Mivel is kezdjem a kis történetemet, ahol az ausztrál
bevándorlással kapcsolatos viszontagságaimat írnám le, mivel elég nehéz mindazt
a két évet leírni, amíg az ember odáig eljut, hogy a vizumért áll sorba az
Ausztrál követségen.
Igazából ez az egész "dili" Ausztrália felé már
1991-ben kezdődött, amikor szinte friss diplomásként, nyelvtudás szinte semmi,
de mégis beadtam a bevándorlási kérelmet Au-ba. Nem tudom megmagyarázni miért,
és miért pont oda, akkor "jó ötletnek tünt":) Persze elutasítottak,
ami ugye várható volt, de akkor sem tudtam megmagyarázni, hogy mi vonzott oda.
Régóta ki akarok menni valahova, aminek az okát addig nem is értettem, amíg
tényleg nem sikerült kijutnom Au-ba, mégha csak turistaként is. Erre 1999-ben
került sor elsőként, 3 hónapot voltam kint, részben nyelvet tanulni, részben
nyaralni.
A sok élmény maga megérne egy külön blog-ot, inkább nem
részletezném. Mikor visszajöttem, akkor szabályosan rosszul voltam, mert
feltüntek olyan dolgok amelyeket normál esetben észre sem vesz az ember, de ott
kint nem tapasztaltam. Pl. az az idegbajos mentalitás, a másik ember
tiszteletének hiánya, a rongyrázás, és még sorolhatnám. Egyszerűen rosszul
voltam a minden
nap látható izomagyú suttyó emberektől, a buta pláza bébyktől, az erőszakos,
magamutogató emberektől, stb. Ez eddig fel sem tünt, de amikor hónapokig nem
találkozom ilyenekkel és utána hazajön az ember, valahogy egyből feltünnek.:)
Ez az élőhalott állapot hónapokig eltartott, és csak az volt
bennem, hogy vissza kell menni Au-ba. No meg a sok kérdés, hogy ott miért tud
úgy működni minden
ahogy kell, és itt miért nem?! Persze a környezetem ezt nem igazán értette, és
nem tudta hova rakni ezt a lelkesedést.
Sikerült másodszor is kijutnom, "sajnos" ismét
csak turistaként 2001-ben, és ez az út megerősítette bennem azt, hogy ott a helyem.
Akár úgy is hogy bevándorlok Albániába, és utána kérem Au-ba a menekült
státuszt.:)) Az egyik legjobb barátommal és a feleségével voltunk kint, és
amikor hazajöttünk, akkor megértették, hogy mit is érezhettem az első út után.
És akkor rászántam magam, fogtam a papírjaimat és elkezdtem
intézni a bevándorlási procedúrát.:) No igen, ez kimondva elég egyszerű, de
persze nem ment ilyen könnyen. Még kint azzal "biztattak" hogy nincs
esélyem, mert két főiskolai diploma nem elég, minimum egyetemi kell, stb. De
ahogy beleástam magam, néztem a netet, gyűjtöttem az infókat,
szoroztam-osztottam, és az jött ki, hogy talán mégis menne a dolog. Nosza,
ugorjunk bele.
Talán nézzük sorjában, mit is kellett átélni:):
- Végzettség elismertetése
Mint IT-s szaki, az ACS-hoz kellett beadni a diploma
fordításokat, munkahelyi igazolásokat stb. 2002 október környékén beadtam és
vártam (ez az állapot, vagyis a "várni" státusz sokszor elő fog
fordulni a történet során:)). És csak vártam... 2003 februárban meguntam, és
írtam egy emilt az ACS-nak hogy "whats up?":) Erre ők közölték, hogy
rám várnak, mert kell nekik az útlevél hivatalos másolata, és erről decemberben
küldtek egy emilt... hogy az a...! Persze emil nem volt meg, papír gyorsan
kiküld, köv. héten itt volt a kiértékelés. Itt kaptam egy un. ASCO kódot,
gyorsan SOL listára fel... hurrá 60 pontos a szakmám. Ezzel meg is vagyunk,
akkor gyorsan számoljunk:
60 pont szakmára
10 pont szakmai tapasztalatra, 7 éve már ugyan ott
dolgoztam, ugyan abban a pozicióban.
25 pont életkorra, ugye azért öregszik az ember.
5 pont magyar diplomára
Ez eddig 100, és még hátra volt a nyelvvizsga. Hmmmm... kell
még 15 pont.
