Megérkeztünk!

Még elég hihetetlen, de itt vagyunk Brisbane-ben! Nem is fogtuk még fel, új életünk most kezdődik, ha nagy szavakat akarnék használni akkor ezek számunkra történelmi pillanatok, de ez nem tudatosult bennünk és nem volt semmi katartikus élményünk.:) De kezdjük sorjában.

Az utolsó napok elég pörgősek voltak, pakolás, intéznivalók az utolsó pillanatra. Csak pár részletek az utánunk jövőknek. Hoztunk ki készpénzt ami az első időkre elég lesz amíg nem tudjuk átutalni egy itteni számlára. Elég jó áron kaptuk 144,5Ft/1AUD, talán lehetett volna ennél olcsóbban is, de sok helyen nem is lehetett kapni, pedig ki volt írva. Feladtunk még egy csomagot ide a Berciék címére, 13kg cucc 19e Ft-be került.

De lassan, a csomagolás közepette eljött az indulás ideje, ami a legnehezebb volt mindenki számára. Csütörtök hajnalban indultunk el Bp-ről Bécsbe. No, a búcsúzkodás az nem egyszerű. Voltunk vagy huszan a reptéren, és bizony szégyen vagy sem, én is elbőgtem magam. Pedig mindenki tudta, hogy nem végleg, nem évekre megyünk el, és még biztos fogunk talizni, de akkor is nehéz itthagyni a hozzátartozókat és barátokat. És bizony olyannak is könnyes volt a szeme akit soha nem láttunk sírni. De nagyon jól esett, hogy a család és barátaink mellettünk voltak, szurkoltak és minden jót kívántak. Ezúton is mindenkinek köszönjük mindazt a szeretet, segítséget és együttérzés amit kaptunk, még akkor is ha néha elszomorodtunk.

A becsekkoláskor izgultunk, hogy mit kell majd kipakolni a túlsúly miatt, de valami kezdő csajt kaptunk ki a pultnál, mert az első táskát lemérte (15kg) majd megkérdezte hogy összesen hány csomagot adunk fel a gépre, mondtuk hogy 4-et. A mérlegelésről ennyit, mert utána azzal volt elfoglalva, hogy mit kell nyomni a számítógépen és hallgatta a mögötte álló kolléga instrukcióit. Szóval nem mérte le a cuccokat, pedig volt vagy 85-90 kg összesen.:) Kérdeztük, hogy meddig mennek a csomagok, ők megnyugtattak, hogy egész Brisbane-ig. OK, akkor nem kell kipakolni a cuccokat Sydney-be, persze ez nem így volt, de erről később.

Az út unalmas volt, bár a Lauda Air szolgáltatásai elég jók. Oda kaptunk helyet ahova már hónapok óta lefoglaltuk, a gép hátuljában ültünk és csak ketten voltunk egy sorban, nem kellett másokon átmászni ha éppen ki akart menni valamelyikünk. Minden ülés előtt képernyő, folyamatosan adtak filmeket, sőt még külső kamera képeket is tudtunk nézni, láttuk a magunk alatt lévő tájat illetve az előttünk lévő képet ami az út során uncsi viszont a leszállás és felszállás során jó volt nézni a pilóta szemszögéből a dolgokat. Az út egyébként unalmas volt, főleg amikor harmadszorra néztük a Tróját és a Harry Pottert.:) Kuala Lumpurba megálltunk tankolni 11 óra repülés után, személyzet csere, és kb 1 óra mulva már indultunk tovább. Helyi idő szerint délután szálltunk le Sydney-be, a gépről láttuk az operaházat és a Harbour bridzset.:) Ekkor azért leesett, hogy már Ausztráliába vagyunk.:) A reptéren kezelték az útlevelünket, semmi kérdezősködés, csak pecsét bele és mehetünk. A csomagokra rákérdeztünk, hogy azok ugye mennek Brisbane-felé. A hölgy közölte, hogy neeeem, azokat itt kipakolják a gépből és vigyük magunkkal a másik terminálra. Hurrá, ez azért 100kg cuccal nem egyszerű. De hát ez van, csomagokat fel a kiskocsira, és megyünk kifelé. Hozzáteszem, semmi kötekedés, simán beléptünk az országba, a bőröndök is épségben megérkeztek. Kint meglepetésünkre „posza” felkiáltással Bertók Zoli várt bennünket.:) Átkisért bennünket a Quantas termináljához, ahol be tudtuk adni Brisbane felé a csomagokat és nem kellett átcuccolni magunknak. Volt még 2 óránk az indulásig, bementünk kocsival Sydney belvárosába körülnézni, és a Zoli próbált minél több infóval szolgálni, már ami ebbe a pár órába belefért. Sajnos a fáradtságtól nem tudtuk kifejezni a hálánkat, mennyire jól esett hogy várt kint valaki. A szülőket felhívtuk, hogy jól vagyunk és minden rendben van, legalább ők is megnyugodtak.

