No, ezen is tulvagyunk, van kocsink.:) Ez sem ment konnyen, napok mentek el a nezelodessel de oriasi koszonet Akosnak es Zolinak (vele itt ismerkedtunk meg Brisbane-be), ha volt szabad idejuk elkisertek bennunket es vittek kocsival mindenfele. Neztuk a hirdeteseket, voltunk kereskedonel stb. Ja, beneztunk egy arveresre is, az nagy elmeny volt.:) Kepzeljetek el tobb szaz jarganyt, es sorban elmennek egytol egyig a dilerek elott, az arverest aki vezeti bemondja a kocsi tipusat es megy a licit. De ez olyan porgos, hogy fel percet ha idoznek egy kocsival mar jon is a kovetkezo, es a legtobb esetben azt sem tudtuk mit mondanak mert allandoan porgott a nyelvuk.:) Sajnos ott csak nagyon ocska vagy nagyon jo allapotban levo kocsik voltak, kozeput nincs. Vegulis egy kereskedonel kotottunk ki. Itt is rarak a kereskedo valami hasznot a kocsira de nem olyan pofatlanul mint otthon. Vegulis egy Mitsubishi Magna mellett dontottunk, 96-os evjarat, 2.6-os motor es 5000Aud volt. Nem egy sportolo de azert az itteni tempohoz pont jo.

Masik nagy falat a lakas. Neztunk mar parat. Csak par szoban hogy ez itt hogyan megy. Kinez egy keglit az ember, netrol, hirdetesbol, vagy csak lat egy tablat kiteve, hogy van kiado lakas, akkor felhivja az ott megadott telcsiszamot, ami altalaban egy ingatlan ugynok. Megbeszelunk vele egy idopontot, amikor meg tudjuk nezni a keglit, es ha tetszik akkor be lehet adni hozzajuk a kerelmet, es majd ok eldontik kinek is adjak ki. Eddig meg nem talaltunk olyat amire palyaztunk volna. No nem azert mert nagy igenyeink vannak hanem mert nem tetszett a kornyek vagy a berendezes stb. Ket lehetoseg van elottunk. Vagy berelunk kinti keruletben valahol olcsobban de akkor meg elmegy egy csomo penz az utazassal (kb. 100AUD/fo/ho a berlet), vagy a belvaroshoz kozel eso lakast nezunk, de amit igy az utazassal sporolunk az elmegy a keglire mert ott dragabbak. Szoval meg nem tudtuk eldonteni, de most mar nyakunkba tudjuk venni a varost, es amelyik kornyek megtetszik ott jobban korulnezunk. Ezt eddig kocsi nelkul nem tehettuk meg. Az elso tapasztalatok szerint mindenki nagyon kedves, segitokesz, ha neten keresztul erdeklodunk akkor sokszor fel is hivnak, hogy mikor tudnank megnezni a keglit, idopontot egyeztetunk stb. Neha a nyelv miatt eleinte zavarban voltunk, de eddig mindent tok jol el tudtunk intezni es nem volt gond a hianyos nyelvtudas. Ha valamit nem ertunk akkor rakerdezunk, bar lehet hogy ugyan azt kapjuk szo szerint amit mar egyszer elmondtak.:) Ma is megalltunk egy apartman komplexumnal, ki volt teve a tabla, hogy van kiado lakas, felhivtuk a szamot, es mar holnap megyunk is megnezni. Hetfore mar ket idopontunk van lakasnzesre.:) Szoval mennek elore a dolgok, es teljesen mashogy mukodik mint otthon. Itt meg senkivel sem kellett vitatkozni, senki miatt nem bosszankodtunk, ha valami nem volt vilagos elmondtak turelmesen. Ezzel a sok szaladgalassal legalabb megismerjuk a varost.

Par egyeb aprosag. Itt baromi meleg van es paras az ido. Ma pl. esett egesz delutan de itt kivulrol parasodott a kocsi ablaka, mert bent ment a legkondi kint meg meleg volt. Tegnep par oras setalgatas utan sikerult leegni egy kicsit mindkettonknek, arcunkat kisse megkapta a nap. Itt ezzel nem viccelnek, erdemes napozokremmel bekenni reggel magunkat, meg akkor is ha felhos az ido. Konnyen meg tudtuk szokni az itteni eletvitelt es ritmust, egyatalan nem tunik idegennek az egesz legkor, meg a Melcsinek sem pedig o meg nem volt itt kint elotte. 

