Eltelt az elso ket hetem az uj munkahelyen es eddig szinte csak jot tudok mondani.:) Jo kis csapat van, tobbsegeben fiatalok, es tipikus ausztralok. Ugy erzem hogy tenyleg szamitanak ram, mar az elso heten mindenfele dolgokkal megbiztak, es ami a fo, hagytak hogy csinaljam egyedul. Nem dumaltak bele, de ha barmilyen kerdesem volt akkor mehettem barkihez, segitettek es elmagyaraztak ha nem volt vilagos. Nem volt olyan, mint sok munkahelyen, hogy az uj fiunak majd odaadjuk az aljamelot, mert a tobbihez bele kell tanulnia. Kicsit olyan erzesem volt, hogy beledobtak a melyvizbe, de eddig nem volt gond, amit rambiztak, azt igyekeztem megcsinalni. A fo gondom meg mindig a nyelv, mert a szakmai dolgokkal nincs problema, elmondjak mit kell csinalni azt megertem, meg tudok veluk kommunikalni, de amikor csak ugy baratilag elkzdenek dumalni es ugratjak egymast, akkor en csak nezek maflan, hogy mirol is van szo.:) Egy-ket szo azert ragad ram naponta, neha meg a szlengbol is, amit ha rosszul hasznalok akkor csak rohognek rajtam de utana kijavitjak.:) Mar az elso nap persze "majt" voltam, bar itt szinte mindenki "majt" (mate):) Ami szabad forditasban pajtas, tars, haver.  Volt olyan, hogy szoltak, menjek ki egy ugyfelhez, csereljek ki valamit a szerverukon. Ezzel nem is volt baj, ahhoz kepest hogy eletemben nem lattam ilyen szervert, azt sem tudtam merrol kell kinyitni, mindenesetre tetszett ez a fajta bizalom. Igy hat kocsiba be, ropke 80km-es ut utan vart ram kb 5 perces melo, majd vissza.:) Jovoheten var ram egy komolyabb melo, kint leszunk egy masik ugyfelnel ahol lecsereljuk az egesz gepparkjukat, es azt mondtak, ennel en leszek a project manager. Kicsit meg is ijedtem, de gondoltam persze, naluk mindenki project manager aki csinal valamit.:) De kiderult hogy nem, tenyleg komolyan gondoltak, adnak mellem par ozzi suhancot, akiknek el kell magyaraznom, mit kell csinalniuk, es vegigvinni a melot.  Emiatt persze parazok is egy kicsit, de majd meglatjuk. Roviden ennyit az uj munkahelyrol, eddig ugy nez ki, jol dontottem.:)

Kicsit mas tema, de ugy erzem el kell mondani. Sokszor elhangzik, hogy itt kint a magyarok nem osszetartoak, sokszor utaljak is egymast meg keresztbe is tesznek egymasnak. Nem mondom hogy nincs alapja, de eddig szemely szerint hal' istennek nem nagyon tapasztaltuk. De itt egy pelda, hogy bizony neha baj van a hazai mentalitassal. A Melcsi valamelyik nap kiszolgalt egy fiatal csajt, es mivel az Anita baratnojevel egymassal magyarul beszelgettek, feltunk a lanynak. Kerdezte hogy tenyleg magyarok-e, mondtak a Melcsiek, hogy igen. Nagy meglepetesre kozolte a lany hogy o is, Budapesten szuletett, es szinte az egesz eletet Magyarorszagon toltotte. A csajok benyogtek neki, hogy akkor talan beszelhetnenek magyarul is vagy mi a szosz, mivel a fenti szovaltas angolul ment. Es most jon a lenyeg! A lany kozolte -persze angolul- hogy o mar ket (azaz 2, ketto, two...)  eve itt el es nem nagyon megy neki a magyar!  A Melcsiek meg hirtelen nem tudtak eldonteni hogy csak mosolyogjanak ra kinjukba vagy kuldjek el a jo b..os francba az ilyen kis rongyrazo p...at.:) Volt ismerosom aki 50 evig itt elt es nem felejtett el magyarul, akkor hogyan lehet 2 ev alatt elfelejteni?! Az ilyen ne is szolaljon meg, inkabb tartsa titokban hogy egyatalan van koze Magyarorszaghoz. Amikor meselte a Melcsi, alig akartam elhinni, hogy ilyen megtortenhet. Eloszor en is azt hittem, hogy azert mert valaki otthon szuletett, az nem jelenti azt, hogy tud is magyarul. Esetleg kis koraban kivandoroltak a szulok, vagy nem magyarok a szulei, stb. De amikor kiderult hogy a lany szinte az egesz eletet otthon toltotte, raadasul a mamaja magyar, akkor vegkepp nem ertem ezt az egeszet.

Multheten nekunk is volt szerencsenk a helyi egeszsegbiztositasi rendszerrel es orvosi ellatassal ismerkedni. Tortent ugyanis, hogy eleg sz..ul ereztem magam a multheten, kovalygott a fejem napkozben, es nem nagyon akart elmulni. Mivel hetkoznap meloztam, ezert hetvegen bementunk egy olyan rendelobe ahol hetvegen is van rendeles. Szombaton bejelentkeztunk es vasarnap delelott reggelre volt idopont. Par perces varakozas utan egy kedves, kerekfeju, pocakos doki fogadott, elmondtam a panaszokat, kozolte hogy mitol lehet. A lenyeg hogy valamilyen fertozest osszeszedhettem amit egyszeruen ki kell pihennem, es ha nem mulik el a dolog akkor komolyabban megvizsgalnak. Nem mondom, hogy mar tokeletes a halmazallapotom, de azert javulok.:) Az egesz vizsgalat 50$-ba kerult es ebbol 31$-t visszad a Medicare, ami a helyi TB megfeleloje. Elvileg ingyenes lett volna, de azert kerult ennyibe mert hetvege volt. Ma bementunk egy Medicare irodaban, ahol leadtuk a dokitol kapott szamlat es visszakaptuk a 31$-t. Ehhez az egeszhez nem kellett semmi papir csak a Medicare kartyaszamunk, ami hasonlo az otthoni TAJ szamhoz. De nem kerdezoskodtek, nem kellett varni a penzre honapokig es semmi otthon tapasztalhato "rugalmas" ugyintezes. Ilyenkor szoktunk csodalkozni, hogy ha ez itt tud mukodni akkor mashol miert nem.