Uborkaszezon

Elég régen írtam már és gondolkoztam, mit is kellene most felrakni ami esetleg közérdekű. Látszólag semmi sem történt azóta amióta megkaptuk az összes cuccot a kiutazáshoz, de azért nem telnek tétlenül napjaink. Ami lényeges dolog, hogy mindketten felmondtunk a cégünknél, szeptember végéig dolgounk még, utána van 1 hónapunk intézni azokat amiket most még nem lehet. Meglepő módon tök normálisan fogadták a hírt, bár elkerekedett a szemük amikor közöltük, hogy miért és hova is megyünk. Amit tapasztaltunk, hogy teljesen máshogy állnak a munkahelyen a dologhoz, ha nem egy másik céghez esetleg jobb pozicióba megyünk, netalán a konkurenciához. Sokkal megértőbbek voltak, sok sikert kívántak, stb. Persze biztosan lesznek olyanok, akiket megesz az irigység, és az nem jut el a kis agyukig, hogy mivel is járt mire mi idáig eljutottunk és mi vár ránk. Mindehol vannak olyan emberek ahol a butaság párosul a rosszindulattal, de ezek érdekelnek bennünket a legkevésbé.:)

Ha már itt tartunk, igazából mi sem tudjuk mi vár ránk, de próbálunk felkészülni, gyüjtögetjük az infókat, és ilyenkor derül ki, hogy kire is lehet számítani. Volt rá példa, hogy olyan emberek segítettek akire nem is számítottunk. Akár egy telefonszámmal, hogy "itt egy telefonszám, hívd fel, egy Ausztrál srác aki talán tud hasznos infókkal szolgálni mert ott élt ahova ti mentek", akár azzal hogy utánan néztek dolgoknak helyettünk.

Mostanában probálunk bőröndöket beszerezni, és valahogy belőni a súlyhatárt. Most mondom a kiutazni szándékozóknak, hogy nem olyan egyszerű.:) Próbálunk majd minden hasznos dolgot vinni, de azt sem szeretnénk, ha a reptéren ki kell pakolni a felét mert rosszul mért itthon a mérleg.:)

Sokan kérdezték, hogy mit szóltak a szülők ehhez az egészhez. Az én őseim már régóta tudják, hogy minden vágyam az volt hogy kijussak, és tudtak minden lépésről, kezdve a papírok beadásától a vízumig. Az általános vélemény, hogy örültek is meg nem is.:) Örültek, mert összejött amire vágytam, teljesen megértenek és egyet értenek velem, hogy ha adódott egy ilyen lehetőség akkor használjam ki. A másik oldalról természetesen nem örülnek, mert mégiscsak a világ másik felén leszünk. Talán az én esetemben könnyített a dolgon, hogy elég régóta külön élek tőlük, messze laknak tőlem és kb 2-3 havonta taliztunk.

A párom esetében már "húzósabb" volt a dolog. Azt tudták, hogy vannak ilyen terveim, de valahogy nem tulajdonítottak jelentőséget neki. Akkor jött a "fejvakarás", amikor megjött az orvosim és hozzávettük őt is a pályázatomhoz.:) Nekik ez elég váratlanul jött, hogy hoppá, ez mégis komoly.:) Jöttek a kérdések a szülők részéről, mit fogunk csinálni, mégis hogyan képzeljük el ezt az egészet, stb. De lassan ők is megemésztették, most már segítenek ahol tudnak, valahogy ők is egyetértenek velünk, és szerintem tudják, hogy hosszú távon sokkal jobb lesz mintha itthon maradnánk. Már azt tervezgetjük, hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot az itthoniakkal, telefon, web kamerás kapcsolat, stb.

Ha valaki hasonló cipőben jár, akkor javaslom, hogy minél előbb mondja el otthon, mert a szülőknek lesz idejük megemészteni, és előbb-utóbb rájönnek, hogy jó döntést hoztatok!

A barátok és haverok részéről eléggé azonosak voltak a reakciók. Persze aki még nem tudott róla, azok először meglepődtek, és valaki azt hitte, hogy csak hülyéskedünk.:) Amikor már leesett, hogy nem vicc, és nem szívatásképp mondunk Ausztráliát Ausztria helyett, akkor szinte mindenki örült, sok sikert kívántak, és biztos egy picit irigykedtek is.:) De a következő kijelentés szinte mindenkitől az volt, hogy "tök jó, majd megyek hozzátok látogatóba".:)) Ez azért nekünk is jól esett, és tudjuk hogy ezek a barátságok nem fognak elmúlni még akkor sem ha a világ másik felén leszünk, és minden havert és barátot szívesen fogunk látni kint.