Hetfon voltunk elintezni a bankszamlat. Mondanom sem kell, hogy mosolyogtak, gratulaltak a vizumhoz, hihetetlenul kedvesek voltak. Mikor beraktunk penzt a mar megnyitott szamlara, akkor egeszen a penztarosig elkisert az ugyintezo holgy. Elvileg csutortokon mar ki is kuldik a bankkartyankat. Az ANZ-nel nyitottunk, de szinte csak azert, mert epp az esett utba, meg eleg jokat hallottunk rola. Az otthoni ugyintezeshez kepest ez maga a menyorszag.:)

Aztan vettunk Vodafone-os feltolto kartyakat. Azt is szinte percek alatt. Itt ha vodafone-os halozaton belul beszelsz valakivel akkor csak a kapcsolasi dijat kell fizetni, az par cent, es utana nincsenek percdijak.

Tegnap meg a Medicare-ben voltunk. Jovo hetre meg lesz a kartya ott is, bar a bevandorlasi hivatalbol meg nem kaptak meg az adatainkat. De az ugyintezo holgy elmondta, hogy ha public hospital-ba megyunk, akkor az teljesen ingyenes, a magant meg bizonyos szazalekban fizetik. :)

Ma is (mint tegnap es tegnap elott) megyunk autot nezni. Nagyon rendesek a sracok, Akos, akivel meg otthon egy au talin ismerkedtem meg, visz mindenhova, tok rendes, eleg a cimet mondani, es mar megyunk is, mivel foallasban taxizik.:). Tegnap voltunk egy aukcion is. Hat az nem zajlik 1xuen. Ket szot nem ertettem ugy hadartak :) Fel percenkent ledaraltak egy autot es volt vagy 200. Neha az elejen ertettuk a kocsi tipusat, es utana csak szamokat hadartak, de csak kapkodtuk a fejunket. De a tegnapi napon csak kereskedok licitalhattak.

Este meg bepalacsintaztunk, Berciek oromere, mert a Melcsi tok jol csinalja a palacsintat.:) Ma megint megyunk kocsit nezni, de mar jo lenne ezen is tul esni.

Első két nap

No, eltelt az első két napunk. Még szombaton este elmentünk sétálni egyet, mégse dumálással teljenek a napjaink. Mint kiderül itt épp halloween-t ünnepelték és belefutottunk egy utcai felvonulásba. Mindenféle maskarába öltözött srácok régi veterán kocsikkal és skótdudás zenekarral. Utána még eldumálgattunk éjfél utánig, bár Berciék elég álmosak voltak, mi még annyira nem a délutáni felkelés után.:)

A Timi megtudta, hogy ma személyesen talizhatunk Steve Irwine-nel ( a krokodil hunter) az Australia ZOO-ban. Tudjátok, ő az a fickó a Discovery csanelen aki ráugrik a krokodilra és a fogával fogja meg a mérges kígyót.:) Elmentünk megnézni, mert állítólag ez nagy szó, mivel állandóan a világot járja. Mivel halloween van, ezért a pénztáros csajok is maskarában voltak.:) Steve állatkertje Brisbane-től kb. 60-70km-re van északra. Pont odaértünk a bemutatóra, és hatalmas fazon a fickó. Minden olyat bemutatott, hogy mit ne csináljunk krokodil lakta vidéken. Többek között ne uszkáljunk stb.:) A dumája tisztára olyan mint a filmeken. Még a Berciéknek is tetszett, mert voltak ugyan ebben az állatkertbe de még személyesen sosem taliztak a "krokodil vadásszal". No meg a Melcsinek is élmény volt, de nem csak ezért, hanem mert előszőr találkozott koalával és kenguruval illetve simogatta őket. Ja, megvolt új életünk első pénzköltése, vettünk két üveg ásványvizet.:)

Utána elugrottunk Mooloolaba-ba a bícsre, ami még kb 30km északra. Fürdeni már nem tudtunk, csak sétálni a sziklákon. Berci azért fürdött egyet ruhástól, mivel a csajok fényképezése közben beterítette egy felcsapódó hullám, kamerástól, mindenestől.:)

Holnap kezdődnek igazából a dolgos hétköznapok, el kell intézni pár dolgot, mobilba telcsi kártyát, bankszámlát nyitni, medicare kártyát kérni (ez a helyi TB), és ilyenek. Ha lesz idő rá,még elmegyünk kocsit nézni. Az adószámot már tegnap megkértük interneten keresztül.