Brisbane felé a repülő út szinte már rutin volt, és majd leragadt a szemünk az álmosságtól. Mikor leszálltunk, a Berciék és egy nagyon jó haverunk várt bennünket. Cuccokat be a kocsiba, persze nem fért mind el a csomagtartóba, pár táska az ölünkbe kötött ki. Jó volt megérkezni, jó volt hogy vártak bennünket, és örültünk hogy az út során semmi fennakadás nem volt. A reptéren is szinte mindenkit megértettünk, és már örültünk, hogy a nyelv sem lesz gond, de ezt a fílinget sikerült is összetörni Brisbane felé, mert a pilóta hablatyolt valamit, és ebből csak az uccsó mondatot értettük.:) Kb. éjfélig eldumálgattunk, a Berciék tök jó fejek, legalábbis eddig jól kijöttünk velük. Mikor felkeltünk az első Ausztrál éjszakánk után még kissé kótyagosan, meglepődtünk mert 12 órát sikerült végig aludni.:) Most a hétvégén megpróbálunk átállni és pihenni egy kicsit.

Most röviden ennyit, és köszönjük a biztatást és szeretet mindenkinek akik segítettek idáig eljutni.

Utazás előtt...

Sajna amióta meló nélkül tengődünk, azóta elég korlátozottak a net elérési lehetőségeink, mivel otthon nincs internet, de próbálunk még némi infóval szolgálni. Már csak pár nap van hátra az indulásig, és sok barátban és hozzátartozóban most kezd tudatosulni, hogy kimegyünk, nem kamu az egész és tényleg valóság. Ilyenkor persze elpityeredik az ember mert leesik, hogy hosszú hónapokig nem fogunk talalkozni, sőt, biztos lesz olyan akikkel csak évek mulva. Ezt elég nehéz megemészteni, még néha nekünk is, amikor olyan embernek fátyolosodik a tekintete aki közel áll hozzánk és talán sosem láttuk sírni. Szóval nem egyszerű, bár a mi napjaink elég zsúfoltak és nincs nagyon idő ezen sokat agyalni. Majdnem listát kellett írni a napi teendőkről, meghívásokról, találkozókról. Mi sem gondoltuk volna, hogy elmegy majdnem az egész hónap az "apróságok" intézésével.

Még az uccsó napokra is maradnak dolgok, pl. ma intéztük el, hogy a mobil előfizetést átírják kártyásra, így az itthoni mobilszám megmarad, és ha valaki sürgősen el akar érni bennünket, az megteheti a régi számon. A pakolás sem volt egyszerű, Melcsi izomlázat kapott a sok emelgetéstől, mert ahogy megpakoltuk a bőröndöt, állni a mérlegre, számolgatni, ujrapakolni, megint mérlegelni...:) Az engedélyezett 40kg fejenként nem túl sok, de a legszükségesebb cuccoknak elég lesz. A később indulóknak kicsit részletesebben: viszünk 2 db szamszonájtot, darabja 110L. Ezekbe kb. 28-29kg belefér, és ez sem úgy hogy kinyitáskor el kell ugrani mert kirobbannak a cuccok.:) Lesz még két sporttáska, mindegyikbe elvileg 16kg belefér, de nem pakolhatunk bele 10kg-nál többet mert túlszaladunk a limiten. Ezen felül még a kézipoggyász, amibe 8kg van engedélyezve, de csak ha azt számoljuk, hogy maga a táska kb 4kg akkor ez nem sok. Szóval a kézipoggyászba valszeg többet rakunk és ha lemérik a reptéren majd könyörgősre vesszük a figurát: jaj istenkém meg légyszi-légyszi-légyszi...:)