Az eddig elhangzott varázs szavak értelmezését (ASCO, SOL,
stb.) egyébként az Ausztrál bevándorlási hivatal weblapján megtaláljátok:
http://www.immi.gov.au/
- IELTS
A ponthatár 115 volt, és ehhez a plusz 15 ponthoz minden egyes részből
(olvasás, írás, hallgatás, szóbeli) az IELTS vizsgán min. 5-t kellene elérni a
max 9-ből. Húha... kellene angolt tanulni valahogy. Igaz, a munkahelyen sokat
használtam, de pocsék a nyelvtanom, de elég bátor vagyok hogy kinyissam a kicsi
szám és elmondjam amit akarok, vagy így, vagy úgy. Ez viszont kevés egy
vizsgán... már szinte láttam a vizsgáztatót véres tollal a kezében. Üsse kavics,
inkább beíratkozom egy vizsgaelőkészítőbe a British Councilhoz. Egy hónapos
tanfolyás, ahol módszertant tanítanak, hogyan kell vizsgázni, meg egyátalán, mi
fán is terem ez az IELTS vizsga. Tök hasznos volt, tudom mindenkinek ajánlani.
Egy felhős napon kellő mennyiségű zabszemmel felszerelve elmentem vizsgázni.
Esszé írás... épp hogy eldobtam a tollam amikor lejárt az 1
óra, valamit összehordtam, majdcsak kihámozzák, mit is akartam írni.
Hallgatás... a végén ketté állt a fülem, és akkora volt,
hogy élőben fogtam a CNN-t, de így sem értettem a végét.
Olvasás... tudtam mit írtak, tudtam mi a kérdés, de néha
fogalmam sem volt, mi a köze a kérdésnek a szöveghez.:)
Ezek és más apróságok kellően lerombolták a gondosan
felépített önbizalmam. Mondták, hogy 3 óra mulva menjek szóbelizni. OK, de mit
csináljak addig?! Mire mentem szóbelizni, én voltam a legkisebb pont a földön.
Pláne amikor elém raktak egy mikrofont, mondván később előveszik ha esetleg
fellebeznék az eredmény ellen. Most már lámpaláz is volt, és kerestem a kamerát
meg a világítást.:) Az egész nem tartott 10 percig, pedig már kezdtem
belemelegedni. Mikorra belelendültem, akkor közölték hogy végeztünk. Ne már,
épp belejöttem. Persze utólag jön rá az ember, hogy mennyi hülyeséget tud
összehordani izgalmában, és mit kellett volna máshogy mondani.
Kb másfél hét mulva szóltak, megvan az eredmény. Remegő
kézzel nyitom a lezárt borítékot... nem akartam elhinni. Hallgatás 6.5, írás 6,
olvasás 6, szóbeli 7, átlag 6.5.
Ok Posza, megvan a 20 pont, ami nyelvre adható maximum.
Szóval a vége 120 pont, több mint a minimum. Már csak pár
apróság (erkölcsi, útlevél másolat, stb.) és összeáll az egész papírhalom, amit
el kell küldeni. Kb két napig gondolkodtam, hogy mit kell még összeszedni, mire
eljutott az agyamig, hogy megvan minden ,
csak irány a posta.
Ez volt 2003 junius 17.-én, akkor adtam fel az ASPC-nek a
bevándorlási kérelmet Skilled Independent (BN136) kategóriába, mivel se kutyám,
se macskám kint. Az a pár ismerős ebben az esetben nem sokat nyom a latba.
És akkor jön a "várni" üzemmód! OK, de meddig?
Telnek a hónapok, bujom az austimeline-t, a fórumokat, gyüjtöm az infókat az
Ausztrál levlistáról stb.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden lista tagnak, akik tartják az emberben
a lelket, egy csomó infót adnak, és biztatják az embert önzetlenül. Remélem,
majd egyszer én is meg tudom nekik hálálni! Külön köszönet Bertók Zolinak, aki egy Sydney-ben élő Ausztrál
bevándorlási ügynök, és annak ellenére, hogy nem voltam az ügyfele, mindig
segített és a leghülyébb kérdéseimre is készséggel válaszolt.