No, mára ennyi. Üdv mindenkinek. 

Megérkeztünk!

Még elég hihetetlen, de itt vagyunk Brisbane-ben! Nem is fogtuk még fel, új életünk most kezdődik, ha nagy szavakat akarnék használni akkor ezek számunkra történelmi pillanatok, de ez nem tudatosult bennünk és nem volt semmi katartikus élményünk.:) De kezdjük sorjában.

Az utolsó napok elég pörgősek voltak, pakolás, intéznivalók az utolsó pillanatra. Csak pár részletek az utánunk jövőknek. Hoztunk ki készpénzt ami az első időkre elég lesz amíg nem tudjuk átutalni egy itteni számlára. Elég jó áron kaptuk 144,5Ft/1AUD, talán lehetett volna ennél olcsóbban is, de sok helyen nem is lehetett kapni, pedig ki volt írva. Feladtunk még egy csomagot ide a Berciék címére, 13kg cucc 19e Ft-be került.

De lassan, a csomagolás közepette eljött az indulás ideje, ami a legnehezebb volt mindenki számára. Csütörtök hajnalban indultunk el Bp-ről Bécsbe. No, a búcsúzkodás az nem egyszerű. Voltunk vagy huszan a reptéren, és bizony szégyen vagy sem, én is elbőgtem magam. Pedig mindenki tudta, hogy nem végleg, nem évekre megyünk el, és még biztos fogunk talizni, de akkor is nehéz itthagyni a hozzátartozókat és barátokat. És bizony olyannak is könnyes volt a szeme akit soha nem láttunk sírni. De nagyon jól esett, hogy a család és barátaink mellettünk voltak, szurkoltak és minden jót kívántak. Ezúton is mindenkinek köszönjük mindazt a szeretet, segítséget és együttérzés amit kaptunk, még akkor is ha néha elszomorodtunk.

A becsekkoláskor izgultunk, hogy mit kell majd kipakolni a túlsúly miatt, de valami kezdő csajt kaptunk ki a pultnál, mert az első táskát lemérte (15kg) majd megkérdezte hogy összesen hány csomagot adunk fel a gépre, mondtuk hogy 4-et. A mérlegelésről ennyit, mert utána azzal volt elfoglalva, hogy mit kell nyomni a számítógépen és hallgatta a mögötte álló kolléga instrukcióit. Szóval nem mérte le a cuccokat, pedig volt vagy 85-90 kg összesen.:) Kérdeztük, hogy meddig mennek a csomagok, ők megnyugtattak, hogy egész Brisbane-ig. OK, akkor nem kell kipakolni a cuccokat Sydney-be, persze ez nem így volt, de erről később.