Repjegy

Megkaptuk a repjegyet, ismét egy lépéssel közelebb vagyunk az induláshoz. Mint már korábban említettem, az IOM-on keresztül intéztük a jegyet, és most már tudok részleteket mondani.

A jegy ára 168.000Ft/fő volt október végi indulással, ami tokkal-vonóval értendő, tehát a reptéri illetéktől kezdve minden benne van. Ez elég baráti ár.:) Igaz csak oda útra szól, viszont fejenként 40kg a súlyhatár. Ami még költség volt az az IOM jutaléka, ami plusz 90USD/fő. Az útvonal Bécs-Sydney-Brisbane. A Bécs-Sydney szakaszon Lauda Air-rel (Boeing 777) fogunk repülni, nem kell átszállni, bár egyszer meg fog állni Kuala Lumpurban. Sydney-ben átszállunk egy Quantas járatra, és irány Brisbane.

Most már csak azt kell valahogy kitalálni, hogyan fogjuk összepakolni a 40kg-t, mivel fogalmunk sincs, hogy ez terjedelemben mennyit is jelent. Majd csinálunk "próba pakolást", kiborítunk egy szekrény ruhát, begyömöszöljük egy nagyobb táskába és lemérjük.:) Nem szeretnénk a reptéren alkudozni, ha esetleg túlsúlyos a cuccunk.

Linkek

Írok pár linket amiket mostanában bogarászok és remélem segítséget adnak a későbbiek során. tudom, hogy ezen kívül még egy csomó más helyen is lehet keresni, de ha valaki most kezdi a bogarászást, talán ezek alapján el tud indulni.

Első a lakásokkal kapcsolatos infók, itt lehet utána nézni hol és mennyiért lehet kégliket bérelni vagy akinek már jól megy akár venni.

http://www.rentaustralia.com/

http://www.domain.com.au/search/ChooseState.aspx?mode=rent

http://www.raywhite.com.au/

http://www.realestate.com.au/cgi-bin/rsearch?a=sf&s=qld&t=ren&snf=rbs

Autóval kapcsolatos linkek, mivel jó lenne minél előbb beszerezni valamilyen járgányt.

http://www.drive.com.au/used/homepage.aspx

http://carsguide.news.com.au/

Bevándorlókat segítő cégek lapjai, akik segítenek megszervezni a kezdeti lépéseket, szállást intéznek az első időkben, várnak a reptéren virágszoknyás lányokkal, segítenek a papírok intézésében, stb. persze nem ingyen. Nem tudom milyen szintű szolgáltatásokat nyújtanak, nem taliztam olyannal aki igénybe vette volan a szolgáltatásukat.

http://www.issaus.com.au/index.htm

http://www.go2aus.com/Home.html

http://www.relocationspecialists.com.au/

http://www.relocationsaus.com.au/

http://www.relocationdirectory.com.au/NSW_dir.asp

http://www.aussiemigrant.com/index.htm

http://www.workoz.com/home.php?page_id=5

Állás kereső lapok. Ez csak pár darab, és ennél jóval több van, de itt nagyjából képet lehet kapni a lehetőségekről.

http://www.brainbox.com.au/brainbox/jobs.nsf/job+ads?openview

http://it.seek.com.au/index.asp

http://www.mycareer.com.au/jobseeker/home.aspx

http://australianit.news.com.au/

http://careerone.com.au/

Brisbane-ről egy hasznos lap, főleg olyanoknak akik összekapcsolják a lakás kereséssel, mivel itt meg lehet nézni, hogy mégis melyik környéken van a kégli.

http://www.ourbrisbane.com/living/suburbs/

Mostanában ezeket böngészem, talán másoknak is segítek ha ezeket összegyűjtöm.

Ja, mielőtt elfelejtem, köszi az elmult hétvégi Ausztrália találkozó szervezését, jó volt összejönni sok érdeklődővel, és így már valahogy jobb az ember lelkének, ha tudja a név alapján, hogy ki is van a drót másik végén.:) Remélem lesz még ilyen tali az utunk előtt.

