Megérkeztünk!

Még elég hihetetlen, de itt vagyunk Brisbane-ben! Nem is fogtuk még fel, új életünk most kezdődik, ha nagy szavakat akarnék használni akkor ezek számunkra történelmi pillanatok, de ez nem tudatosult bennünk és nem volt semmi katartikus élményünk.:) De kezdjük sorjában.

Az utolsó napok elég pörgősek voltak, pakolás, intéznivalók az utolsó pillanatra. Csak pár részletek az utánunk jövőknek. Hoztunk ki készpénzt ami az első időkre elég lesz amíg nem tudjuk átutalni egy itteni számlára. Elég jó áron kaptuk 144,5Ft/1AUD, talán lehetett volna ennél olcsóbban is, de sok helyen nem is lehetett kapni, pedig ki volt írva. Feladtunk még egy csomagot ide a Berciék címére, 13kg cucc 19e Ft-be került.

De lassan, a csomagolás közepette eljött az indulás ideje, ami a legnehezebb volt mindenki számára. Csütörtök hajnalban indultunk el Bp-ről Bécsbe. No, a búcsúzkodás az nem egyszerű. Voltunk vagy huszan a reptéren, és bizony szégyen vagy sem, én is elbőgtem magam. Pedig mindenki tudta, hogy nem végleg, nem évekre megyünk el, és még biztos fogunk talizni, de akkor is nehéz itthagyni a hozzátartozókat és barátokat. És bizony olyannak is könnyes volt a szeme akit soha nem láttunk sírni. De nagyon jól esett, hogy a család és barátaink mellettünk voltak, szurkoltak és minden jót kívántak. Ezúton is mindenkinek köszönjük mindazt a szeretet, segítséget és együttérzés amit kaptunk, még akkor is ha néha elszomorodtunk.

A becsekkoláskor izgultunk, hogy mit kell majd kipakolni a túlsúly miatt, de valami kezdő csajt kaptunk ki a pultnál, mert az első táskát lemérte (15kg) majd megkérdezte hogy összesen hány csomagot adunk fel a gépre, mondtuk hogy 4-et. A mérlegelésről ennyit, mert utána azzal volt elfoglalva, hogy mit kell nyomni a számítógépen és hallgatta a mögötte álló kolléga instrukcióit. Szóval nem mérte le a cuccokat, pedig volt vagy 85-90 kg összesen.:) Kérdeztük, hogy meddig mennek a csomagok, ők megnyugtattak, hogy egész Brisbane-ig. OK, akkor nem kell kipakolni a cuccokat Sydney-be, persze ez nem így volt, de erről később.

Az út unalmas volt, bár a Lauda Air szolgáltatásai elég jók. Oda kaptunk helyet ahova már hónapok óta lefoglaltuk, a gép hátuljában ültünk és csak ketten voltunk egy sorban, nem kellett másokon átmászni ha éppen ki akart menni valamelyikünk. Minden ülés előtt képernyő, folyamatosan adtak filmeket, sőt még külső kamera képeket is tudtunk nézni, láttuk a magunk alatt lévő tájat illetve az előttünk lévő képet ami az út során uncsi viszont a leszállás és felszállás során jó volt nézni a pilóta szemszögéből a dolgokat. Az út egyébként unalmas volt, főleg amikor harmadszorra néztük a Tróját és a Harry Pottert.:) Kuala Lumpurba megálltunk tankolni 11 óra repülés után, személyzet csere, és kb 1 óra mulva már indultunk tovább. Helyi idő szerint délután szálltunk le Sydney-be, a gépről láttuk az operaházat és a Harbour bridzset.:) Ekkor azért leesett, hogy már Ausztráliába vagyunk.:) A reptéren kezelték az útlevelünket, semmi kérdezősködés, csak pecsét bele és mehetünk. A csomagokra rákérdeztünk, hogy azok ugye mennek Brisbane-felé. A hölgy közölte, hogy neeeem, azokat itt kipakolják a gépből és vigyük magunkkal a másik terminálra. Hurrá, ez azért 100kg cuccal nem egyszerű. De hát ez van, csomagokat fel a kiskocsira, és megyünk kifelé. Hozzáteszem, semmi kötekedés, simán beléptünk az országba, a bőröndök is épségben megérkeztek. Kint meglepetésünkre „posza” felkiáltással Bertók Zoli várt bennünket.:) Átkisért bennünket a Quantas termináljához, ahol be tudtuk adni Brisbane felé a csomagokat és nem kellett átcuccolni magunknak. Volt még 2 óránk az indulásig, bementünk kocsival Sydney belvárosába körülnézni, és a Zoli próbált minél több infóval szolgálni, már ami ebbe a pár órába belefért. Sajnos a fáradtságtól nem tudtuk kifejezni a hálánkat, mennyire jól esett hogy várt kint valaki. A szülőket felhívtuk, hogy jól vagyunk és minden rendben van, legalább ők is megnyugodtak.

Brisbane felé a repülő út szinte már rutin volt, és majd leragadt a szemünk az álmosságtól. Mikor leszálltunk, a Berciék és egy nagyon jó haverunk várt bennünket. Cuccokat be a kocsiba, persze nem fért mind el a csomagtartóba, pár táska az ölünkbe kötött ki. Jó volt megérkezni, jó volt hogy vártak bennünket, és örültünk hogy az út során semmi fennakadás nem volt. A reptéren is szinte mindenkit megértettünk, és már örültünk, hogy a nyelv sem lesz gond, de ezt a fílinget sikerült is összetörni Brisbane felé, mert a pilóta hablatyolt valamit, és ebből csak az uccsó mondatot értettük.:) Kb. éjfélig eldumálgattunk, a Berciék tök jó fejek, legalábbis eddig jól kijöttünk velük. Mikor felkeltünk az első Ausztrál éjszakánk után még kissé kótyagosan, meglepődtünk mert 12 órát sikerült végig aludni.:) Most a hétvégén megpróbálunk átállni és pihenni egy kicsit.

Most röviden ennyit, és köszönjük a biztatást és szeretet mindenkinek akik segítettek idáig eljutni.