Nem tudom a Berciék hogy fognak kijönni a reptérre, de már szóltunk nekik hogy igen méretes bőröndökkel megyünk.:) Még csak halványan de azért már kezd motoszkálni bennünk, hogy a hétvégét már Ausztráliában töltjük... ez még egyelőre elég felfoghatatlan, de majd a repülőn lesz időnk ezen agyalni. Én spec. már várom, a Melcsi kicsit még fél, mert nem tudja mi vár rá. De szerintem ez természetes reakció. Addig persze hátravan a búcsúzkodás, ami még nehéz lesz. Nagyjából tudjuk, ki jön ki a reptérre velünk, kész kis delegáció.:) Biztos nehéz lesz megölelni a barátokat, hozzátartozókat úgy, hogy sokáig nem fogjuk látni őket. És nekik sem lesz egyszerű, még akkor sem hogy tudják, jobb lesz kint nekünk, és egyetértenek a döntésünkkel.

A következő bejegyzést valszeg már kintről írjuk, reméljük nem lesz semmi fennakadás az út során.

Intéznivalók

Már több mint egy hete hivatalosan is munkanélküliek vagyunk, ugyanis szeptember 30-án volt az uccsó munkanapunk a cégnél, és valószínű, hogy magyarországon utoljára melóztunk.:) Furcsa érzés volt, bár semmi különös nem történt, ugyan olyan nap volt mint a többi, semmi katartikus élményben nem volt részünk. Igazából az volt furcsa, hogy sosem voltam munkanélküli, de ez valahogy teljesen máshogy fogtam fel, hiszen nem rúgtak ki és nem azért mentem el mert nem volt kedvem melózni.

De másnap már azon agyaltunk, hogy mi mindent kell elintézni a következő hónapban. Írtunk egy listát ami az elintézendő dolgokat foglalta össze, és próbáltuk megtervezni, hogy mikor mit intézünk el ezek közül. No igen, ez így egyszerű is volna, minden napra betervezünk pár dolgot és 1-2 nap alatt elintéztünk mindent. Hát nem ilyen egyszerű.:)

Csak néhány tétel a listából:

- Banszámlák, új nyitása, számla lemondás amire már nincs szükség. Itt néha felment az agyvíz, és gondoltam, hogy leírom, hátha mások is okulnak belőle.:) Először is volt egy bankszámlám a Budapest Bankban, amit már 2001 óta nem használtam, volt rajta kb. 180 Ft. Legalábbis a számlaértesítő szerint. Bankfiókba be, közlöm egy halkszavú ügyintézővel, hogy töröljenek már ki a listájukból, a 180 Ft-ot meg megtarthatják bónusznak. Erre ő közli, hogy majd 20000Ft tartozásom van, mivel közben ketyegett a számlavezetési díj meg valami mobil bank szolgáltatás díja, plusz a kamatok. Szemem elkerekedik, hogy miről is beszél, és vadul lobogtatok egy aktuális számlakivonatot, ahol 180Ft plusz van, a tartozásról még említést sem tesz. Ő csak halkan mondja, hogy ez van. Dehát 3 éve nem is használtam a számlát, se berakni nem raktam be, se kivétel nem történ, most akkor mire számítanak is fől és milyen jutalékot, hiszen az én számlámmal semmi költségük nem volt, max. a számítógépeiken kellett tárolni a számlainfóimat, de akkor ezt számlázzák ki byte-onként, és ne „forgalmi jutalék” címén, hiszen forgalom sem volt. De nem tudtam mit tenni, kénytelen voltam kifizetni egy rakás pénzt egy olyan „szolgáltatásért” amit igénybe sem vettem. Nem is ez volt a dühítő, hanem az, hogy erről egy szót sem szóltak. És akkor jön a duma a tv-ből, hogy a bankokat külön megadóztatják, mert a sok lóvét már nem tudják hová rakni amit ilyen-olyan címen az ügyfelektől lenyúlnak, és még nekik sír a szájuk, hogy ezt miből termelik ki. Hát pl. abból a csomó pénzből amit így tőlem is lenyúltak. Ha rajtam múlna... de ebbe ne menjünk bele.:)