Közben intéződik a repjegyünk az IOM-on keresztül. Először felhívtam őket, hogy mi a tényállás, megkaptuk a vízumot és valahogy el kellene jutni a világ másik végére. Megadták az illetékes nevét és mobil számát aki ezzel foglalkozik, mivel épp nem volt bent. Felhívtam az urat, és egyeztettem vele egy időpontot amikor személyesen meg tudjuk beszélni a dolgokat. Elmondtuk neki, hogy hova megyünk és kb. mikor szeretnénk indulni. Ezt felírta, lemásolta a vizumunkat (ez mindenféleképp kell) és másnapra megkérdezte a Bécsi központot, hogy mikorra van hely és megfelelő járat. Ez még nem került semmibe. Miután leegyeztettük az időpontot (nem volt arra a napra hely amikor szerettük volna csak egy nappal korábban), és rámondtuk az áment, azután kell nekik fejenként fizetni 90USD-nek megfelelő összeget ügyintézési díjként. Ja, a fejenkénti díj nem az IOM alkalmazottainak létszámára értendő...:))

Ezután megrendelik a repjegyet Bécsből és az átvételkor kell a jegyet fizetni. Az ár nagyban függ az EUR-USD keresztárfolyamtól, de egy Bécs-Sydney út kb. 145e Ft. Ez elég baráti ár, viszont nekünk még erre rájön a Sydney-Brisbane útvonal ára. Így kb. 180e Ft lesz a jegy, plusz a már említett 90USD ügyintézési díj. A  gép Bécsből indul (valszeg Lauda Air), Sydney-be száll le és ott kell átszállni Brisbane felé egy helyi járatra. A súlyhatár fejenként 40kg plusz a kézipoggyász. Lehet erre mondani, hogy ez az ár is sok, de a 40kg súlyhatár elég meggyőző, mivel ha csomagban kellene elküldeni utólag valamit az kb. 8000Ft/kg lenne (ez átlag ár). Ja, még valami, ez egy útra szóló jegy, tehát nem oda-vissza, de gondolom a bevándorolni szándékozókat ez nem zavarja.:) Röviden ennyi, ha kézben a jegy akkor megírom a részleteket.

Meglepő! :)

Elég meglepő dolog történt tegnap, ami nagyon jól esett és úgy gondolom le kell írnom, talán egy kis képet ad az Ausztrál mentalitásról. Említettem Bertók Zolit, aki egy Sydney-ben élő bevándorlási ügynök, aki sokat segített infókkal, 1000-szer feltett kérdésre is ugyan úgy válaszolt mintha először hallaná, és egy csomó témában egyértelmű és hasznos tanáccsal látott el. Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy nem voltunk az ügyfelei!!! A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy a párom hogyan tudna kijönni velem együtt, mivel eredetileg nem volt benne az én jelentkezésemben. Végülis a Zoli tanácsait követve sikerült megoldani a problémát, ezzel egy csomó pénzt, macerát, idegeskedést és utánajárást takarított meg nekünk. Tudom ajánlani mindenkinek aki hasonló cipőben jár, hogy keresse meg, mert az ilyen ügyek intézése sokkal problémásabb mint beadni egy "sima" Skilled Independent katagóriába tartozó kérelmet. Az infói nélkül nem kaptuk volna meg ilyen símán és viszonylag gyorsan a vízumot.

Szóval tegnap kaptunk egy nagy sárga borítékot Au-ból, sok szines bélyeggel, és egy hatalmas "Air mail" felirattal. Húha, mi lehet ez, hiszen a vizum már rendben van... vagy mégsem?! A borítékban volt egy Queensland és egy Brisbane térkép, valamint a Zoli névjegykártyája!

Ez annyira jól eső és megható gesztus volt részéről, hogy többet ért bármilyen levélnél!:))

Ezúton is KÖSZÖNJÜK!!!

Sajnos most mást ugysem tudnánk kipréselni magungból, de talán egyszer tudom viszonozni neki és remélem kint ragad majd rám ez a mentalitás és hozzáállás, és mi is hasonló örömet tudunk majd okozni másoknak, mégha csak egy apróságnak tünik.

Elintézendők

Volt egy kis időm, és próbálom összeszedni mit is kell elintézni az indulásig. Talán hasznos lesz másnak is, hogy mivel kell szembesülni, és nekünk is jobb összrendezni a gondolatainkat. Lehet hogy elsőre nem is gondol rá az ember de azután rá kell jönni, hogy nem olyan egyszerű.

- Kezdjük a repjeggyel. Ezt valszeg az IOM-onkeresztül intézzük, ami egy migrációs szervezet és segít ilyen dolgokban mint pl a repjegy intézés, ami talán olcsóbb lesz, és ami a lényeg hogy több cuccot lehet a repülőn kivinni (40kg/fő). Ha beszéltünk velük akkor írok részleteket.