Az út unalmas volt, bár a Lauda Air szolgáltatásai elég jók. Oda kaptunk helyet ahova már hónapok óta lefoglaltuk, a gép hátuljában ültünk és csak ketten voltunk egy sorban, nem kellett másokon átmászni ha éppen ki akart menni valamelyikünk. Minden ülés előtt képernyő, folyamatosan adtak filmeket, sőt még külső kamera képeket is tudtunk nézni, láttuk a magunk alatt lévő tájat illetve az előttünk lévő képet ami az út során uncsi viszont a leszállás és felszállás során jó volt nézni a pilóta szemszögéből a dolgokat. Az út egyébként unalmas volt, főleg amikor harmadszorra néztük a Tróját és a Harry Pottert.:) Kuala Lumpurba megálltunk tankolni 11 óra repülés után, személyzet csere, és kb 1 óra mulva már indultunk tovább. Helyi idő szerint délután szálltunk le Sydney-be, a gépről láttuk az operaházat és a Harbour bridzset.:) Ekkor azért leesett, hogy már Ausztráliába vagyunk.:) A reptéren kezelték az útlevelünket, semmi kérdezősködés, csak pecsét bele és mehetünk. A csomagokra rákérdeztünk, hogy azok ugye mennek Brisbane-felé. A hölgy közölte, hogy neeeem, azokat itt kipakolják a gépből és vigyük magunkkal a másik terminálra. Hurrá, ez azért 100kg cuccal nem egyszerű. De hát ez van, csomagokat fel a kiskocsira, és megyünk kifelé. Hozzáteszem, semmi kötekedés, simán beléptünk az országba, a bőröndök is épségben megérkeztek. Kint meglepetésünkre „posza” felkiáltással Bertók Zoli várt bennünket.:) Átkisért bennünket a Quantas termináljához, ahol be tudtuk adni Brisbane felé a csomagokat és nem kellett átcuccolni magunknak. Volt még 2 óránk az indulásig, bementünk kocsival Sydney belvárosába körülnézni, és a Zoli próbált minél több infóval szolgálni, már ami ebbe a pár órába belefért. Sajnos a fáradtságtól nem tudtuk kifejezni a hálánkat, mennyire jól esett hogy várt kint valaki. A szülőket felhívtuk, hogy jól vagyunk és minden rendben van, legalább ők is megnyugodtak.

Brisbane felé a repülő út szinte már rutin volt, és majd leragadt a szemünk az álmosságtól. Mikor leszálltunk, a Berciék és egy nagyon jó haverunk várt bennünket. Cuccokat be a kocsiba, persze nem fért mind el a csomagtartóba, pár táska az ölünkbe kötött ki. Jó volt megérkezni, jó volt hogy vártak bennünket, és örültünk hogy az út során semmi fennakadás nem volt. A reptéren is szinte mindenkit megértettünk, és már örültünk, hogy a nyelv sem lesz gond, de ezt a fílinget sikerült is összetörni Brisbane felé, mert a pilóta hablatyolt valamit, és ebből csak az uccsó mondatot értettük.:) Kb. éjfélig eldumálgattunk, a Berciék tök jó fejek, legalábbis eddig jól kijöttünk velük. Mikor felkeltünk az első Ausztrál éjszakánk után még kissé kótyagosan, meglepődtünk mert 12 órát sikerült végig aludni.:) Most a hétvégén megpróbálunk átállni és pihenni egy kicsit.

Most röviden ennyit, és köszönjük a biztatást és szeretet mindenkinek akik segítettek idáig eljutni.

Utazás előtt...

Sajna amióta meló nélkül tengődünk, azóta elég korlátozottak a net elérési lehetőségeink, mivel otthon nincs internet, de próbálunk még némi infóval szolgálni. Már csak pár nap van hátra az indulásig, és sok barátban és hozzátartozóban most kezd tudatosulni, hogy kimegyünk, nem kamu az egész és tényleg valóság. Ilyenkor persze elpityeredik az ember mert leesik, hogy hosszú hónapokig nem fogunk talalkozni, sőt, biztos lesz olyan akikkel csak évek mulva. Ezt elég nehéz megemészteni, még néha nekünk is, amikor olyan embernek fátyolosodik a tekintete aki közel áll hozzánk és talán sosem láttuk sírni. Szóval nem egyszerű, bár a mi napjaink elég zsúfoltak és nincs nagyon idő ezen sokat agyalni. Majdnem listát kellett írni a napi teendőkről, meghívásokról, találkozókról. Mi sem gondoltuk volna, hogy elmegy majdnem az egész hónap az "apróságok" intézésével.

