Posza mar megirta a kiruccanasunk benzingozosebb reszet, en
megprobalom osszefoglalni az F1 elotti torteneseket. Penteken melo utan este
indult a gepunk es ismet Avalonba szalltunk le. Mar nem lepodtunk meg a repter
mereten es azon sem, hogy fapados jarat leven lepcsoznunk is kellett. Ugye aki
hozzaszokik a "johoz" a nemzetkozi jaratokon? :)
Felvettuk az autot, amit ezuttal a Budget-nal foglaltunk,
mivel 4 nap foglalas eseten a negyedik napot ajandekba kaptuk. Aznap ejjel
Anettnel, Tibinel es Borikanal allomasoztunk, de gyakorlatilag csak egy gyors
furdesre es nemi beszelgetesre futotta, mivel vmikor 11 korul ertunk oda
hozzajuk. Masnap aranylag koran terveztuk az ebredest, de volt am kis ketlabon
jaro csacsogogep ebresztoorank Borika szemelyeben, aki kora reggel meg almosan
odatotyogott az agyunk melle es nagy szemeket meresztve probalta megfejteni,
hogy kik is vagyunk :) Nagyot nott es sokat fejlodott, miota utoljara lattuk ot
(meg januarban). Osszekaptuk a cuccainkat es nekivagtunk a Great Ocean
Road-nak, nemi reggeli harapnivalo es kave utan. Az elso allomas Torquey volt,
ahol kicsit setalgattunk, neztuk a szorfosoket, aztan tovabb indultunk.
A Split Point vilagitotorony megallo kovetkezett.
Koruljartuk alaposan. A tornyot 1891-ben epitettek es mellette ket haz van, ami
a toronyorok lakhelyeul szolgalt. Ma mar csak turista latvanyossagkent
funkcional, a ket hazat 2004-ben aukcion tobb mint masfel millio dollarert
ertekesitettek.
Ismet autoba utlunk es a kovetkezo allomas Lorne volt. Ez
egy kb 1300 fos falucska ami egy obol menten talalhato. A kavezok, ettermek es
a kis uzleteket csak egy utca valasztja el a strandtol. Mivel ekkor mar kora
delutan volt, igencsak megeheztunk, be is ultunk egy pizzeriaba. Kicsit
kifujtuk magunkat es tovabballtunk az Erskine Fallshoz. Ez egy kozeli
esoerdoben levo vizeses. Mar nem emlekszem, de tobb szaznak tuno lepcso
vezetett lefele, de ez igazan akkor valt erdekesse, amikor visszafele fel
kellett maszni rajtuk :) De megerte a latvany, minden noveny csodaszep zold es
hatalmasra nott, koztuk pedig a vizeses. Elcsodaltuk egy darabig, na meg persze
ki is fujtuk magunkat mielott visszamasztunk volna a parkolohoz.
Ismet visszamentunk Lorne-ba es meg vegigsetaltunk a molon,
neztuk, hatha ismet szerencsenk lesz es valamelyik horgasznak megint valami
nagy kapas lesz, mint anno Hervey Bayben a capa horgasznak... de senki nem
fogott az ottletunk alatt semmi emlitesre meltot, de lattunk egy meretes rajat,
ami szepen nyugisan uszkalt a molo korul, kishalakra vadaszva. Ideje volt
tovabballni, mert meg hatravolt egy kb 50 km-es ut a szallasunkig, az ut pedig
tele latnivalokkal, tehat nem lehetett csak ugy fel ora alatt lezavarni.
Megalltunk utkozben tobbszor is gyonyorkodni, fenykepezni a tajat es a Nap is
vegre valahara kisutott. Mar esteledett, amikor Apollo Bay-be ertunk.