- Meg kell oldani a pénz kijuttatását, mert a zokniban nem férne el. No nem azért mert sok van hanem mert így is szűkösen leszünk a súly miatt.:) Úgy néz ki ennek 3 módja lesz: kis készpénz, utazási csekk, valamint ha majd lesz már Au bankszámlánk akkor átutalás itthonról szülők vagy megbízható haverok által.

- Adóbevallás, TB, nyugdíjpénztár, és egyéb bürokratikus dolgok intézése. Őszintén szólva ez még számunkra homályos, és fogalmunk sincs mit és hogyan kell. Ha valakinek van 5lete akkor szóljon.:)

- Pakolás, mit kell vinni, és mit kell itthon hagyni. Csak egy példa: Mit kezdjek a műszaki cuccokkal, TV, video, DVD, böhöm hangfalak, stb.? Adjam el őket vagy szórjam szét családi körben?:) A ruhanemű szerintem a legegyszerűbb: minden nyári cucc jöhet a többi marad.:) Ez majd ugyis a végére marad, mert meg kell nézni, mi fér bele a 40kg-ba. Pl. jó lenne az alap búvár felszerelést vinni, mert minek vegyek kint is, de ha nem fér el akkor sajnos itthon kell hagyni. No meg hegymászó beülőt és a görkorit....meg a ... szóval sorolhatnám, még jó hogy sílécem nincs, és a hobbim nem a rúdugrás.:)

- Papírok beszerzése, összegyűjtése. Kezdve a diplomától egészen a különböző referenciákig, társasházi közös képviselőtől, munkahelyről, biztosítótól, stb.

- Van egy kis kéglim amiben most lakunk, és nem szeretném egyelőre eladni. Lehet hogy kiadom, de lehet hogy üresen marad. Ha ez utóbbi, akkor a közüzemi szolgáltatókkal (gáz, villany, stb.) le kell játszani, hogy ha volt áramfogyasztás, az valami kóbór áram lehetett, mert a kégli tök üres.:)

Ezek eddig röviden amelyeket még itthon kell elintézni. Nézzük mit kell kint intézni:

- Valami kéglit kell lőni, mert nem szeretnénk a híd alatt aludni, bár Brisbane-ben szép a kilátás a hidak alól. Lehet a Kangaroo Point és a Botanic Garden közül választani.:)

- Kocsi, mert kerekek nélkül sehova.

- Valami elérhetőséget intézni. Szerintem az első időben egy postafiók lenne a legjobb, amíg nincs fix címünk, de mégis lehet valahova a postánkat küldeni. De ezügyben ugyis a kintiek tudnak bővebbet mondani.

- Adószám kérés. Nem mintha szeretnénk adót fizetni de remélem minél előbb sor kerül rá, lesz munkám és lesz miből adózni.:)

- Banszámlaszám.

- Medicare kártya. Enélkül nem lehet létezni, ez megfelel a mi TB-nknek.

- Mobil telefon.

- Valami kártya amivel olcsón lehet haza telefonálni.

- Ottani jogsit letenni. Mivel megvan nagymotorra is a jogsim, ennek még utána kell néznem, hogy ezt hogyan tudom megcsinálni. Az autóvezetés nem lesz gond... remélem.

- Egy alap internet előfizetés.

Röviden ennyit sikerült megszülnöm. Ha valaki tud még hozzátenni akkor szivesen veszem az észrevételeket és ötleteket bárkitől.:) 

És valóra vált! :))

Tudatjuk mindenkivel, hogy az útlevelünkben itt figyel az Ausztrál Permanent Resident vízum!:) És ma le sem lehet törölni az arcunkról a vigyort.

Röviden a történet:

Még reggel elmentünk a követségre ami 9-től nyit, persze mi már 20 perccel előbb ott voltunk. Kicsit várni kellett mert 9 előtt fel sem engednek, de már ott toporogtunk a liftnél, ugyanis a követség egy irodaépület 4. emeletén van. Mondanom sem kell, de mi voltunk az elsők a vízumos ablaknál, ahol egy fiatal hölgy fogadott. Zavartan odaadtam neki a Grant Lettert egy kis lyukon át amit alig tudtam lányos zavaromban megtalálni azon a ahatalmas golyóálló üvegen. Valamit még mormoltam is, hogy ezt kaptuk és hát izééé... Faarccal elvette, majd kérte az útlevelünket, és mondta hogy foglaljunk helyet.

Mi persze azon kezdtünk el beszélgetni, hogy mikor kell az útlevélért jönni, de mi van ha már most megcsinálják, stb.