Még az uccsó napokra is maradnak dolgok, pl. ma intéztük el, hogy a mobil előfizetést átírják kártyásra, így az itthoni mobilszám megmarad, és ha valaki sürgősen el akar érni bennünket, az megteheti a régi számon. A pakolás sem volt egyszerű, Melcsi izomlázat kapott a sok emelgetéstől, mert ahogy megpakoltuk a bőröndöt, állni a mérlegre, számolgatni, ujrapakolni, megint mérlegelni...:) Az engedélyezett 40kg fejenként nem túl sok, de a legszükségesebb cuccoknak elég lesz. A később indulóknak kicsit részletesebben: viszünk 2 db szamszonájtot, darabja 110L. Ezekbe kb. 28-29kg belefér, és ez sem úgy hogy kinyitáskor el kell ugrani mert kirobbannak a cuccok.:) Lesz még két sporttáska, mindegyikbe elvileg 16kg belefér, de nem pakolhatunk bele 10kg-nál többet mert túlszaladunk a limiten. Ezen felül még a kézipoggyász, amibe 8kg van engedélyezve, de csak ha azt számoljuk, hogy maga a táska kb 4kg akkor ez nem sok. Szóval a kézipoggyászba valszeg többet rakunk és ha lemérik a reptéren majd könyörgősre vesszük a figurát: jaj istenkém meg légyszi-légyszi-légyszi...:)

Nem tudom a Berciék hogy fognak kijönni a reptérre, de már szóltunk nekik hogy igen méretes bőröndökkel megyünk.:) Még csak halványan de azért már kezd motoszkálni bennünk, hogy a hétvégét már Ausztráliában töltjük... ez még egyelőre elég felfoghatatlan, de majd a repülőn lesz időnk ezen agyalni. Én spec. már várom, a Melcsi kicsit még fél, mert nem tudja mi vár rá. De szerintem ez természetes reakció. Addig persze hátravan a búcsúzkodás, ami még nehéz lesz. Nagyjából tudjuk, ki jön ki a reptérre velünk, kész kis delegáció.:) Biztos nehéz lesz megölelni a barátokat, hozzátartozókat úgy, hogy sokáig nem fogjuk látni őket. És nekik sem lesz egyszerű, még akkor sem hogy tudják, jobb lesz kint nekünk, és egyetértenek a döntésünkkel.

A következő bejegyzést valszeg már kintről írjuk, reméljük nem lesz semmi fennakadás az út során.

Intéznivalók

Már több mint egy hete hivatalosan is munkanélküliek vagyunk, ugyanis szeptember 30-án volt az uccsó munkanapunk a cégnél, és valószínű, hogy magyarországon utoljára melóztunk.:) Furcsa érzés volt, bár semmi különös nem történt, ugyan olyan nap volt mint a többi, semmi katartikus élményben nem volt részünk. Igazából az volt furcsa, hogy sosem voltam munkanélküli, de ez valahogy teljesen máshogy fogtam fel, hiszen nem rúgtak ki és nem azért mentem el mert nem volt kedvem melózni.

De másnap már azon agyaltunk, hogy mi mindent kell elintézni a következő hónapban. Írtunk egy listát ami az elintézendő dolgokat foglalta össze, és próbáltuk megtervezni, hogy mikor mit intézünk el ezek közül. No igen, ez így egyszerű is volna, minden napra betervezünk pár dolgot és 1-2 nap alatt elintéztünk mindent. Hát nem ilyen egyszerű.:)

Csak néhány tétel a listából:

- Banszámlák, új nyitása, számla lemondás amire már nincs szükség. Itt néha felment az agyvíz, és gondoltam, hogy leírom, hátha mások is okulnak belőle.:) Először is volt egy bankszámlám a Budapest Bankban, amit már 2001 óta nem használtam, volt rajta kb. 180 Ft. Legalábbis a számlaértesítő szerint. Bankfiókba be, közlöm egy halkszavú ügyintézővel, hogy töröljenek már ki a listájukból, a 180 Ft-ot meg megtarthatják bónusznak. Erre ő közli, hogy majd 20000Ft tartozásom van, mivel közben ketyegett a számlavezetési díj meg valami mobil bank szolgáltatás díja, plusz a kamatok. Szemem elkerekedik, hogy miről is beszél, és vadul lobogtatok egy aktuális számlakivonatot, ahol 180Ft plusz van, a tartozásról még említést sem tesz. Ő csak halkan mondja, hogy ez van. Dehát 3 éve nem is használtam a számlát, se berakni nem raktam be, se kivétel nem történ, most akkor mire számítanak is fől és milyen jutalékot, hiszen az én számlámmal semmi költségük nem volt, max. a számítógépeiken kellett tárolni a számlainfóimat, de akkor ezt számlázzák ki byte-onként, és ne „forgalmi jutalék” címén, hiszen forgalom sem volt. De nem tudtam mit tenni, kénytelen voltam kifizetni egy rakás pénzt egy olyan „szolgáltatásért” amit igénybe sem vettem. Nem is ez volt a dühítő, hanem az, hogy erről egy szót sem szóltak. És akkor jön a duma a tv-ből, hogy a bankokat külön megadóztatják, mert a sok lóvét már nem tudják hová rakni amit ilyen-olyan címen az ügyfelektől lenyúlnak, és még nekik sír a szájuk, hogy ezt miből termelik ki. Hát pl. abból a csomó pénzből amit így tőlem is lenyúltak. Ha rajtam múlna... de ebbe ne menjünk bele.:)

