gondok Singapore-ban kezdodtek, amikor kozoltek hogy a jaratunk torolve van. Torolve?! Mi az hogy torolve? Talan olyan kevesen utaznak hogy miattunk kar inditani jaratot vagy most akkor mi van?! Kozoltek, hogy a gepunk Bangkok-ban var rank, ugyanis a Finnair valamiert nem volt hajlando elrepulni Singapore-ig. Eddig rendben is lenne, de hogy jutunk el Bangkok-ba? Hosszas egyeztetes es sorbanallas utan valahogy szetszortak a tarsasagot olyan jaratokra ami epp Bangkokba ment. Valaki Swissair-el ment, mi a Thai-air-t fogtuk ki. Szoval ahol epp volt hely. Kerdeztuk a pultos csajt - miutan kb. fel oraig verte maga elott a szamitogep billentyuit, bar ma sem ertjuk miert tartott olyan sokaig ket beszallo kartyat kiadni -  hogy mi lesz a csomagunkkal. Aaaa, amiatt ne aggodjunk, megy azzal a geppel amivel mi. OK, gepre fel irany Bangkok, ami kb. 2 ora repules. Az elso 9-10 oran mar tulvoltunk, ez szinte mar meg sem kottyant. Miutan megerkeztunk, osszeszedtek a tarsasagot es kezdodott a beszallas Helsinki fel. A reszleteket nem ragozom, sorbanallas, stb. Ott is kerdeztuk a csajt, no es a csomaggal mi lesz?! No worries, meg fog erkezni az is. Nem is nagyon idegeskedtunk, ugyis meg csak az utunk felenel jartunk. Kovetkezo helyszin Budapest, alldogalunk a csomagkiado szalag mellett, es mar se utas se csomag, de a mienk nincs sehol. Volt velunk egy par akiknek hasonlo gondjuk volt, ok is Singapore-bol jottek. Megyunk reklamalni, hogy hol is a csomag. Holgytol kerdezzuk, hogy most akkor mi van. O kozli hogy a poggyaszunk meg Singapore-ban van! Az hogy lehet amikor ott azt kozoltek, sot meg Bankokban is, hogy a csomagunk rendben meglesz. O felhaborodva mondta, hogy csak azt mondja, amit a szamitogepben lat, es a no egesz stilusa olyan volt, hogy mit zaklatjuk ilyen hulyesegekkel, es egyebkent is szakadjunk le rola. De jo, itthon vagyunk!!!:) Legszivesebben feladtam volna ot egy csomagban a hulye azsiai kollegaival egyutt, es elkuldtem volna az eszaki sarkra oket. De 28 ora utazas utan mar csak legyintettunk, ha valaki hulye akkor azzal nincs mit csinalni. Fo hogy itthon voltunk, es mar alig vartuk hogy talalkozzunk a csaladunkkal. Mikor kijottunk, akkor szerintem senki sem ertette, mire az a nagy oromkodes, amikor kijott egy par a kapun, fejenkent egy kezipogyasszal.:) Ennyi cuccal nem lehettek tul messze.:) A lenyeg, hogy jo volt ujra latni a szuloket, baratokat, ehhez kepest a csomagok mar nem is szamitottak. Meg csak annyit, hogy masnap minden megjott epsegben, hazhoz hoztak, es meg a Melcsiek vasaroltak egy csomo ruhat amit a Finnair karpotlaskent kifizetett.

Vegre ujra itthon! Mikor belegondoltunk, akkor nem is tunt olyan soknak az elmult 10 honap. Gyorsan eltelt, es eleg mozgalmas volt. El kellett kezdeni egy uj eletet a semmibol, idegen kornyezetben. Nem volt egyszeru, de szerintunk megerte. Azt hittuk,  sokkal nehezebb lesz. No nem is maga a beilleszkedes, mert az meg most is nehez. Inkabb azt nem tudtuk, hogy leszunk majd meg a szulok es baratok nelkul. Nem volt konnyu, de sokat segitett, hogy tudtunk veluk kommunikalni, telefon, internet, stb. Meg persze segitett az ausztral mentalitas, az itteniek kedvessege, hozzaallasa, es sokszor a segitsege.