A bankos tapasztalatoknak még nincs vége. Szerettünk volna számlát nyitni az OTP-ben, mert talán náluk a legolcsóbb az utalás külföldre. Hogy bonyolítsuk a helyzetet, ezt vidéken nyitjuk ahol a szülők laknak, mivel nekik is lesz hozzáférésük a számlához. Helyi fiókba be, ott a nagyon antipatikus ügyintéző közli, hogy minden érintettnek jelen kell lenni személyesen a számlanyitáskor. OK, szülőkkel be délután ismét, de a már kitöltött papírokkal. Mondom, hogy kártya is kell a számlához, és nem ám a tök ász, hanem egy szép dombornyomásos visa. Aha, de ahhoz kell lenni a számlán 300e Ft-nak. Szemem megint kerekedik, honnan a francból akasszak le ennyi pénzt csak azért hogy rárakjam a számlámra, és megrendelhetik utána a kártyát. És akkor jön a hidegzuhany, ha meg is rendeli akkor is 3 hét mire kész a kártya, de ha sürgősséggel rendelem (potom plusz 3500Ft-ért) akkor se éljem bele magam, mert az is 3 hét. Próbálom feszegetni a dolgot, hogy magyarázza már el, akkor mitől sürgős az ügyintézés, erre ő magyaráz valamit de nem tudtam felfogni a kis egyszerű agyammal a mondókáját, vagy mert már annyira pipa volta, vagy mert tényleg buta vagyok. Valszeg ez utóbbi, mert mikor lehiggadtam, akkor sem értettem mit is akart mondani.:) De volt egy elszólása, hogy kártyát lehet Bp.-n is igényelni bármelyik OTP fiókban, talán az gyorsabb. És tényleg, mire bementünk itthon egy fiókba, a számlán már rajta volt a pénz, és sügősségi intézéssel egy hét alatt megvan és nem 3500 Ft. hanem csak 1000 megy pluszba a sürgősség miatt a kártyadíjra. És ez ugyan az a cég! Ja, és interneten csak akkor tudod intézni a dolgaidat, ha már van kártyád. Tehát a sorrend: számlanyitás, utalás rá, kártyarendelés, vársz pár hetet, kártya megjön, utána rendelheted meg az internetes hozzáférést. Ezt nem igazán értem a mai napig, miért kell ahhoz kártya, hogy interneten keresztül hozzáférhessek a számlámhoz. Ehhez megint csak buta vagyok.:) Ennyit röviden a magyar bankok hozzáállásáról. Ja, és most nem említem a sorban állást, meg pultos hölgyek vérforraló stilusát. Nem tudom hol forgatták azokat a filmeket, ahol a főhős bemegy egy bankba és azonnal milliókat tud utalni a frissen nyitott számláról, valamint a kártyát másnap már a megadott címre elküldik?:)

- Matáv előfizetés lemondása. Ez a fentiek ismeretében már szinte gyerekjáték.:) Be az éppen legközelebbi Matáv pontba, sorszám tépés, sorbanállás, majd közlik, hogy a hónap végén menjünk vissza megint, mert miután megszüntették a vonalat, a számlát ugye nem árt rendezni.:)

- Mobil előfizetés. A fenti forgatókönyv ismét, T-Mobil irodába be, óhajt elsusogni (persze a kötelező sorbanállás után), miszerint az előfizetést át kellene írni feltöltőkártyásra. Semmi gond, de uccsó héten menjek be, mert akkor megcsinálják. Hurrá.:)

- Közjegyzői meghatalmazás szülők részére. No, ezügyben szintén volt pár körünk. Alapfelállás, hogy írunk a szülők részére olyan meghatalmazást, hogy minden ügyben eljárhatnak helyettünk. Ilyen általános meghatalmazás nincs! Csak konkrét dolgokat lehet beleírni, azt a közjegyző hitelesíti és ennyi. De sok esetben még ez sem elég. Pl. a postán van külön nyomtatvány, amit kitöltve a meghatalmazott felveheti a küldeményeinket. Úgy néz ki, ilyen közjegyzői papír nem kell, hacsak nem bízunk meg valakit pl. a lakás eladással stb., de ezt nem tervezzük.

- Egyéb papírok, pl. referenciák, születési anyakönyvi kivonatok már megvannak.

