Utazás előtt...

Sajna amióta meló nélkül tengődünk, azóta elég korlátozottak a net elérési lehetőségeink, mivel otthon nincs internet, de próbálunk még némi infóval szolgálni. Már csak pár nap van hátra az indulásig, és sok barátban és hozzátartozóban most kezd tudatosulni, hogy kimegyünk, nem kamu az egész és tényleg valóság. Ilyenkor persze elpityeredik az ember mert leesik, hogy hosszú hónapokig nem fogunk talalkozni, sőt, biztos lesz olyan akikkel csak évek mulva. Ezt elég nehéz megemészteni, még néha nekünk is, amikor olyan embernek fátyolosodik a tekintete aki közel áll hozzánk és talán sosem láttuk sírni. Szóval nem egyszerű, bár a mi napjaink elég zsúfoltak és nincs nagyon idő ezen sokat agyalni. Majdnem listát kellett írni a napi teendőkről, meghívásokról, találkozókról. Mi sem gondoltuk volna, hogy elmegy majdnem az egész hónap az "apróságok" intézésével.

Még az uccsó napokra is maradnak dolgok, pl. ma intéztük el, hogy a mobil előfizetést átírják kártyásra, így az itthoni mobilszám megmarad, és ha valaki sürgősen el akar érni bennünket, az megteheti a régi számon. A pakolás sem volt egyszerű, Melcsi izomlázat kapott a sok emelgetéstől, mert ahogy megpakoltuk a bőröndöt, állni a mérlegre, számolgatni, ujrapakolni, megint mérlegelni...:) Az engedélyezett 40kg fejenként nem túl sok, de a legszükségesebb cuccoknak elég lesz. A később indulóknak kicsit részletesebben: viszünk 2 db szamszonájtot, darabja 110L. Ezekbe kb. 28-29kg belefér, és ez sem úgy hogy kinyitáskor el kell ugrani mert kirobbannak a cuccok.:) Lesz még két sporttáska, mindegyikbe elvileg 16kg belefér, de nem pakolhatunk bele 10kg-nál többet mert túlszaladunk a limiten. Ezen felül még a kézipoggyász, amibe 8kg van engedélyezve, de csak ha azt számoljuk, hogy maga a táska kb 4kg akkor ez nem sok. Szóval a kézipoggyászba valszeg többet rakunk és ha lemérik a reptéren majd könyörgősre vesszük a figurát: jaj istenkém meg légyszi-légyszi-légyszi...:)

Nem tudom a Berciék hogy fognak kijönni a reptérre, de már szóltunk nekik hogy igen méretes bőröndökkel megyünk.:) Még csak halványan de azért már kezd motoszkálni bennünk, hogy a hétvégét már Ausztráliában töltjük... ez még egyelőre elég felfoghatatlan, de majd a repülőn lesz időnk ezen agyalni. Én spec. már várom, a Melcsi kicsit még fél, mert nem tudja mi vár rá. De szerintem ez természetes reakció. Addig persze hátravan a búcsúzkodás, ami még nehéz lesz. Nagyjából tudjuk, ki jön ki a reptérre velünk, kész kis delegáció.:) Biztos nehéz lesz megölelni a barátokat, hozzátartozókat úgy, hogy sokáig nem fogjuk látni őket. És nekik sem lesz egyszerű, még akkor sem hogy tudják, jobb lesz kint nekünk, és egyetértenek a döntésünkkel.

A következő bejegyzést valszeg már kintről írjuk, reméljük nem lesz semmi fennakadás az út során.