Sokan kerdeztek, milyen volt ujra itthon. Nehez lenne ezt par mondatban osszefoglalni. Eloszor is rovid. 4 hetig voltunk otthon, de szinte csak a felere volt idonk ahhoz kepest amit elterveztunk. Probaltunk minel tobb idot a csaladunkkal tolteni, es amikor tudtunk akkor a baratokkal osszefutni. Valakivel sikerult talakozni, valakivel nem. Ezuton is szeretnenk elnezest kerni mindenkitol akivel nem tudtunk talizni. Nem azert mert nem akartunk, hanem egyszeruen nem volt ra idonk! Remelem senkit sem bantottunk meg ezzel, nem volt szandekunkban. De a nagy kapkodas kozepette ugy voltunk vele, hogy aki szamit es kozel all hozzank de megsem sikerult vele talizni, az meg fogja erteni. Aki meg ezen megsertodik, vagy felhuzza az orrat es nem erti meg... az nem biztos hogy a mi bajunk.:) Sokszor igy is rohanni kellett, es akivel taliztunk, azokkal sem tudtunk annyi idot tolteni amennyit szerettunk volna. Jol esett a szulok, baratok erdeklodese, szeretete, meg minden ilyesmi amit kaptunk az otthon eltoltott ido alatt.

Negativ tapasztalatokrol nem is beszelek, mert aki otthon el az jol tudja mi a helyzet, felesleges elmondani (katyus utak, sok suttyo az utakon, munkamoral, kedvesseg es odafigyeles hianya a boltokban, stb.). Ezekkel kapcsolatban tudtuk mire szamithattunk, ezert nem okozott nagy meglepetest. Mivel 10 honapig ilyeneket nem tapasztaltunk, talan jobban feltuntek, ennyi.

Probaltunk pihenni is, de ez nem igazan sikerult. Vasaroltunk is egy csomo mindent. Most persze felmerul a kerdes, hogy mit, mi az amit itt nem lehet kapni. PL. vettunk egy csomo cipot. Korabban emlitettuk, hogy eleg igenytelenul oltoznek az ozzik. Ez a kinalatban is meglatszik, ami bovlit el lehet adni, azt itt el is tudjak.:) A minoseg viszont mar eleg draga. Egyszer megjegyeztek a kollegak, hogy milyen meno cipoben jarkalok, biztos draga volt. Aha, mondtam hogy kb 100$, es meg Magyarorszagon vettem. Erre kozoltek hogy itt ez kb 3-400$. Pedig egy egyszeru cucc volt, amit otthon mindenhol lehet kapni. Egyebkent tenyleg nem mondtak hulyeseget a kollegak, Melcsi is kinezett maganak tok jo cuccokat, de eleg dragak voltak. Pedig semmi extra, olyan ruhak, amiket otthon barhol meg lehet kapni.

Szoval elroppent ez a 4 het, es ismet repulore ultunk. Az volt a furcsa, hogy most meg nehezebb volt a bucsuzas. Igazabol nem tudtuk miert, Melcsi vegigpityeregte Helsinki-ig az utat. Talan mert tudtuk elore, hogy legkozelebb csak 2006 karacsonyakor tudunk hazajonni, ami eleg hoszu ido. Mivel minel elobb meg akarjuk szerezni az allampolgarsagot, ezt az idot valahogy ki kell bojtolni.

A repteren mar elore izgultunk a csomagok miatt. Raadasul kaptunk a haveroktol egy bodyboard-ot (amolyan szorfdeszka fele, a szerk.) illetve egy nagyobbacska papirsarkanyt (persze nem papirbol:)), amiket kulon kellett csomagolni es torekenykent feladni a gepre. A holgy a pultnal huzta is a szajat, mert a a csomagjaink helybol tulsulyosak voltak. Vegulis feladtunk mindent a gepre, a no "kedvessegevel" mar nem is torodtunk, addigra hozzaszoktunk.:) Sot, megkaptuk azokat a helyeket amiket mar honapokkal ezelott lefoglaltunk a legitarsasagnal, mert nem mindegy hol ul az ember a gepen 12 oran keresztul.