Ja, ami még lényeges, csináltunk próbapakolást. Vettünk egy 110L-es szamszonájt bőröndöt, ami ölég nagy (párom majdnem belefért.:)), és ebbe kb 27kg fért el. Ha még jobban megtömjük, felmehet 30kg-ig. Ebbe nem pakoltunk könyveket és súlyosabb cuccokat, csak ruhákat és cipőket. Nekem valószínű elég lesz a 40kg-os limit, de a párom esetében már ebben nem vagyok biztos.:) Sebaj, majd kiadom bérbe a maradék helyeket.:)

Nyugdíj és egyéb szívatások

Régen írtam, és mindig dilemma, hogy mi az amit közhirré kellene tenni és mi az amit nem. Látszólag semmi sem történt velünk, de ez a "semmi" talán hasznos lehet a később érkezőknek.:) A héten vagyunk utoljára a munkahelyünkön, már számoljuk visszafelé a napokat, hányszor kell még bejönni. Valahogy úgy mint a centi vágás a katonaságnál.:) Utána lesz még 1 hónapunk elvarrni az itteni szálakat, pakolni, ilyesmi és 2004 október 28-án indulunk.

Próbáljuk listába szedni a teendőket, mit kell pakolni, mit kell itthon intézni, és mit kell kint az első időkben. A kinti dolgokra igazából csak annyit tudunk készülni, hogy mit is kell tenni, hova kell elmenni (pontos cím, stb.) és valami prioritást próbálunk felállítani, mi az első amit csinálni kell. Az tuti, hogy minél előbb próbálunk kocsit venni, mert anélkül nem nagyon tud mozdulni az ember. Sokkal egyszerűbb lakást nézni és utána járni a dolgoknak. Berciéknél fogunk lakni az első időkben, ők fognak várni a reptéren. Előre is köszi nekik a lehetőséget és a segítséget!

A kocsi után a második dolog a lakáskeresés, mert jó lenne minél előbb a saját lábunkra állni. És csak ezután keresünk melót, mert ha már van munkája az embernek, akkor nehezen tud intézni ügyes-bajos dolgokat, lásd. a Berciéknek sem volt egyszerű lakást keresni munka mellett. Az egyéb apróságokat nem említem most, amit kötelező jelleggel meg kell lépni az első héten (bankszámla, adószám, mobil, Medicare, stb.) Ha valakit érdekel, hogy mit is takarnak eme varázsszavak illetve mit értek ezalatt, annak szivesen elmondom emilben.:)

A héten kiugrunk Parndorf-ba, Bécs mellé, és megnézzük mi az ábra bőrönd ügyben, mennyiért lehet kapni és ilyenek. Eddigi infóink szerint (köszi Tib:)) olcsóbb mint itthon. A másik nagy téma, amit próbálunk körüljárni az a nyugdíjpénztár illetve a TB. Mit és hogyan kell intézni.

Kicsit összefoglalom, mire is jutottunk ezekkel az "önként" vállalt állami lenyúlásokkal:):

- Egészségpénztár (ha van). Ez ugye arra szolgál, hogy a munkáltató és te is bizonyos összeget befizetsz havonta, amit utána egészségügyi cuccokra, orvosi vizsgálatokra el lehet számolni számla ellenében. Ezt a tagságot bármikor meg lehet szüntetni, és ki lehet az ott lévő pénzedet venni, csak akkor adózól utána. Célszerű levásárolni, vagy beszerezni pl. frissen vásárolt ejtőernyő számlát és ilyesmit, ezeket el lehet számolni egészségmegőrzés címén.:) Én pl. szemüveget csináltatok, és ezt elszámoltatom velük. Lényeg hogy a tagság megszünésekor ne legyen benn sok pénz, mert az adóköteles.

- Önkéntes nyugdijpénztár. Ez sem kötelező, de általában a munkáltató fizet valamit mert leírhatja az adójából, és te is fizethetsz ilyen pénztárba a jövedelmed után bizonyos százalékot. Itt van un. várakozási idő ami 10 év. Ez azt jelenti, hogy 10 évig fizeted a tagdijat, és csak utána juthatsz a pénzedhez, vagy akkor amikor eléred a nyugdijkorhatárt. Jó esetben a pénztár jól fektetett be, és akkor némi hozam is hozzácsapódik. Ha nem tudod fizetni a tagdijat mert nincs itthon jövedelmed, akkor csak be kell jelenteni és addig szüneteltetik a tagságot, de az idő tovább ketyeg. De választhatod azt is, hogy fizeted a minimum tagdijat ami pénztártól függ de kb 1-2000Ft/hó. Ekkor is ketyeg tovabb az idő. A lényeg hogy a 10 év lejárta előtt sehogy sem juthatsz a pénzedhez. Ez még jól is hangzik, kimegy az ember, és amikor lejár a 10 év kap egy csomó pénzt. Igen ám, de ha egyből felveszed, akkor ezután az összeg után is adóznod kell. Ha vársz egy évet és akkor veszed fel, akkor csak a pénzed 90%-a után kell adóznod, és így tovább. Szóval ez is csak a polgárok szívatására találták ki, és szerintem tök felesleges intézmény. Fizetsz 10 évig, utána felveheted a pénzt amit befizettél csak adózzál utána. De ha vársz további 10 évet akkor már nem kell adóznod, viszont akkorra már semmit nem ér az az összeg. Szerintem átverés az egész, dehát ez van.:)