A bankos tapasztalatoknak még nincs vége. Szerettünk volna számlát nyitni az OTP-ben, mert talán náluk a legolcsóbb az utalás külföldre. Hogy bonyolítsuk a helyzetet, ezt vidéken nyitjuk ahol a szülők laknak, mivel nekik is lesz hozzáférésük a számlához. Helyi fiókba be, ott a nagyon antipatikus ügyintéző közli, hogy minden érintettnek jelen kell lenni személyesen a számlanyitáskor. OK, szülőkkel be délután ismét, de a már kitöltött papírokkal. Mondom, hogy kártya is kell a számlához, és nem ám a tök ász, hanem egy szép dombornyomásos visa. Aha, de ahhoz kell lenni a számlán 300e Ft-nak. Szemem megint kerekedik, honnan a francból akasszak le ennyi pénzt csak azért hogy rárakjam a számlámra, és megrendelhetik utána a kártyát. És akkor jön a hidegzuhany, ha meg is rendeli akkor is 3 hét mire kész a kártya, de ha sürgősséggel rendelem (potom plusz 3500Ft-ért) akkor se éljem bele magam, mert az is 3 hét. Próbálom feszegetni a dolgot, hogy magyarázza már el, akkor mitől sürgős az ügyintézés, erre ő magyaráz valamit de nem tudtam felfogni a kis egyszerű agyammal a mondókáját, vagy mert már annyira pipa volta, vagy mert tényleg buta vagyok. Valszeg ez utóbbi, mert mikor lehiggadtam, akkor sem értettem mit is akart mondani.:) De volt egy elszólása, hogy kártyát lehet Bp.-n is igényelni bármelyik OTP fiókban, talán az gyorsabb. És tényleg, mire bementünk itthon egy fiókba, a számlán már rajta volt a pénz, és sügősségi intézéssel egy hét alatt megvan és nem 3500 Ft. hanem csak 1000 megy pluszba a sürgősség miatt a kártyadíjra. És ez ugyan az a cég! Ja, és interneten csak akkor tudod intézni a dolgaidat, ha már van kártyád. Tehát a sorrend: számlanyitás, utalás rá, kártyarendelés, vársz pár hetet, kártya megjön, utána rendelheted meg az internetes hozzáférést. Ezt nem igazán értem a mai napig, miért kell ahhoz kártya, hogy interneten keresztül hozzáférhessek a számlámhoz. Ehhez megint csak buta vagyok.:) Ennyit röviden a magyar bankok hozzáállásáról. Ja, és most nem említem a sorban állást, meg pultos hölgyek vérforraló stilusát. Nem tudom hol forgatták azokat a filmeket, ahol a főhős bemegy egy bankba és azonnal milliókat tud utalni a frissen nyitott számláról, valamint a kártyát másnap már a megadott címre elküldik?:)

- Matáv előfizetés lemondása. Ez a fentiek ismeretében már szinte gyerekjáték.:) Be az éppen legközelebbi Matáv pontba, sorszám tépés, sorbanállás, majd közlik, hogy a hónap végén menjünk vissza megint, mert miután megszüntették a vonalat, a számlát ugye nem árt rendezni.:)