Az első fordulópont, az az orvosi vizsgálatra felszólító
papír illetve az erkölcsi volt. Közismert magyar kifejezéssel Medical Request
ill. Policy Clearance. Ezt kb 8 hónap "várni" státuszban eltöltött
idő után jött meg, hatalmas sárga boríték formájában, 2004 március 8-án. Ezúton
is pusszancs az összes nőnek nőnap alkalmából.:)
Ez jó hír volt nekem, de elég rossz a barátnőmnek, akivel
már pár hónapja együtt éltünk. No, egyből agyalni, hogyan is tudna velem
kijönni, de végülis megoldódott a kérdés, őt is hozzávettük a pályázatomhoz,
mivel később ez sokkal macerásabb lett volna.
Az én orvosim egy napon belül meg is volt, az orvos nagyon
korrekt és tök jó fej volt (remélem ezt nem veszi sértésnek:)). Utána az
erkölcsit kértük, ami 2 hét mulva jött meg. A barátnőmnek még hátravolt az
orvosija, IELTS vizsgája, és egy erkölcsi. Ezek semmiségnek tünnek, de ha az
ember gyorsan akarja intézni, akkor elég macerás. Szegény nyakába szakadt egy
nyelvvizsga, amire volt 2 hete felkészülni. A tét itt az, hogy ha nincs meg a
4.5 átlag akkor kb 2500AUD-t kell fizetni. No, a fent említett izgulós
forgatókönyv megint lejátszódott, de hál istennek az eredmény 5.5 átlag, szóval
erre sem kell gyüjteni.:) Papírok elküldve, megint "várni" üzemmód.
Ez nem tartott soká, mivel ismét kaptunk egy nagy sárga
borítékot ahol kérik a párom nyelvvizsgáját, erkölcsijét, orvosi vizsgálatát
valamint bizonyítékot a kapcsolatunkról. Hoppá, ez érdekes, mert az első hármat
már elküldtük. No, akkor megint nézünk nagy kerek szemekkel, hogy "Whats
up?" Emil a case officernek, hogy mi a bánat van arrafelé, mivel nem
igazán örülnénk ha valahol elkallódott volna valami. Ráadásul mindegyik papír
más úton lett elküldve: az IELTS-t a British Council küldte, az orvosit a doki a követségen
keresztül, az erkölcsit mi sk. Persze az intenet szolgáltató, akinél van
ingyenes mail bekrepál, ezért fogalmunk sincs, hogy most elment a levél vagy
sem. Két napos próbálkozás után, amikor már semmi visszajelzés nincs a
szolgálatótól, és még mindig nem sikerül bejelentkezni akkor feladtam. Ez a
szolgáltató a tar.hu, csak a reklám kedvéért. Egyébként azóta sem lehet őket
elérni, és innen üzenem nekik, hogy... no ez nem ide tartozik. Irány egy mezei
hotmailos cím, és írni ujra Au-ba, hogy ugyan nézzenek utána a papíroknak, mert
nem szeretnénk ujra orvosira menni potom 20e Ft-ért. Persze mindezt kulturáltan,
ahogy az tölem telik.
Másnap itt a válasz, hogy megvannak a papírok és megy tovább
az eljárás. Hurrá, már csak az együttélésről kell valamit produkálni. El sem
tudjátok képzelni, milyen nehéz ezt hivatalos formában előadni. Még házasoknak
sem egyszerű, pláne nekünk. Hiába élsz valakivel évek óta, elég nehéz ezt
hivatalosan bizonyítani. No de mindegy, ha kell hát kell. Azért gondoltam, írok
a case officernek egy szép udvarias levelet hosszú nyelvvel, hogy köszönjük a
gyors választ, és mennyire megnyugodtunk, hogy nem kell ujra megszülni ezeket a
kért papírokat. Ami persze igaz is volt, de valahogy tudat alatt jött, hogy ezt
illik megköszönni.
És itt ért a meglepetés, a válasz a köszönő levelünkre az
volt, hogy magadták a vizumot, és ezt majd írásban közlik!!!!
Most hogy is van ez, hiszen még pár papír hátra volt, bár a
lényeges dolgok már el lettek küldve? Nem hittünk a szemünknek, még a Bertók
Zolira is rákérdeztem, mielőtt hangos üvöltésben törtem volna ki. De ő is
megerősítette hogy igen, jól olvastam, és elsőre gratulált!
Nem is tudom mi zajlott le bennem, elsápadtam, kiszaladtam
volna a világból, utána melegem lett, szóval nagy örömködés vala.:))
Most itt tartunk, várjuk a levelet postán, és reméljük, hogy
nem az lesz benne, hogy tévedtünk, és vicc volt az egész.:))
No comments:
Post a Comment