A megerkezes is furcsa volt. Mar otthon is kevertuk, hogy most hol is az az "otthon". De amikor leszalltunk Brisbane-ben, akkor tenyleg ugy ereztuk hogy hazajottunk, vegulis van itt lakasunk, munkank, talan most mar baratok is. Azert meg par napig eleg szomoruak voltunk, mert elbucsuzni a szuloktol es baratoktol sohasem egyszeru. De lassan belerazodtunk az itteni eletunkben is.

A csomagok epsegben megerkeztek, meg a torekeny dolgok is. Akos vart bennunket a repteren, ahol dogleszto meleg fogadott az otthoni idohoz kepest. Elvegre itt mar strandszezon eleje van. Mar alig varjuk hogy kiprobaljuk a bodyboard-ot a hullamokban.:)

Es csak hogy a mindennapokkal traktaljalak benneteket, annyira sikerult belerazodni, hogy a megerkezesunk utan 3 nappal megtortek a kocsinkat. Nem eleg hogy napokig kovalyogtunk az atallas miatt, meg ez is kozbejott.:( Vasarnap megerkeztunk, es en mar hetfon mentem melozni a Melcsi kedden. Eleg tiszta szitu volt, alltam a pirosnal, es ezerrel belemjottek hatulrol, de ugy hogy nekitolt az elottem allonak a pacak. Igy a kocsi eleje es hatulja is osszetort. Ilyenkor az ember hirtelen azt sem tudja, mit csinaljon. Meg otthon sem, nemhogy itt. Felrealltunk es meglepo modon semmi anyazas nem volt, a ficko elismerte, hogy o volt a saros. Az elottem levo ficko akire en nyomultam ra, o is csak mosolygott, es mondta hogy elofordul az ilyesmi. Nem volt sem betetlap semmi papirozgatas, mindenki felirta a masik ketto nevet , telefonjat, rendszamat, es ment mindenki tovabb. Gondoltam magamban, de jo, itt mindenki tudja, hogy ilyenkor mi a palya csak en nem. Valahogy visszagurultam a ceghez, mert a jargany azert ment hal istennek, bar az eleje-hatulja logott, es elegge viseletes volt szegeny.:) Kerdeztem a fonokasszonyt a cegnel hogy ilyenkor mi a teendo. O meg csak szornyulkodott, plane amikor meglatta a kocsimat.:) De baromi rendes volt, egybol hivta a biztositot az en nevemben, es elmondta hogy ilyenkor mi van. Kapott egy cimet ami egy szerelo muhely volt, oda el kellett vinni a kocsit, es majd a szerviz es a biztosito intezi tovabb a dolgokat. Nagy nehezen elevickeltem a muhelyig. A ficko amikor meglatta a kocsit mar mondta is, hogy valaoszinu totalkaros a kocsi. Na, ennek nem igazan orultem. Masnap felhivtam a fickot, aki okozta a kart, es o megadta a karszamot, mivel mar felvette a biztositojaval a kapcsolatot. Telcsi a biztositonak, hogy en voltam az egyik karosult, ilyen es ilyen karszammal, es hogy hol talaljak a kocsit. Eltelt megegy nap, felhivott a biztosito karszakertoje, hogy megnezte a kocsit es hat ez bizony totalkar. Az otthoni gyakorlat alapjan lesapadtam, mert ilyenkor az ember csak bukja a dolgot. Par evet eltoltottem biztositonal, es ebben az esetben nem igazan hajlando a biztosito tenylegesen megfizetni az ember karat. Persze most az atlag emberrol beszelek, mert azert vannak kivetelek. De ahhoz hogy a keves kivetelhezz tarozzon az ember, vagy jo kapcsolatokkal kell rendelkezni, vagy kelloen kopasznak.:) Szoval a ficko kezdte a koritest, hogy altalaban nem fizetnek sokat de nevetsegesen keveset sem, altalaban a piaci arat. No, gondoltam helyben vagyunk, mert nekem mas a piaci ar mint egy biztositonak. Kerdezte mennyit gondolok. Helybol bemondtam a vetelarat ($5000), mert ugye probalkozik az ember.:) OK, vette az adast, de azert o meg megnezi a piaci arakat. Felment az internetre es elkezdte bongeszni a hasonlo evjaratu es tipusu kocsikat. Kiderult hogy keveset mondtam, mert voltak ugyan ilyen kocsik $7000 felett. Kerdezte, mit szolnek ha kiegyeznenk $7000-ben. Eloszor azt hittem hulyeskedik.:) De nem, vegulis megegyeztunk ebben az osszegben, amibol persze lejon a roncsertek. Mondott is egy roncsost, aki adott arajanlatot ($450). Felhivtam az adott roncskereskedot, hogy viheti a kocsit az emlitett osszegert, es montam hol talalja a jargany maradvanyait, amit el is vitt masnap. Ma voltunk nala, megkaptuk a csekket, es elbucsuztunk szegeny kis autonktol. Kar hogy igy vegezte, de sajnos nincs mit tenni. Erdekes hogy egy hasznalati targy is mennyire az ember szivehez tud noni. Most varjuk a biztosito penzet, meg a tobbi papirjait amivel le tudom adni a rendszamot. Osszefoglalva orulunk hogy ennyivel megusztuk, es senkinek sem lett baja, a kocsit meg potolni lehet valahogy.