- Mobil előfizetés. A fenti forgatókönyv ismét, T-Mobil irodába be, óhajt elsusogni (persze a kötelező sorbanállás után), miszerint az előfizetést át kellene írni feltöltőkártyásra. Semmi gond, de uccsó héten menjek be, mert akkor megcsinálják. Hurrá.:)

- Közjegyzői meghatalmazás szülők részére. No, ezügyben szintén volt pár körünk. Alapfelállás, hogy írunk a szülők részére olyan meghatalmazást, hogy minden ügyben eljárhatnak helyettünk. Ilyen általános meghatalmazás nincs! Csak konkrét dolgokat lehet beleírni, azt a közjegyző hitelesíti és ennyi. De sok esetben még ez sem elég. Pl. a postán van külön nyomtatvány, amit kitöltve a meghatalmazott felveheti a küldeményeinket. Úgy néz ki, ilyen közjegyzői papír nem kell, hacsak nem bízunk meg valakit pl. a lakás eladással stb., de ezt nem tervezzük.

- Egyéb papírok, pl. referenciák, születési anyakönyvi kivonatok már megvannak.

Ja, ami még lényeges, csináltunk próbapakolást. Vettünk egy 110L-es szamszonájt bőröndöt, ami ölég nagy (párom majdnem belefért.:)), és ebbe kb 27kg fért el. Ha még jobban megtömjük, felmehet 30kg-ig. Ebbe nem pakoltunk könyveket és súlyosabb cuccokat, csak ruhákat és cipőket. Nekem valószínű elég lesz a 40kg-os limit, de a párom esetében már ebben nem vagyok biztos.:) Sebaj, majd kiadom bérbe a maradék helyeket.:)

Nyugdíj és egyéb szívatások

Régen írtam, és mindig dilemma, hogy mi az amit közhirré kellene tenni és mi az amit nem. Látszólag semmi sem történt velünk, de ez a "semmi" talán hasznos lehet a később érkezőknek.:) A héten vagyunk utoljára a munkahelyünkön, már számoljuk visszafelé a napokat, hányszor kell még bejönni. Valahogy úgy mint a centi vágás a katonaságnál.:) Utána lesz még 1 hónapunk elvarrni az itteni szálakat, pakolni, ilyesmi és 2004 október 28-án indulunk.

Próbáljuk listába szedni a teendőket, mit kell pakolni, mit kell itthon intézni, és mit kell kint az első időkben. A kinti dolgokra igazából csak annyit tudunk készülni, hogy mit is kell tenni, hova kell elmenni (pontos cím, stb.) és valami prioritást próbálunk felállítani, mi az első amit csinálni kell. Az tuti, hogy minél előbb próbálunk kocsit venni, mert anélkül nem nagyon tud mozdulni az ember. Sokkal egyszerűbb lakást nézni és utána járni a dolgoknak. Berciéknél fogunk lakni az első időkben, ők fognak várni a reptéren. Előre is köszi nekik a lehetőséget és a segítséget!

A kocsi után a második dolog a lakáskeresés, mert jó lenne minél előbb a saját lábunkra állni. És csak ezután keresünk melót, mert ha már van munkája az embernek, akkor nehezen tud intézni ügyes-bajos dolgokat, lásd. a Berciéknek sem volt egyszerű lakást keresni munka mellett. Az egyéb apróságokat nem említem most, amit kötelező jelleggel meg kell lépni az első héten (bankszámla, adószám, mobil, Medicare, stb.) Ha valakit érdekel, hogy mit is takarnak eme varázsszavak illetve mit értek ezalatt, annak szivesen elmondom emilben.:)

A héten kiugrunk Parndorf-ba, Bécs mellé, és megnézzük mi az ábra bőrönd ügyben, mennyiért lehet kapni és ilyenek. Eddigi infóink szerint (köszi Tib:)) olcsóbb mint itthon. A másik nagy téma, amit próbálunk körüljárni az a nyugdíjpénztár illetve a TB. Mit és hogyan kell intézni.