Megkerestuk a szallasunkat, kipakoltunk es nekivagtunk valami bolt utan (udito,
bor stb)nezni. Kozben kisetaltunk a partra, majd visszafele bevasaroltunk a
legszuksegesebb dolgokbol, mint csoki, suti, ragcsalnivalok es udito :)
Masnap ismet aranylag idoben keltunk es mivel a szallashoz jart
reggeli is, igy kicuccoltunk az autoba es megrendeltuk a reggelit, ami eleg
boseges volt, tojas, sonka, paradicsom, kave, udito. Az etterem falan pedig
tobb nyelven felirva, hogy jo etvagyat.. nana, hogy magyarul is ott volt :)
Erzekeny bucsut vettunk Apollo Bay-tol es meg sem alltunk
(na jo, csak neha... fotozni) az elso allomasig, ami a Cape Ottway
vilagitotorony volt. A torony 1848 ota mukodott es itt fektettek le
Ausztraliaban az elso tenger alatti kabelt, ami Cape Ottway es
Launceston kozott huzodott
es taviroallomaskent is mukodott. Ez alkalommal be is mentunk, pont akkor
indult egy vezetett tura, ami bemutatta a toronyor hazat, munkaeszkozeit es
elmagyaraztak a kulonbozo zaszlok jelenteset is. Eleg unalmas melo lehetett,
nemhiaba, hogy akinek nem volt csaladja, az idovel "megzakkant" a
maganytol. Itt felmehettunk a toronyba is, ott is elmagyaraztak, hogy mi hogyan
mukodott es egy kicsit bepillantast is nyerhettunk az akkori orok eletebe.
Eddig sem irigyeltem oket, de amikor mondta a turavezeto (aki szamomra
leginkabb egy amolyan rumot szereto, oreg tengeresz medvere hasonlitott)
megemlitette, hogy hetente egyszer ki kell maszni es letisztitani a torony
ablakait.. na akkor nyeltem egy nagyot, elkepzelven magam, amint a szelben ott
balettozom egy kb 30 cm szeles padkan.. az ablakpucolas amugy is a
"kedvenc" elfoglaltsagaimhoz tartozik :)
Meg a mai napig is meteorologiai meroallomaskent funkcional,
azaz minden nap tobbszor is jelentenek Melbourne-nek. A torony mar nem mukodik,
de kozvetlen ele telepitettek egy sokkal kisebb, napelemmel mukodo tornyocskat.
Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a kilatassal es kicsit belekepzeltuk magunkat
az akkoriak mindennapjaiba, tovabballtunk, hiszen vart meg rank egy par
megallo.
A kovetkezo allomas az Otway Fly Tree Top Walk volt, azaz
egy horgonyzott acelbol felhuzott epitmeny, ami gyakorlatilag a fak
lombkoronajanak magassagaban huzodott, igy ugy erezhettuk magunkat, mint akik a
fellegek kozott jarnak :) Tok jo volt, hihetetlen kicsinek ereztem magam ahogy
ott setalgattunk es le-lenezegettunk. Volt egy kiallo resze, aminek csak az
egyik vege volt rogzitve, igy azt a tobbi latogato nagy oromere belengettuk es
azon rohogtunk, hogy mennyire himbalodzik, mig a tobbiek nemnormalisnak nezve
elnezoen mosolyogtak rajtunk, de persze kozeledni nem mert egyik sem :)
Miutan kiszorakoztuk magunkat, visszasetaltunk a parkoloba.
Legkozelebb mar csak az "apostolos resz" elejen alltunk meg. Millio
turista, teli parkolok, buszok, helikopterek... mindenhol esernyos azsiaiakat
lattunk :) Atsetaltunk a kiepitett uton es egybol el is felejtettuk a legyeket
na meg a sok kalimpalo turistat... valami gyonyorusegesek volt a hatalmas
narancs illetve sargas szinu sziklak - amint a labukat hatalmas hullamok mostak
- es a turkizkek viz latvanya... Mivel eleg nagy tumultus volt, ezert kicsit
visszabb mentunk az uton, aholis egy a sziklafalba vajt lepcson le lehetett
setalni a tengerpartra, egeszen az apostolok labaig. Mi eltunk is ezzel a
lehetoseggel, atvettuk a furdocuccunkat es lesetaltunk a partra. Posza be is
ment furdeni, de sokaig nem birta, nagyon hideg volt a mi 26 fokos oceant
szokott szervezetunknek :) En csak combkozepig mereszkedtem a jegesnek tuno
vizben :) Inkabb csinaltam parszaz kepet :) Lassan ennek a napnak is a vege
(vagyis a vilagosabb resze) fele kozeledtunk, igy visszamentunk a parkoloba es
megceloztunk Port Campbell-t, ahol a szallasunk volt. Ez is egy kis falucska
volt egy szikakkal korulvett obol menten. Kipakoltunk es furdes utan beultunk
egy etterembe, ami az obol mellett volt. A kiszolgalast nem magasztalnam, mert
vagy egy orat vartunk a steak-unkre es grillezett halunkra... de legalabb finom
volt :)
Reggel egy gyors reggelinek imitalt kavezas utan
visszamentunk az elozo nap kimaradt apostolos reszekhez. Ezeken a helyeken
szinte senkivel nem talalkoztunk, igy kedvunkre koborolhattunk,
fenykepezkedhettunk. Gyonyoru helyeken jartunk, az ember nem is hinne, hogy a
kies, alacsony, szurkesnek hato novenyzet milyen szepseges dolgokat rejt. Jopar
kilometert beletettunk a labainkba, orakon keresztul setalgattunk, lemasztunk,
felmasztunk ucsorogtunk, nezelodtunk es nem birtunk betelni a latvannyal. Egy
gyors delutani ebed utan tovabballtunk a kis falucskabol es mire kiertunk a
London Bridge-hez (ezt a fantazia nevet kapta a sziklaegyuttes es 1990-ben ez
szakadt le) igencsak lehult a 36 fokos levego ugy 22-re es beborult. Persze ez
nem tartott vissza minket, meg vegigjartuk a tervezett utat, igaz a vegere mar
pulcsit es hosszu nadragot kellett vennem.