Persze az egyik problema utan jon a masik, ugyanis ahogy az elobb emlitettem, valahonnan kocsit kell szerezni, mert nekem a melohoz mindenfelekepp kell, es egyebkent is itt eleg nehez kocsi nelkul. Hosszas gondolkodas utan ugy dontottunk, hogy megkockaztatunk egy uj jarganyt, bar meg nem igazan akartunk kocsit venni. Sem lelkileg sem anyagilag nem alltunk ugy. De osztottunk-szoroztunk, es ugy dontottunk, belevagunk. Lizingelni fogunk egyet, mert igy jobban jovunk ki mintha hitelt vennenk fel. A lizingdijat leirhatom majd az adombol mivel a kocsit foleg melohoz hasznalom. Igy 0$ befizetes mellett van egy uj kocsim, es 5 evig fizetem havonta a reszleteit. Ami nem sokkal magasabb a sima hitelnel, radasul a hitelnel kernek indulo osszeget ami nem keves. Miutan ezeket megtargyaltuk, indultunk kocsinezobe.:) A lenyeg, hogy az uzlet megkottetett tegnap, a befuto egy Mazda 3-as lett.:) Par parameter: 5 ajtos, kiralykek metal, automata valtos, 2L-es motor, stb. Sajnos csak 2 het mulva kapjuk meg, addig meg marad a buszozas. Szivem szerint valami nagyobb (erosebb) kocsit vettunk volna manualis valtoval, ahogy a papam fogalmazott, valami tankfelet.:) De ennek a fentartasa olcsobb egyenlore, es a Melcsi nem latott volna ki a nagyobb kocsi kormanya mogul.:) Ezert majd biztos fogok meg kapni...:)

Az elmult par het eleg mozgalmasra sikerult, reszben az otthoni ut miatt, reszben pedig az autonkkal tortent mizeria miatt.

No, egyenlore tobbet nem irok, mert mar igy is hosszura sikeredett.

PS: Na atvettem egy par mondat erejeig a klaviaturat :) (Melinda). Szoval azert lett "kisebb" auto es automata, mert elvileg ez lesz majd az en autom, ha Poszanak veszunk majd egy sportkocsit, de arra meg nem futotta a keretbol, mert hat a Ferrarinak magas a veteli ara. :) Viccet felreteve, most nagyon orulunk a leendo kis jarganyunknak. Meg egy szo a kereskedokrol: otthon munkam leven eleg sokat ismertem, de valahogy egyikuk sem kozelitette meg az itteni sracok hozzaallasat. Segitokeszek voltak, mindent elmagyaraztak, megmutattak es emberi hangon beszeltek velunk (meg az is, akinel visszautasitottuk az ajanlatot).