Kicsit összefoglalom, mire is jutottunk ezekkel az "önként" vállalt állami lenyúlásokkal:):

- Egészségpénztár (ha van). Ez ugye arra szolgál, hogy a munkáltató és te is bizonyos összeget befizetsz havonta, amit utána egészségügyi cuccokra, orvosi vizsgálatokra el lehet számolni számla ellenében. Ezt a tagságot bármikor meg lehet szüntetni, és ki lehet az ott lévő pénzedet venni, csak akkor adózól utána. Célszerű levásárolni, vagy beszerezni pl. frissen vásárolt ejtőernyő számlát és ilyesmit, ezeket el lehet számolni egészségmegőrzés címén.:) Én pl. szemüveget csináltatok, és ezt elszámoltatom velük. Lényeg hogy a tagság megszünésekor ne legyen benn sok pénz, mert az adóköteles.

- Önkéntes nyugdijpénztár. Ez sem kötelező, de általában a munkáltató fizet valamit mert leírhatja az adójából, és te is fizethetsz ilyen pénztárba a jövedelmed után bizonyos százalékot. Itt van un. várakozási idő ami 10 év. Ez azt jelenti, hogy 10 évig fizeted a tagdijat, és csak utána juthatsz a pénzedhez, vagy akkor amikor eléred a nyugdijkorhatárt. Jó esetben a pénztár jól fektetett be, és akkor némi hozam is hozzácsapódik. Ha nem tudod fizetni a tagdijat mert nincs itthon jövedelmed, akkor csak be kell jelenteni és addig szüneteltetik a tagságot, de az idő tovább ketyeg. De választhatod azt is, hogy fizeted a minimum tagdijat ami pénztártól függ de kb 1-2000Ft/hó. Ekkor is ketyeg tovabb az idő. A lényeg hogy a 10 év lejárta előtt sehogy sem juthatsz a pénzedhez. Ez még jól is hangzik, kimegy az ember, és amikor lejár a 10 év kap egy csomó pénzt. Igen ám, de ha egyből felveszed, akkor ezután az összeg után is adóznod kell. Ha vársz egy évet és akkor veszed fel, akkor csak a pénzed 90%-a után kell adóznod, és így tovább. Szóval ez is csak a polgárok szívatására találták ki, és szerintem tök felesleges intézmény. Fizetsz 10 évig, utána felveheted a pénzt amit befizettél csak adózzál utána. De ha vársz további 10 évet akkor már nem kell adóznod, viszont akkorra már semmit nem ér az az összeg. Szerintem átverés az egész, dehát ez van.:)

- Magán nyugdijpénztár. Ide a járulék köteles jövedelmed után fizetsz (illetve a munkáltató). Ha a tag vagy akkor a jövedelmed 8%-a megy ide, 0.5%-a az állami kalapba. Ha nincs jövedelmed, akkor nem fizetsz semmi járulékot. Ilyenkor nem ketyeg az un. szolgálati idő. Amikor ezeket bogarásztuk, az agyunkat eldobtuk amikor jobban utána olvastunk.:) A lényeg a következő: ha nincs meg a 20 év szolgálati idő (ami a ledolgozott évekből adódik), nem kapsz egy fillér nyugdíjat sem, hiába fizettél pl. 19 éven keresztül nyugdíjjárulékot!!! Szóval a fiatal ki(be)vándorlók ne is reménykedjenek hogy majd öregkorukra kapnak magyar nyugdíjat. Sőt, a befizetett pénzüknek is lőttek, tök mindegy, hogy magán nyugdíjpénztárba vagy az állami nyugdíjalapba fizették be a járulékot. Bár választhatod azt is, hogy fizeted a mindenkori minimálbér után a járulékot ami most kb. 15000Ft/hó, ekkor megy tovább az idő (ha van értelme egyátalán). De ezt már be kell jelenteni, kérvényezni kell a TB-nél is, hogy nincs ugyan jövedelmed de mégis fizetni akarsz a szolgálati idő miatt stb. Szóval macerásabb mintha egyszerűen nem fizetsz.:)

Ezek alapján a magyar nyugdíjrendszer egy nagy szívatás, fizetsz egy csomó pénzt, utána vagy nem kapsz semmit, vagy valami alamizsnát.

A fent leírt infók persze nem tutik, lehet hogy még ezek változnak, mert mi értettük félre. Ha valamit még megtudunk akkor publikáljuk.