- Magán nyugdijpénztár. Ide a járulék köteles jövedelmed után fizetsz (illetve a munkáltató). Ha a tag vagy akkor a jövedelmed 8%-a megy ide, 0.5%-a az állami kalapba. Ha nincs jövedelmed, akkor nem fizetsz semmi járulékot. Ilyenkor nem ketyeg az un. szolgálati idő. Amikor ezeket bogarásztuk, az agyunkat eldobtuk amikor jobban utána olvastunk.:) A lényeg a következő: ha nincs meg a 20 év szolgálati idő (ami a ledolgozott évekből adódik), nem kapsz egy fillér nyugdíjat sem, hiába fizettél pl. 19 éven keresztül nyugdíjjárulékot!!! Szóval a fiatal ki(be)vándorlók ne is reménykedjenek hogy majd öregkorukra kapnak magyar nyugdíjat. Sőt, a befizetett pénzüknek is lőttek, tök mindegy, hogy magán nyugdíjpénztárba vagy az állami nyugdíjalapba fizették be a járulékot. Bár választhatod azt is, hogy fizeted a mindenkori minimálbér után a járulékot ami most kb. 15000Ft/hó, ekkor megy tovább az idő (ha van értelme egyátalán). De ezt már be kell jelenteni, kérvényezni kell a TB-nél is, hogy nincs ugyan jövedelmed de mégis fizetni akarsz a szolgálati idő miatt stb. Szóval macerásabb mintha egyszerűen nem fizetsz.:)

Ezek alapján a magyar nyugdíjrendszer egy nagy szívatás, fizetsz egy csomó pénzt, utána vagy nem kapsz semmit, vagy valami alamizsnát.

A fent leírt infók persze nem tutik, lehet hogy még ezek változnak, mert mi értettük félre. Ha valamit még megtudunk akkor publikáljuk.

Uborkaszezon

Elég régen írtam már és gondolkoztam, mit is kellene most felrakni ami esetleg közérdekű. Látszólag semmi sem történt azóta amióta megkaptuk az összes cuccot a kiutazáshoz, de azért nem telnek tétlenül napjaink. Ami lényeges dolog, hogy mindketten felmondtunk a cégünknél, szeptember végéig dolgounk még, utána van 1 hónapunk intézni azokat amiket most még nem lehet. Meglepő módon tök normálisan fogadták a hírt, bár elkerekedett a szemük amikor közöltük, hogy miért és hova is megyünk. Amit tapasztaltunk, hogy teljesen máshogy állnak a munkahelyen a dologhoz, ha nem egy másik céghez esetleg jobb pozicióba megyünk, netalán a konkurenciához. Sokkal megértőbbek voltak, sok sikert kívántak, stb. Persze biztosan lesznek olyanok, akiket megesz az irigység, és az nem jut el a kis agyukig, hogy mivel is járt mire mi idáig eljutottunk és mi vár ránk. Mindehol vannak olyan emberek ahol a butaság párosul a rosszindulattal, de ezek érdekelnek bennünket a legkevésbé.:)

Ha már itt tartunk, igazából mi sem tudjuk mi vár ránk, de próbálunk felkészülni, gyüjtögetjük az infókat, és ilyenkor derül ki, hogy kire is lehet számítani. Volt rá példa, hogy olyan emberek segítettek akire nem is számítottunk. Akár egy telefonszámmal, hogy "itt egy telefonszám, hívd fel, egy Ausztrál srác aki talán tud hasznos infókkal szolgálni mert ott élt ahova ti mentek", akár azzal hogy utánan néztek dolgoknak helyettünk.