9:10-kor szólítottak, és kezünkbe nyomták az útlevelünket benne a vízummal, persze ezt is faarccal és szó nélkül a hölgy részéről! (Azért egy "gratulálok" vagy "sok sikert" elvárható lett volna részéről) Mi meg csak áltunk, és fel sem fogtuk hogy mi is történik. Megkaptuk a vízumot Ausztráliába, és akkor mehetünk amikor akarunk! Hát ez óriási érzés, szinte hihetetlen. Mikor jöttünk el a követségről, a kocsiban egyfolytában vigyorogtunk mint két idétlen kis hülyegyerek, de nem igazán érdekelt bennünket.:))

Volt egy másik esemény amit szerintem érdemes megemlíteni. Még tegnap amikor megkaptuk a levelet, akkor küldtem egy emilt a case officernek. Csak tájékozatatásul, a bevándorlási havatalban ő az ügyintéző, és ő foglalkozik a kérvényünkkel, ha valami ügyes-bajos dolog van akkor őt kell keresni, stb. Szóval a mailban megköszöntem a ténykedését, és hogy mennyire boldoggá tette a napunkat, és köszönjük neki az "új életünket". Itt a válasz ami ami csak két sor, de magáért beszél:

as the Aussies might say: "no worries Posza"

Stephanie

Mindezt így írta, szó szerint. Becenévvel, amit gondolom a címből talált ki, és csak a keresztnevét írta alá, mint egy régi ismerős! Ennél találóbb, emberibb és meghatóbb megnyilvánulást nem is lehetne kitalálni, és nagyon jól esett tőle ez a két sor, pedig azt sem tudjuk kicsoda, és ő is csak az aktáinkból ismer bennünket.:)

Valóra vált álom?!

Megkaptuk a várva várt levelet, és nem az volt benne hogy vicc volt az egész.:) Szóval megjött az un. Grant Letter egy szép kis sárga borítékban.

Már napok óta tűkön ültünk, mert pár nappal előbb vártuk a levelet, és amikor hazaértünk akkor mindig üres postaláda fogadott. Már annyira izgatott a dolog, hogy leléptem a munkahelyről csak azért, hogy megnézzem otthon a postámat, és láss csodát, ott volt a boríték.:) Sietni kellett volna vissza, mégis csak egy munkahelyről jöttem el, de kit érdekelt. Beültem a kocsiba és az első szabad helyen leálltam az út szélén kibontani a borítékot. Ennél nagyobb élvezettel még szerelmes levelet sem olvastam, pláne az első pár sor után:

Dear Mr XY

VISA GRANT

És ezt így, nagybetűkkel, kiemelve.:) A többi már csak rizsa volt, és igazából fel sem fogtam, hogy mit olvasok. Telcsi egyből a páromnak, szülőknek, meg pár embernek aki tudott róla, mert ezt nagyon nehéz visszatartani.:) A legnehezebb volt visszajönni a munkahelyre, és ne nagyon örömködni, bár a vigyor a képemen azért feltünt pár kollégának. Szerintem ez az állapot még eltart egy darabig, mire felfogjuk, hogy mi is történik velünk, és utána majd megpróbálunk higgadtan nekiállni a dolgoknak, összeszedni az elintéznivalókat és fontosabb teendőket.

A levél szerint 2005 március 18-ig be kell utazni Ausztráliába. Úgy tervezzük, hogy október végén mennénk, még az itthoni hideg idők előtt illetve az ottani nyár előtt, mert talán egyszerűbb lesz munkát találni a nyár előtt, mivel a munkakeresés szempontjából a nyár ott is holtszezon. Bár lehet hogy ez nem szempont.

Van még fél év, addig talán a család is meg tudja emészteni a dolgot, illetve fel tudunk lélekben és anyagilag is készülni az útra. A cél az Brisbane, ott már eltöltöttem pár hónapot, és nekem az tetszett a legjobban azon helyek közül, amiket bejártam.

Mindenesetre a következő lépés bemenni a követségre ahol belenyomják az útlevélbe a vízumunkat. Holnap reggel ezzel kezdjük a napot, remélem működnek a bürokrácia kerekei és már tudni fogják a dolgukat. Nincs kedvem magyarázkodni nekik, hogy miért is jöttem, elvileg már értesítve vannak arról, hogy megkaptuk a vízumot.

Ha így haladunk, egy elég jó kis társaság fog összejönni Brisbane-ben, ugyanis vannak páran az Ausztrál levlistán akik hasonló cipőben járnak, csak pár hónapos késéssel. Remélem nekik is összejön és most már értük lehet izgulni.:)