Estere beertunk Port Fairy-be, ami talan eddig - az
Ausztraliaban latott - az egyik legerdekesebb falu. Meghagytak az egykori
foutcajat es az epuleteit, konnyu volt belekepzelni magunkat a kb 100 evvel
ezelotti emberek eletebe. Hatalmas fak hajladoztak az utak menten, rengeteg regi
stilusu haz, kemenyek stb. Nagyon magaval ragado volt. Este meg kisetaltunk a
Griffith Island-re, ahol szinten egy kis vilagitotorony volt, illetve a sziget
kulonbozo pontjain az egykori ottani lakosok tablakon mutattak be a falu es
sziget tortenelmet. Az idojaras igencsak huvosre es a vegen esosre is fordult,
igy nem mentunk vegig az uton ami korbevisz a szigeten, a torony utan
visszafordultunk. Talalkoztunk par vacsizo kenguruval, kozuluk az egyik hagyta
magat fotozni is :)
Eljott az utunk utolso nyaralos, kirandulos napja, reggeki
utan elindultunk a belso utakon Ballaratba. Az ut nagyon szep volt, forgalom
szinte semmi. Kb 2.5 ora mulva ertunk Sovereign Hill-be, ami egy ma mar
latogathato egykori aranybanya falucska. Nagyon elveztuk, ahogy az egykori epuletek
kozott setalgattunk, be-beneztunk az akkori kovacs muhelybe, gyertyaonto es
kerekgyarto uzembe. Jartunk az akkori elelmiszer uzlezben, hotelben, bankban
stb. Mindehol meghagytak az akkori berendezeseket igy egy kicsit at lehetett
erezni a falu akkori hangulatat. Nem irigyeltem az akkori banyaszokat, hiszen
lattuk a lakhelyukkent szolgalo satrakat, majd kesobb a munkahelyuket is, ami
nem eppen egy kenyelmes iroda volt. Hihetetlen szuk lyukakban, jaratokban
fejtettek kezzel es csakanyokkal a koveket, azt remelve, hogy aranyat talalnak.
Persze a nagy reszuk nem gazdagodott meg, de az eletuk rament a szenvedelyukre.
Lattunk aranyontest is, kb $100.000-t ero tombocsket onottek ki, sacc per kb 3
kilos volt. Lattuk hogyan keszitik a kocsi kereket, gyertyaontest es katonai
menetelest es sortuzet is lattunk. Osszessegeben ez egy jo egynapos kirandulas,
rengeteg latnivaloval, igenyesen kialakitott bemutatotermekkel, egesz
belekepzeltuk magunkaz akkoriak eletebe.
Este faradtan erkeztunk Melbourne-be, majd akadt egy kis
fennakadas is, avagy bezartak minket egy shopping centerbe, mikozben nagy
elannal mentunk bevasarolni... azert kiszabadultunk es sikerult venni nemi
elelmiszert is, majd kb 2 km setalas utan az autohoz is visszatalaltunk, mivel
meg kellett kerulni a nem eppen kicsi bevasarlo kozpontot. :)
Masnap felvettuk Posza biroi pakkjat, kicsit setalgattunk,
majd este idoben agybakerultunk, mert masnap ujra utjara indult a szaguldo
cirkusz :)
No comments:
Post a Comment