Mostanában probálunk bőröndöket beszerezni, és valahogy belőni a súlyhatárt. Most mondom a kiutazni szándékozóknak, hogy nem olyan egyszerű.:) Próbálunk majd minden hasznos dolgot vinni, de azt sem szeretnénk, ha a reptéren ki kell pakolni a felét mert rosszul mért itthon a mérleg.:)

Sokan kérdezték, hogy mit szóltak a szülők ehhez az egészhez. Az én őseim már régóta tudják, hogy minden vágyam az volt hogy kijussak, és tudtak minden lépésről, kezdve a papírok beadásától a vízumig. Az általános vélemény, hogy örültek is meg nem is.:) Örültek, mert összejött amire vágytam, teljesen megértenek és egyet értenek velem, hogy ha adódott egy ilyen lehetőség akkor használjam ki. A másik oldalról természetesen nem örülnek, mert mégiscsak a világ másik felén leszünk. Talán az én esetemben könnyített a dolgon, hogy elég régóta külön élek tőlük, messze laknak tőlem és kb 2-3 havonta taliztunk.

A párom esetében már "húzósabb" volt a dolog. Azt tudták, hogy vannak ilyen terveim, de valahogy nem tulajdonítottak jelentőséget neki. Akkor jött a "fejvakarás", amikor megjött az orvosim és hozzávettük őt is a pályázatomhoz.:) Nekik ez elég váratlanul jött, hogy hoppá, ez mégis komoly.:) Jöttek a kérdések a szülők részéről, mit fogunk csinálni, mégis hogyan képzeljük el ezt az egészet, stb. De lassan ők is megemésztették, most már segítenek ahol tudnak, valahogy ők is egyetértenek velünk, és szerintem tudják, hogy hosszú távon sokkal jobb lesz mintha itthon maradnánk. Már azt tervezgetjük, hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot az itthoniakkal, telefon, web kamerás kapcsolat, stb.

Ha valaki hasonló cipőben jár, akkor javaslom, hogy minél előbb mondja el otthon, mert a szülőknek lesz idejük megemészteni, és előbb-utóbb rájönnek, hogy jó döntést hoztatok!

A barátok és haverok részéről eléggé azonosak voltak a reakciók. Persze aki még nem tudott róla, azok először meglepődtek, és valaki azt hitte, hogy csak hülyéskedünk.:) Amikor már leesett, hogy nem vicc, és nem szívatásképp mondunk Ausztráliát Ausztria helyett, akkor szinte mindenki örült, sok sikert kívántak, és biztos egy picit irigykedtek is.:) De a következő kijelentés szinte mindenkitől az volt, hogy "tök jó, majd megyek hozzátok látogatóba".:)) Ez azért nekünk is jól esett, és tudjuk hogy ezek a barátságok nem fognak elmúlni még akkor sem ha a világ másik felén leszünk, és minden havert és barátot szívesen fogunk látni kint.

Repjegy

Megkaptuk a repjegyet, ismét egy lépéssel közelebb vagyunk az induláshoz. Mint már korábban említettem, az IOM-on keresztül intéztük a jegyet, és most már tudok részleteket mondani.

A jegy ára 168.000Ft/fő volt október végi indulással, ami tokkal-vonóval értendő, tehát a reptéri illetéktől kezdve minden benne van. Ez elég baráti ár.:) Igaz csak oda útra szól, viszont fejenként 40kg a súlyhatár. Ami még költség volt az az IOM jutaléka, ami plusz 90USD/fő. Az útvonal Bécs-Sydney-Brisbane. A Bécs-Sydney szakaszon Lauda Air-rel (Boeing 777) fogunk repülni, nem kell átszállni, bár egyszer meg fog állni Kuala Lumpurban. Sydney-ben átszállunk egy Quantas járatra, és irány Brisbane.

Most már csak azt kell valahogy kitalálni, hogyan fogjuk összepakolni a 40kg-t, mivel fogalmunk sincs, hogy ez terjedelemben mennyit is jelent. Majd csinálunk "próba pakolást", kiborítunk egy szekrény ruhát, begyömöszöljük egy nagyobb táskába és lemérjük.:) Nem szeretnénk a reptéren alkudozni, ha esetleg túlsúlyos a cuccunk.

Linkek

Írok pár linket amiket mostanában bogarászok és remélem segítséget adnak a későbbiek során. tudom, hogy ezen kívül még egy csomó más helyen is lehet keresni, de ha valaki most kezdi a bogarászást, talán ezek alapján el tud indulni.

Első a lakásokkal kapcsolatos infók, itt lehet utána nézni hol és mennyiért lehet kégliket bérelni vagy akinek már jól megy akár venni.

http://www.rentaustralia.com/

http://www.domain.com.au/search/ChooseState.aspx?mode=rent

http://www.raywhite.com.au/

http://www.realestate.com.au/cgi-bin/rsearch?a=sf&s=qld&t=ren&snf=rbs

Autóval kapcsolatos linkek, mivel jó lenne minél előbb beszerezni valamilyen járgányt.

http://www.drive.com.au/used/homepage.aspx

http://carsguide.news.com.au/

Bevándorlókat segítő cégek lapjai, akik segítenek megszervezni a kezdeti lépéseket, szállást intéznek az első időkben, várnak a reptéren virágszoknyás lányokkal, segítenek a papírok intézésében, stb. persze nem ingyen. Nem tudom milyen szintű szolgáltatásokat nyújtanak, nem taliztam olyannal aki igénybe vette volan a szolgáltatásukat.

http://www.issaus.com.au/index.htm

http://www.go2aus.com/Home.html

http://www.relocationspecialists.com.au/

http://www.relocationsaus.com.au/

http://www.relocationdirectory.com.au/NSW_dir.asp

http://www.aussiemigrant.com/index.htm

http://www.workoz.com/home.php?page_id=5

Állás kereső lapok. Ez csak pár darab, és ennél jóval több van, de itt nagyjából képet lehet kapni a lehetőségekről.

http://www.brainbox.com.au/brainbox/jobs.nsf/job+ads?openview

http://it.seek.com.au/index.asp

http://www.mycareer.com.au/jobseeker/home.aspx

http://australianit.news.com.au/

http://careerone.com.au/

Brisbane-ről egy hasznos lap, főleg olyanoknak akik összekapcsolják a lakás kereséssel, mivel itt meg lehet nézni, hogy mégis melyik környéken van a kégli.

http://www.ourbrisbane.com/living/suburbs/

Mostanában ezeket böngészem, talán másoknak is segítek ha ezeket összegyűjtöm.

Ja, mielőtt elfelejtem, köszi az elmult hétvégi Ausztrália találkozó szervezését, jó volt összejönni sok érdeklődővel, és így már valahogy jobb az ember lelkének, ha tudja a név alapján, hogy ki is van a drót másik végén.:) Remélem lesz még ilyen tali az utunk előtt.

Közben intéződik a repjegyünk az IOM-on keresztül. Először felhívtam őket, hogy mi a tényállás, megkaptuk a vízumot és valahogy el kellene jutni a világ másik végére. Megadták az illetékes nevét és mobil számát aki ezzel foglalkozik, mivel épp nem volt bent. Felhívtam az urat, és egyeztettem vele egy időpontot amikor személyesen meg tudjuk beszélni a dolgokat. Elmondtuk neki, hogy hova megyünk és kb. mikor szeretnénk indulni. Ezt felírta, lemásolta a vizumunkat (ez mindenféleképp kell) és másnapra megkérdezte a Bécsi központot, hogy mikorra van hely és megfelelő járat. Ez még nem került semmibe. Miután leegyeztettük az időpontot (nem volt arra a napra hely amikor szerettük volna csak egy nappal korábban), és rámondtuk az áment, azután kell nekik fejenként fizetni 90USD-nek megfelelő összeget ügyintézési díjként. Ja, a fejenkénti díj nem az IOM alkalmazottainak létszámára értendő...:))

Ezután megrendelik a repjegyet Bécsből és az átvételkor kell a jegyet fizetni. Az ár nagyban függ az EUR-USD keresztárfolyamtól, de egy Bécs-Sydney út kb. 145e Ft. Ez elég baráti ár, viszont nekünk még erre rájön a Sydney-Brisbane útvonal ára. Így kb. 180e Ft lesz a jegy, plusz a már említett 90USD ügyintézési díj. A  gép Bécsből indul (valszeg Lauda Air), Sydney-be száll le és ott kell átszállni Brisbane felé egy helyi járatra. A súlyhatár fejenként 40kg plusz a kézipoggyász. Lehet erre mondani, hogy ez az ár is sok, de a 40kg súlyhatár elég meggyőző, mivel ha csomagban kellene elküldeni utólag valamit az kb. 8000Ft/kg lenne (ez átlag ár). Ja, még valami, ez egy útra szóló jegy, tehát nem oda-vissza, de gondolom a bevándorolni szándékozókat ez nem zavarja.:) Röviden ennyi, ha kézben a jegy akkor megírom a részleteket.